Vágyak

Hetedik

Tegnap komolyan olyan ostobaságokra gondolt, hogy képes lesz beleszeretni ebbe a gépbe? Hát most már ezer százalék, hogy csak rövidzárlatot kapott az agya.
Eros a munkahelyének előcsarnokában ácsorogva nézelődött. Természetesen mivel a külseje észvelyető, minden nő és némelyik férfi is megbámulta.
Amikor észrevette Bess-t, azonnal lazán oda integetett neki és elindult felé. A lány hallotta ahogy összesúgtak a kollégái. Jól tudta, hogy holnap majd nem győzi kimagyarázni magát. Majd azt mondja az unokatestvére... Igen, ez nem is rossz ötlet, döntötte el.
Eros átkarolta és lehajolt, hogy csókot nyomjon az ajkára.
Nagyon távoli unokatestvére, akinek fura szokásai vannak és mindenkit szájon puszil.
Ekkor azonban nyelvét az ajkai közé csúsztatta.
Jó... Ennyit a nagy tervről, gondolta Bess, ahogy felnyögött. Bármennyire is dühös volt, egy percre megfeledezett a haragjáról.
Eros elhúzódva, Daniel felé biccentette, aki bosszúsan viszonozta a gesztust.
Bess szívesen kiabált volna az androiddal, amikor megfogta a kezét és kivezette az épületből, de nem akart jelenetet rendezni. Ráadásul mindegy mit mondott aznap Bess, innentől kezdve Eros minden nap elé jött a munkahelyére. A lány pedig hirtelen a figyelem középpontjába került és olyanok keresték a társaságát, akik addig észre sem vették a létezését.
Eros cseszett mindenféle szabályra. Hiába mondta neki, hogy maradjon a lakásban. Öntörvényű volt.
Bármennyire is csábító és jó társaság... Fel kellett vennie a kapcsolatot a céggel, hogy megnézzék.
Az igazi döbbenet pedig ekkor jött el...
Ugyanis a cég közölte a lánnyal, hogy ők semmilyen nyereményjátékot nem indítottak.
– De a húgom... – kezdte Bess, azonban a vonal túlsó végén lévő nő a szavába vágott.
– Nézze hölgyem, ez bizonyára egy tévedés. Ha nagyon ragaszkodik hozzá, akkor szükség esetén igénybe vehető a szervízünk. Ha megvannak a jótállási chipek, akkor viszonylag olcsón megússza.
Bess csak tátogott. Jótállási chip. Eroshoz semmi ilyesmi nem járt. Csak a doboza volt, amiben kapta.
– A chipnek a dobozban kell lenniük? – kérdezte félve.
– Így van hölgyem. Ha megvannak, akkor kérem újra vegye fel velünk a kapcsolatot és kap tőlünk egy árajánlatot.
– De – vágott közbe. – Mi van, ha nem akarom megtartani?
– Az SK-6996-ok esetében nincs lehetőség visszárura. Higiéniai okokból.
– De én nem használtam – háborodott fel Bess.
– Mindenki ezt mondja, hölgyem...
Bess csüggetten hajtotta le a fejét. Ha hazaér az lesz az első, hogy megnézi a papírokat. Noha úgy tűnt teljesen felesleges, hiszen Erost maximum szervizbe tudná vitetni.
Felhívta a húgát is követelte mutassa meg neki az oldalt, ahol a játékot találta.
– Nahát... Eltűnt – mondta meglepetten. Bess azonban akkor lepődött volna meg, ha nem így lett volna. Nem hibáztatta a testvérét a helyzet miatt, de tudta, hogy ideje őszintén beszélnie az andoriddal. Mert most már biztos, hogy Eros nem szokványos SK-6996-os és itt valami nagyon nem stimmelt.
Hazafelé Bess ki is mondta a rettegett mondatot, amitől az átlag férfiak rettegtek.
– Beszélnünk kell.
Azonban mivel Eros mégiscsak egy adnrodi volt, ezek a szavak nem különösebben hatották meg. Bólintott.
Belépve a lakásba Bess az asztalhoz ült és a vele szemközt elhelykedő székre mutatott. Úgy érezte szüksége van erre a távolságra. Eros komolynak tűnt, mintha tudta volna, hogy ezúttal valami megváltozhat.
– Valójában mi vagy te?
– A te személyes SK-6996-od.
Bess megrázta a fejét.
– Nem vagyok hülye, Eros.
Az andorid elmosolyodott.
– Valóban nem, pedig úgy minden könnyebb lenne.
