Vágyak

Hatodik

Daniel direkt olyan témákat hozott fel, amikhez Eros nem tudott hozzászólni. Nem egészen a munkájukról, hiszen Eros a hatalmas adatbázisának köszönhetően ezzel kapcsolatban kiválóan helytállt volna. Sokkal inkább közös pillanatok, apró emlékek. Az androidnak rá kellett jönnie, az emberek valóban cseles lények. Azonban ő sokkal logikusabban látta a dolgokat, mint azt egy ember valaha is tenné, ezért nem tudta felfogni, hogy Danielnek miért volt szüksége egy riválisra ahhoz, hogy lépjen. Felfoghatatlan volt a számára, hogy az emberek miért várnak a végsőkig.
Bess néha nevetett és úgy tűnt nem bánja, amikor Daniel néha a vállára teszi a kezét és kicsit közelebb hajol hozzá. Habár Eros jól látta, hogy a lány észre sem veszi, hogy a férfi milyen céllal teszi mindezt.
Bess annyira ártatlan és naiv, gondolta mosolyogva az android.
Azonban kezdte megelégelni Daniel társaságát. Ő annyira tipikusan ember volt, pont az a fajta akikkel eddig is találkozott. Nem nyújtott számára olyasfajta pluszt, mint Bess. Nem volt érdekes a reakciója. Mindenre úgy reagált, ahogy azt Eros várta.
Például, amikor kezét Bess combjára csúsztatta, akkor Daniel arca vörössé vált és dühösen nézett rá. Ezt is várta el tőle. Érdekesnek találta az emberek elszíneződésére való hajlmukat. Bess is kipirult, mikor az ujjai benne jártak, bár ő egészen más okból.
Bess majdnem megfulladt az üdítőjétől és újra olyasmit tett, ami Eros számára nem volt logikus. Az android arra számított, hogy lerázza magáról a kezét, vagy zavarban lesz ugyan, de hagyja, hogy továbbra is rajta pihenjenek az ujjai. Bess azonban összekulcsolta a kezüket.
Miután a két ember elfogyasztotta az ételt, Daniel felvetette, hogy nézzenek meg egy filmet.
Eros nem kedvelte a filmeket. Amióta létezett folyton filmeket kellett néznie. A kutatók szerint ezek segítették elsajátítani számára az emberi viselkedést. Úgy gondolták olyan ez, mint a gyerekeknél... Hiszen az ember is csupán eltanulja, hogy mikor hogyan kell reagálni egy-egy dologra.
Azonban a filmek a megjátszott érzelmekről szóltak. Sokkal többet tanult a valódi emberektől. Nem lehet akárkiben megbízni, nem minden mosoly rejt valódi kedvességet. Néha a támadó, goromba jellem, egy megsebzett belsőt takar.
Az emberek sokszor nem döntenek logikusan. A doki is szembement mindennel annak érdekében, hogy őt védje... Noha mások nem látták benne többet egy gépnél.
- Későre jár - szólalt meg Bess. - Ha nem bánod inkább máskor filmezzünk.
Daniel arcán látszott a csalódottság, de bólintott. Eros ezzel ellentétben megkönnyebbült.
Daniel rövid időn belül távozott. Hosszasan búcsúzkodott a lánytól és még csókot is nyomott az arcára, aki ettől zabarba jött. Így Eros rögtön tudta, a pusziszkodás nem volt megszokott náluk. Ha ember lett volna bizonyára már forgatta volna a szemét.
Bess mélyet sóhajtott, majd a hajába túrt. Megfordulva Erosra nézett, aztán hamarosan elvörösödött. Az android érezte, hogy a hormonszintje megemelkedett. Újra piszkos gondolatai támadtak most, hogy kettesben vannak? Erosnak nem lett volna kifogása ellene, ha a tegnapihoz hasonlóban kellett volna részesítenie.
- Szeretnél valamit, Bess? - kérdezte közelebb lépve.
- Én csak... - kezdte, de végül elkapva a pillanatását nem fejezte be.
- Mondd ki mire vágysz! - súgta a fülébe, mire a lány megborzongott. - Tudom, hogy szeretnéd, ha megérintenélek - folytatta és keze Bess melle felé indult, azonban nem ért hozzá, hanem a halmok fölött lebegett.
- Szeretnéd érezni a bőrödön a nyelvem - mondta Eros, mire Bess ajkai közül apró, alig hallható sóhaj szakadt ki. - Nem kell megtagadnod magadtól.
- Valahogy nem tűnik helyénvalónak - rázta meg a fejét a lány. Aztán hátrált egy lépést. Helyénvalónak, gondolta az android. Már miért ne lenne az? Hiszen vágyott rá.
- Daniel miatt? - csúszott ki Eros száján. Maga se értette miért... A féltékenység egy olyan tulajdonság, ami az emberekkel ellentétben belőle hiányzott és nem is vágyott rá. Mégis ez volt az első dolog, amit kimondott. Persze azt el kellett ismernie, hogy nem tetszett neki, hogy Daniel igényt tartott Bess-re, azonban ez nem féltékenység volt.
Bess a homlokát táncolta.
- Mi közé ennek Danielhez?
- Tetszel neki - közölte az andorid. Bess ajka elnyílt, szeme hatalmasra tágult. A haját zavartan a füle mögé tűrte.
- Tévedsz - rázta meg a fejét. - Ő nem... Mármint... Bárkit megkaphatna.
Erost valamiért zavarta Bess reakciója.
- Elfeledtetem veled azt az embert.
Előre mozdult és száját a másikéra tapasztotta. Közelebb vonta magához, hogy csípőjük összeérjen. Nyelve utat talált magának és táncra hívta a lányét. Keze ezúttal lecsapott a lágy halmokra. Nem szakítva meg a csókot egészen a kanapéig hátráltak, amire aztán szinte ráestek.

