Szerelmünk kezdete

A bál

James szemszöge:

Szombat este van. Lassan be is értünk a suliba mind az öten. William, Eric, Gerald, Kai és én. A többiek előre mentek, viszont én és William kint maradtunk.

-William gyere ide a fivéredhez. Beszélni akarok veled a ma estéről.
-Na és mit? - kérdi meglepetten.
-Tudod hogy ezzel a nappal alapozod meg a következő 5 évedet?
-Igen tudom! - mondja elgondolkodva.
-Azt tanácsolom neked hogy legyél határozott és ha most nem is ismer fel téged senki, de idővel úgyis megtudják hogy te voltál.
-Ez igaz.Szóval azt tanácsolod,hogy legyek határozott, mint Eric?
-Hát ő pont nem példaértékű viselkedést produkált. - mondom neki nevetve és közben a jobb vállára tettem a kezem és be sétáltunk. - Látod milyen sok szép fiatal lány van mindenhol? - mondom neki mosolyogva.
-Igen látom. Szerinted melyikhez menjek oda? - kérdezte és a tarkójára teszi a kezét elgondolkodva.
-Én a legszebbtől ajánlom. Általában amelyik csaj szép az nem mindig pökhendi. Amyt le számítva. Ő mindig az szóval hozzá ne menj. Mondjuk ő szereti a fiatal fiúkat. - mondom neki és közben lefelé nézek és eszembe jutnak a régi szép idők.
-Ha szereti a fiatal fiúkat, akkor miért ne menjek oda hozzá? - kérdezi értetlenül.
-Azért mert ő túl sok volna neked.
-Le becsülsz bátyó!
-Dehogyis… Amúgy neki van egy húga tudtommal. Őt felkereshetnéd, ha akarod megkeresem neked.

William ekkor már nem is figyelt arra,amit mondok neki, hisz meglátott egy lányt, aki gyönyörű piros ruhában állt Amy mellett. Igen kiköpött Amy ez a lány. Talán még szebb is nála.

-Hahó William! - közben csettintek neki.
-Meg találtam! Ha megbocsátasz James én akcióba lépek! - mondja izgatottan és elindul a vörös ruhás lány felé.
-Na jóó. Szerintem és keresek egy italt, hogy ellazuljak. - mondom ezt, mint aki jól végezte dolgát és a pulthoz mentem. Meg is fogtam egy üveg bourbont és töltöttem magamnak.

Natalie szemszöge:

-Na milyen eddig a bál? - kérdezte Amy.
-Eddig nagyon tetszik. - mondtam mosolyogva.
A tornaterembe voltunk, több száz Hamilton-os diák elegánsan volt felöltözve. A falakon és a plafonon piros arany és ezüst díszek voltak. A falak mentén az asztalokon puncs, pezsgő és különböző üdítő volt. Sok sütemény és rágcsa. Éppen az egyik puncs asztalnál álltunk mikor Amy a tömegbe észrevette az osztálytársait.

-Sziasztok skacok! - köszönt oda nekik és egy páran oda jöttek hozzánk. - Ő itt a húgom Natalia. - mutatott felém.
-Sziasztok. - köszöntem miután ittam egy kicsit.
Szia. - köszöntek. Majd be mutatkoztak. Így ismertem meg Martin Lynch-t, Finn Harmon-t, Lucy Higgins-t és Yoy Messer-t.
Amikor elmentek, a nővéremmel elkezdtünk beszélgetni.
-Szerinted valaki fel fog kérni táncolni?
-Amilyen gyönyörű vagy szerintem igen. - biztatott. - Emlékszem 2 évvel ezelőtt fel kért egy srác táncolni és hát utána elkezdtünk randizni. - kezdett el mesélni amit még nem hallottam tőle. - Egy idő után össze is jöttünk, egy incidens miatt összevesztünk.
-És azért még jóba vagytok? - érdeklődtem.
-Nem igazán, eléggé… hogy is mondjam neked.. nagyképű lett és elszállt magától. - fejezte ki érzéseit.
-Remélem én nem fogok ki egy ilyen srácot. - nevettem fel.
-Te sokkal jobbat fogsz, ahogy ismerlek. - mosolyodott fel. - Viszont én meg keresem lassan a többieket, mert beszélni akarunk Mr. Lawson-nal.
-Az osztály főnököddel?
-Igen. Boldogulsz egyedül?
-Igen, azt hiszem. - feleltem és nyúltam egy csokis sütiért.
-Rendben. Vigyázz magadra és majd beszélünk.

Ezzel a nővérem belekeveredett a nagy tömegbe. Szét néztem a tömegbe. Nagyon sokan már táncoltak és nevettek, de voltak olyanok akik még csak most értek ide. Ittam egy kicsit és miután le raktam a poharat valaki megszólított.

-Szia. - köszönt. Ahogy végig néztem rajta, úgy hogy ne vegye észre megláttam sötétbarna szemeit amibe bele lógtak vörös tincsek.
-Szia. - köszöntem vissza.
-William Victor Anderson vagyok. - nyújtotta a kezét izgatottan felém.
-Natalie Jean Sparks. - nyújtom oda a srácnak a kezem aki kézfejen csókol.
-Hogy tetszik a bál? - nézett a szemembe széles mosollyal.
-Eddig nagyon tetszik. Csak hát alig ismerek valakit. - válaszoltam mosolyogva.- És neked?
-A bátyáimon és két további személyen kivűl én sem ismerek senkit. Mondd csak, nem volna kedved táncolni velem? - nyújtotta a kezét mosolyogva.
-De igen lenne. - fogadtam el a felkérést.

Köszönöm, hogy elolvastad amint idő engedi hozom a következő részt.❤️