Bess meglepődve hőkölt hátra, amikor az andorid hirtelen mellette termett. Ujját az álla alá helyezte és megemelte a fejét.
– Igazad van, nem egy SK-6996-os vagyok. De ez nem változtat azon a tényen, hogy szeretnélek megdugni.
Bess levegő után kapott. Megragadta Eros csuklóját és ujjait lefektette magáról.
– Ne beszélj így, amikor próbálok komoly dolgokról társalogni.
Eros legugolt és mivel magas volt, így tekintetük majdnem egy szintbe került. Ujjai a lány combjába mélyedtek.
– Ez a legkomolyabb, amit mondhatok. Nem erre terveztek, de mégis ezt akarom – suttogta.
– Nem úgy van, hogy ti nem akarhattok semmit? – kérdezte rekedten Bess.  Kifejezetten a távolság miatt választotta az asztalt, erre tessék...
– Én más vagyok. Velem az volt a céljuk, hogy legyen önálló akaratom bizonyos helyzetekben, akár az embereknek. Persze egy kicsit jobban sikerültem, mint azt eredetileg tervezték. Mivel elkezdtem többre vágyni. Nem akartam az emberek bábja lenni.
– Ez egészen úgy hangzik, mintha tényleg ember lennél – motyogta Bess.
– Nem sok különbség van köztünk – mondta Eros, ahogy előre hajolt és orrát végig cirógatta a lány nyakán. Bess a vállába kapaszkodott és összeszorított a szemét. Próbált nem kéjesen nyöszörögni és belül szitkozódott, hogy már ennyitől elalél.
– De az érzelmek... Érzelmekre csak az emberek képesek.
– Badarság. Az ember gyermekek is csupán a szülőket utánozzák le és az ő mintájk alapján alakul ki számukra, mikor melyik érzés a helyes. Miért ne tanulhatná el mindezt egy andorid is? – suttogta Eros a fülébe, miközben keze fel le simogatta a combja belső részét. Az andorid megnyalta a füle mögötti érzékeny pontot, mire Bess nem bírta tovább és felnyögött.
– Most például érzem, hogy akarsz engem és én is téged. Élvezetesebbé fogom tenni neked, mint amit bármelyik ember nyújthatna.
– Basszus – motyogta Bess, ahogy homlokát a másik vállának támasztotta.
– Csak bele kell egyezned – győzködte Eros. Ujjai a nadrágon keresztül ingerelték Besst, aki egyre szaporábban vette a levegőt. Munka után nem öltözött át, így csak egy vékony, fehér, szövet nadrág volt rajta. Bessnek még annyi kérdése lett volna. Például, hogy került hozzá? Hol volt ezelőtt és még megannyi, de Eros elvette a józan ítélőképességét. De már nem is akart józanul gondolkodni. Az egész szituációban semmi sem volt szokványos, maga Eros sem... Akkor miért ne élhetne a lehetőséggel?
– Rendben – lehelet. Aztán apró sikoly hagyta el a száját és az egész szoba fejjel lefelé volt. Majd rájött, hogy ő az, aki fejjel lefelé lóg, méghozzá Eros válláról. Az andorid ugyanis a  felkapta és egyenesen az ágyhoz vitte.
Bess figyelte, ahogy Eros szó szerint letépte róla az inget, majd gyorsan a nadrágtól is megszabadította.
Úgy nézett rá, mintha ő lenne a legfinomabb desszert, amitől egész eddig eltiltották. Csak arra az időre szakított meg a szemkontaktust, míg lekapta a saját poloját is.
Bess nem volt rest legeltetni rajta a szemét. Minden egyes négyzetmétert magába ivott.
A lány nagyot nyelt. Várta, hogy eluralkodjon rajta az idegesség, de csak az édes várakozást érezte.
– Ha szeretnéd... Felveheted az eredeti alakod – mondta óvatosan. Nem tudta, hogy ezzel vajon megsérti-e Erost vagy kellemetlen helyzetbe hozza-e. Ő maga örült volna neki, ha az első alkalommal az eredeti alakjában lehetne együtt vele. Hiszen végülis az maga Eros. Az a külsős az igazi énje.
– Te tényleg különös ember vagy Bess – nevetett Eros, de szépen lassan a bőr színt átvette az ezüst, ahogy a haja és a szeme is megváltozott. Az arca azonban ugyanaz maradt. Az ismerős, markáns arc, amiért Bess oda volt.
Épp így találkoztak először és ez a külső ugyan szokatlan, de Bess számára így is vonzó volt.