Bess levegő után kapkodott, ahogy Eros elszakította száját az övéről és nyelvét végig húzta a nyakán. Bár több réteg ruha választotta el őket, de az android csípőjét az övének nyomva, hozzá dörgölőzött és isteni érzés volt ez az ingerlés. Eros úgy lökdöste előre a csípőjét, mintha máris szeretkeztek volna. Egyre gyorsabb tempót diktált miközben szájába vette az egyik mellét.
- Várj! - szólt rekedten Bess, amikor már érezte, hogy újra közel van a kielégüléshez. Eros nem tétovázott, felemelte a fejét és a szembe nézett. Csípője körkörös mozdulatokat írt le és bár lassított, de nem állt meg.
- Én... Ez...- Bess zavarban volt. Alig bírt beszélni. - Ez neked is jó érzés? Mármint... Én tehetek érted valamit, hogy neked jó legyen?
Bess esküdni mert volna, hogy az andorid arcán meglépettség suhant át.
- Szeretnél örömet okozni, nekem?
Bess lassan bólintott. Lehet, hogy ostobaság volt mindez részéről és kicsit már bánta is a kérdését. Megint megfeledkezett arról, hogy Eros végülis egy robot, akit arra fejlesztettek, hogy másoknak legyen jó. Neki nem voltak különösebb szükségletei... De mégis.
Eros elnevette magát. Újra annyira emberi vokt, hogy Bess szíve belesajdult.
- Számomra is jó érzés ilyesmiket csinálni veled, nem kell aggódnod - mondta az andorid és lehajolt, hogy újra megcsókolja. Ezúttal lágyan, szinte szeretettel.
Eros továbbra is kínzó lassúsággal nyomódott neki. Bess szélesebbre tárta a combját, ahogy a lüktető érzés kezdett elhatalmasodni rajta és az andorid ezt a pillanatot választotta, hogy gyorsítson. Hangosan felnyögött, amint a csúcsra ért. Eros teste egy ideig ránehezedett és ő ezt nem is bánta. De most, hogy így feküdtek, újra előjöttek azok a fránya gondolatok, amik nem hagyták nyugodni.
Azért mondta Erosnak, hogy nem tűnik helyesnek mindez, mert nem szerethet bele egy robotba... Pedig, ha ez így folytatódik tovább ez lesz a vége. Hiszen azt sem tudta Eros képes-e egyáltalán a szeretet érzésére vagy ha már itt tartunk bármilyen érzésre? Nem szabadott megfeledkeznie arról, hogy mi Ő valójában. Most is a bőre hűvös volt, nem árasztott magából hőt.
Ráadásul, ha ezen túl is lendül... Mit fognak gondolni az emberek? Mert biztos nem tudja majd örökké eltitkolni az android kilétét.
A családja elől pláne nem.
Eros rámosolygott és ujjával az arcát cirógatta, így Bess megpróbálta kizárni a komor gondolatokat.
Ha több nem is, de ez a pár nap mindenképpen az övék volt.