Naruto CHAT CSOPORT x Reader

Part 14/1

Nem éppen nyugodt szívvel tartok Kibáék háza felé. Ismét. Bár sohasem gondoltam volna, hogy a kapcsolatunkból ez lesz ilyen hamar, azt én álmomban sem gondoltam volna. De ha a jelemben nézzük a dolgokat akkor azt kell hogy elmondjam, semmit sem bántam meg és hálás vagyok hogy ez mind velem történhet meg. Merthogy Kiba és a születendő gyermekük teljesen megváltoztatta az életem, természetesen azt jó irányba formálva. Még nem tudom mi lesz a következő lépés vagy hogy hogy fog alakulni a közös életünk de azt tudom hogy bármi is kerüljön az utunkba én bátran szembe nézek vele. Nade ennyire ne szaladjunk még előre hiszen még hátra van a nagy kérdés amire mindenki már lassan 5 napja készül és izgul, főleg én. Egyfolytában azon járta az eszem hogy vajon minden rendben lesz e, vagy hogy hogyan is fogom őt megszólítani. Amihez természetesen kell egy ,, forgatókönyv " aminek a megírásához természetesen nem értek ezért kellett végül Temari segítségét kérnem aki segített amikor csak tudott. Ugyanis jelen helyzetben mint kiderült mindannyiunk el van foglalva a teendők ezrei között. Gaarának már lassan annyi ideje sincs, hogy a gépe nélkül üljön le az asztalhoz. Lili ugyanebben a cipőben jár, bár szerencsére bár szerencsére Tenten átköltözött segíteni erre a rövid időszakra úgyhogy szerencsére ezzel valamennyivel nekik is könnyebb dolguk lesz. A lakásuk viszont kész káosz. Mindenütt az esküvőre szánt díszletek hevernek kibontottan dobozokba pakolva. Kivéve persze a művirág dekoráció ami természetesen Inonál kapott helyet mivel felajánlotta hogy azokat majd ő szépen összerakja. Úgy ,,nyilatkozott " hogy a boltban lassan már több művirág van mint igazi. Tehát mint látjátok a dolgok mostanában kezdenek a feje tetejére állni. De úgy gondolom térjünk vissza a jelenbe ahol éppen megérkeztem a házhoz ahol Kiba már várt rám.

- 19:05 kivételesen előbb jöttél mint azt megbeszéltük- köti az orromra mosolyogva kivillantva vele aranyos farkas fogát

- De vicces ma vaki- teszem hozzá majd én is elmosolyodtam

- Nade indulhatunk?-kérdeztem miközben összekulcsolom ujjainkat. Erre válaszként egy boldog mosolyt és egy bólintást kaptam ami nekem pont elég is volt , majd a lámpák és a ragyogó hold fényével megvilágított utcákon, kézen fogva elindultunk a már rengetegszer említett eljegyzési helyszín felé.

Lili pov.

Te jo édes isten már ennyi lenne az idő?! Így el is szállt? Mondom miközben lassan felemészt a folytonos stressz és idegesség.

- Shikamaru azokat a fényfűzéreket nem oda kell majd felrakni!- dorgálom testvéremet aki éppen a még ép és szépen kivasalt fehér ingjében amit később természetesen össze is koszolt, próbálta a fűzérekkel teli dobozt letenni ahhoz a fához ahova majd fel is lesznek aggatva.

- Gyerünk, gyerünk emberek a jegyespár nemsokára ideér úgyhogy nincs vesztegetni való időnk.

Ino és Temari akik eddig a gyertyák gyújtogatásával voltak elfoglalva, akkor hirtelen rám emelték tekintetüket majd Tema vigyorogva, szemét forgatva megszólalt.

- Még nem jegyesek majd csak azok LESZNEK.- emeli ki a lesznek szót

- Nem kell belém kötni köszönöm!- mondom én is színpadra illő mosollyal

- Egyébként Lee még mindig nem érkezett meg?- kérdezem miközben Gaarára pillantottam aki éppen Naruto, Sasuke és Sikamaru társaságában aggatták fel a díszeket a faágakra.

- Próbáltam hívni de üzenetrögzítőre kapcsolt- mondta kissé idegesen

Gyorsan bepötyögtem Lee számát a telefonba, kicseng... vár vár vár majd ugyan az történt mint amit Gaara említett. A 2. próbálkozásom is hasztalannak bizonyult, de remélem azért nincs semmi baja ebben a helyzetben úgy érzem már bármi megtörténhet...

Kankuro pov.

A mi kis ,,randink" Kibával már a végéhez közeledett de mint azt itt mindenki tudja hogy majd csak most fog minden elkezdődni. Lassan de biztosan, hosszas beszélgetések és vidám kacajok bevégeztével végre ideértünk a domb aljához.

