Naruto CHAT CSOPORT x Reader

10.

Gaara szemszög

Hogy lehettem ennyire hülye!Komolyan nem is hiszem el  miért nem mondtam el neki előbb, ha előbb elmondom ez nem történik meg, biztosan borzasztó rosszul eshetett neki én már csak tudom milyen ha az embert elutasítják, vagy nem is hogy is tudhatnám. Ez nem elutasítás volt ez olyan mintha sőt inkább pontosan olyan mintha tévhitben élt volna...pedig az igazság az hogy viszont szeretem. Már lassan egy fél éve tervezem neki elmondani mit érzek, ezért is örültem mikor megtudtam hogy Temari homokba akar menni hiszen azt gondoltam, hogy talán végre bevalhatnám neki amit már Shika elmondott egy jópárszpr hogy tegyem meg de nem mertem de a várakozásomnak mi lett a vége!! Itt baktatok a már majdnem teljesen sötétségbe burkolózó utcákon szerelmemet kutatva aki ki tudja hogy most merre lehet!
Miközben kerestem mindenkit akivel csak szembejöttem megkérdeztem hogy láttak e egy olyan 16-17 év körüli zöldruhás feketehajú nindzsafiút de sajnos senki sem látta. Már már kezdtem feladni mikor egy mély férfi hangot hallottam a fejemben amely azt suttogta...

-...a dombon...

Nem láttam senkit de valahogy selytettem hogy Sukaku kommunkkált velem. Nem értettem miért és azt sem hogy honnan tudatja hogy ott van de nem érdekelt...Rohantam a domb felé ahol mint a későbbi gondolatmenetemet lefuttattva kiderült ott edzettek azzal a Neji majommal míg nem került be az intézetbe. De mindegy is...Felértem a hegyre de nem láttam semmit
Túl sötét volt már és a fák árnyékait csak mégsötétebb lett  a terület.

-Lee!!
-Lee!!- Kiabáltam de nem jött válasz.

Egyszer csak azt hallom a fák közül mintha valaki fájdalmasan nyögve számolna és mintha sírást is hallottam volna. Nem gondolkodtam. Azonnal odaszaladtam de amit láttam attól lesokkoltam. Egy tisztásra értem aminek a közepén gyakorló pálya volt felállítva. Az egyik ilyen farönk szerűségnél [ halványlila fingom sincs hogy hívták azt amivel  a Lee gyakorolt az animében de valami farönk izé volt ] ott állt Lee de nagyon borzasztó állapotban...kezéből ömlött a vér!,a fába ököllel verte a kezét, remegett, sírt de akármennyire fájt hogy így kell látnom nem tudtam megszólalni...nem tudtam mit mondani, legszivesebben azonnal odarohantam volna hozzá de nem tudtam mit szólt volnna ezért még tartottam magam. De hirtelen megfordult és rámnézett kisírt szemeivel. Még mindig szótlanul álltam élőtte...még mindig nem tudtam mit kellene mondanom de mikor meglátott lefagyott...viszont mégjobban
eleredtek a könnyei. Közelíteni kezdtem felé. Ő megpróbált hátrálni de a lábai már nem bírták így összerogyott. Itt már én sem bírtam ki, zokogva odarohantam  átöleltem míg a fejen a vállába fúrtam.

Lee szemszög

Amikor megpillanrottam Gaarát nem tudtam mit mondjak. Éreztem hogy a könnyeim elkezdenek még nagyobb lendülettel folyni le az arcomon. Fájt...borzasztóan fájt. Amikor megláttam Naruto elméletét összetörtem azzal a tudattal hogy talán igaza lehet, hogy nem lehet az enyém, nem lehetek vele... de aztán hirtelen elkezdett közelíteni felém. Én megpróbáltam hátrálni de a lábaim nem engedték, összestem. Azt hittem, hogy csak szimplán nem fogja érdekelni mi történik de nem...amint lábaim lábaim összerogytak alattam idefutott majd átölelet. Itt zokog a ölemben belém kapaszkodva, szomorú vagyok hogy így kell látnom de azért örülök hogy velem van, de várjunk miért van itt, ő nem Shikamaruval van együtt na mostmár semmit sem értek...

- Gaara...mit keresel itt?-kérdeztem némi gyanúval a hangomban.

Ebben a pillanatban mintha megremegett volna a teste, gondolom a sírást próbálta abbahagyni. Hirtelen rámemelte smaragdzöld színű szemeit amiben még most is el lehet veszni majd a fülemhez hajolt és csak annyit sutogott...

- Szeretlek...- majd elhajolt és megcsókolt de én eltoltam magamtól...

- Nem  Gaara  te Shikamarut szereted nem akarok belekeverednu ebbe légyszíves hagyj.- mondtam könnyes szemekkel de mikor próbáltam felállni hirtelen visszahúzott..

- De mi nem vagyunk együtt, nem is voltunk és soha nem is leszünk mivel...én mindig is téged szerettelek.-mondta majd újból az ajkaimra tapadt..

Már nem toltam el mert éreztem hogy igazat mond hogy lehettem ennyire hülye hiszen mondjuk elég abszolult lenne ha ők együtt lennének. De hirtelen nem is akartam elhinni mi is történik itt ül életem szerelme az ölemben és meg csókolt. Gyorsan észbekeaptam majd viszonoztam. Ajkai mézédesek és puhák, gyengéden meghataptam az alsó ajkát bejutásért könyörögve amit meg is adott. Eközben benyúltam a pólója alá és elkezdtem simogatni a hátát amitől bele bele nyögött a csókunkba.

- Nem is tudtam hogy ilyen ki érzékeny vagy.- néztem rá ravaszul mire őelpirült és a földet kezdte el bámulni zavartában.

De nem sokáig mivel az derekán  fogva húztam magamhoz közelebb miközben én hátrébb döltem a farönkizén, szóval gyakorlatilag rajtam fekszik kipirultam a drágám, sok ideig még sem tudott szólalni...

- Sze-szerinteem ideje lenne visszamenni.- mondta miközben próbálta takarni hogy zavarban van...

-Igen szerintem is, már elég késő van.- mondtam miközben felültem, jelezve neki hogy száljon ki az ölemből...zavartában szállt ki vérvörös fejjel az ölemből, ami mellesleg nagyon beindító volt...khm khm na mindegy is. Felálltam majd felé nyújtottam a kezem hogy felsegítsem. Ezután ő is felállt majd boldogan, kézenfogva mentünk le a dombról  vissza a város  vakítóan csodálatos fényei felé.

SZiasztok remélem tetszett ez a rész is engem egy csomószor elkapott a fangörcs na mindegy SZÉP NAPOT NEKTEK
NA PUSZIKA❤️❤️💥