- Kiba...- szólítottam meg hirtelen, mire az örömtől ragyogó szemei találkoztak az enyéimmel

- Igen?

- Csak annyit szerettem volna mondani, hogy tudom milyen nehéz neked most ez az időszak, de én úgy érzem nem vagyok elég ídőt melletted, hogy támogassalak és végig segítselek ezen téged és tudom hogy már milliószor lemondtam neked de...

Nem tudtam befejezni na mondatomat mert kiba ajkait az enyéimnek nyomta.Kezeit a nyakam köré fonta mire én ez enyéimet a dereka köré.

- Én meg már milliószor elmondtam neked hogy nem kell bocsánatot kérnad emiatt.- mondta miután elváltunk egymástól

- De én akkor is bocsánatot kérek.- mondtam bűnbánó arcal, a föld felé meredve

Ez idő alatt Kiba mindvégig kereste velem a szemontaktust amit én viszont végig próbáltam elkerülni.
Egy idő után kezdte megelégelni. Hogy nem vagyok hajlandó a szemébe nézni így hát kezei közé vette az arcomat én egyből újabb csókba invitált, amit természetesen viszonoztam. De mielőtt igazán elmélyültem volna a csókaunkba, oldalról megláttam a dombtetőn vigyorgó Lilit, a másik 2 oldalán nagyban jegyzetelő Ino és fotózó Temarit pillantottam meg. Akik éppen megörökítették a romantikusnak indult jelenetünket. ( Gondolom miután Tema csinált vagy fél csilló képet kettőnkről ) intettek, hogy minden készen áll úgyhogy mehetünk. A romantikus jelenetet követően és a sok értetlenkedés után végre sikerült rávennem szerelmemet, hogy kösse be a szemét és sétáljon velem egyet. De ahogy pár lépést feljebb mentünk mintha egy alakot láttam volna elsuhanni a fák között, habár érkezett rossz előérzetem támadni ezt soha sem tettem szóvá senkinek se. Meghát elég valószínű volt az hogy csak Liliék ,,figyelnek meg" minket a sötét erdőből, mert gondolom azt hiszik hogy így majd nem veszem észre őket.
És persze ahogy felértünk nyilván valóan felerősödtek a lámpák által kiadót fények ( mert persze erre senki sem gondolt ). Amit Kiba természetesen észlelt is. És emellé meg az is hozzájárult hogy vannak egyes emberek a társaságban akik sosem tudjak befogni a szájukat és így következett az is hogy az egyetlenem meghallottta a drága Naruto barátunk eléggé jellegzetes hangját ahogyan próbálja elsuttogni Sasukénak hogy már ideértünk és hogy rejtőzzön már el valahova.

- Ömm miért kell Sasukénak elrejtőznie..?
- És egyáltalán mit keresnek itt?

Ekkor levettem a fejéről a kendőt de egy ideig csak hunyorogni tudott a hirtelen felvillanó fényektől.
De amint kitisztult a látása, csodálkozva de mégis meghatottan nézett vissza rám.
Látta gyönyörűen feldíszített fát, a srácokat akik boldog mosollyal, vagy Inóék esetében bőgve álltak előttünk.
Miután mindent jól megszentelt újra felém emelete a tekintetét mire én kezemet nyújtottam felé amit boldogan el is fogadott. Lassú léptekkel ahhoz a fához vezettem, pontosan oda ahol a mi történetünk kezdetét vette. Mikor odértünk megállram előtte, megfogtam mindkét kezét majd mélyen belenéztem gyönyörűen csillogó szemébe.

- Kiba azóta amióta beléptél az életembe, teljesen megváltoztattál így az itt jelenlevők egy jobb embert ismerhettek meg, hála neked. Minden nap amit eddig együtt töltöttünk felért egy varázslatos csodával és azt szeretném hogy ez a csoda sohase múljon majd el. Tudom hogy a legjobbt érdemled, olyat aki mindennél jobban szeret, mindenben támogat és örökké melletted áll.
Szeretnék én lenni ez a valaki!- letérdeltem és elővettem a piros kis dobozt benne a jegygyűrűvel.

- Inuzuka Kiba hozzám jössz?
- Ige...- de amikor egy pillanatra mögé pillantott hirtelen megtorpant. Majd házrálni kezdett.

- Mi a baj?- már álltam volna fel de megéreztem valamit a tarkómon majd lefagytam. Mintha valaki pisztolyt fogott volna rám és ebben az esetben sajnos nem tévedtem.

- Neji...- suttogta miközben reszketve, könnyes szemekkel állt előttem.....

CSUMIIII HÁT ENNYI LENNE EZ A STORY RÉSZ DE NE AGGÓDJATOK JÖN A PART2 NEMSOKÁ ÉS MEG TUDJUK MI IS LESZ A SZERELMES PÁR SORSA

NA PUSZIII❤❤❤