Szerelmünk kezdete

Lendület és harag

Natalie szemszöge:

Kicsivel később a nővérem hazaért. Látta, hogy még mindig az ablakból nézek ki ahol még 1 órája Will volt.

-Natalie minden oké? - kérdezte aggódva.

-Igen persze csak… - kezdtem el mondani.

-Csak?

-Lehet hülye voltam, hogy be rohantam. - el meséltem címszavakban hogy mi történt, de azt nem mondtam el, hogy ki volt a srác.

-Á.. Szóval ez a baj. Szerintem nem fog haragudni-e miatt. - mondta. - Majd suliba úgy is megkeres. E miatt ne aggódj. De most menj lefeküdni. 

-Rendben és köszönöm. - öleltem meg majd felszaladtam a szobámba, ahol átöltöztem és elnyomott az álom. 

James szemszöge:

Kint voltam a suli udvarán és ittam a bourbont,amit akkor hoztam ki, amikor Amy huga leöntött. Éppen az utolsó kortynál tartottam, amikor William szólt nekem.

-Hé James! -mondta komoly arccal.

-Igen? -válaszoltam .

-Miért kellett leönteni Natalie-t? -kérdezte túlbuzgóan.

Ránéztem és közben lehúztam a maradék bourbon-t.
-Figyelj Will. Mindennek ára van.

-Nem inkább azért tetted, mert Amy húga? Hogy lehetsz ennyire rohadék?

-Nana. Ilyet még egyszer meg ne halljak tőled. - mondtam neki mosolyogva.

-Miért mit fogsz csinálni?Engem is leöntesz? -kérdezte egyre idegesebben.

-Nem. Hanem lenyúlom előled öhm… Nat-et? Rövidítem ha nem gond. Ennyi pia után beszélni is fájdalmas. - mondtam nevetve. Ekkor lendületet vett és behúzott nekem egyet. Ki is esett a kezemből az üveg és eltört. Ekkor ránéztem és elöntött a harag.-Will ezt nem kellett volna. -mondom neki.

-Ne hívj Will-nek és Natalie-t se hívd Nat-nak. Tudod jól hogy nem szeretem amikor becézgetsz.

-Ezek után örülj, ha csak becézgetni foglak. - mondtam neki és közben fogtam az ajkamat, hogy csöpög a vér. William rám nézett és látszott rajta, hogy megijedt, de Natalie-ra gondolt és erőt vett magán és nem ment vissza a buliba, hanem megfogta az amúgy is puncsos ingemet.

-Na ide figyelj. Nem másokat kell hibáztatni azért, amit te rontottál el. Amy is joggal utál téged. - mondta nekem hangosan, amit meghallott Gerald is, aki arrafelé vitt volna egy kilencedikes lányt Elenát és meglátott minket. Pont indult volna hozzánk, amikor:

-Ez nem rád tartozik William. -sóhajtottam egyet és behúztam neki. Gerald már jött oda, hogy lefogjon, de ellöktem.

-Nyugi James. Mi történt? -kérdezte értetlenül.

-Nem vagyok ideges. Csak megneveltem az öcsémet. Már ez is baj? -mondom neki, miközben William-ra néztem és elöntött a lelkiismeretem.

-Te részeg vagy. Hazaviszlek. William… tudom, hogy te vetted el a kulcsomat...visszaadnád? -kérdezte Gerald. William kivette a zsebéből és nyújtotta felé, de egy szót sem szólt, csak felállt és bement a mosdóba letakarítani az arcát.

-Kösz a kedvességed, de nem kérek belőle. Nem fogom itt hagyni a motoromat.

-Így nem vezethetsz. Elfogják venni a jogsid vagy bajod esik. -mondja Gerald.

-Akkor tolni fogom. Úgysem lakunk messze. - sétáltam a parkoló felé és közben felemeltem a jobb kezemen és beintettem neki.

-Te elhatároztad, hogy seggfejként indítod az évet igaz? -kérdezte Gerald. Erre csak felemeltem a másik kezem is. Amikor visszanéztem ő visszament ahhoz a barna hosszú hajú lányhoz. Én pedig felvettem a sisakot és felültem a motorra. Tudom felelőtlenség volt, de még volt egy kis dolgom, mert láttam, ahogy Amy beszállt Martin kocsijába. Követni kezdtem őket egészen Amy házáig. Engem még sosem hozott el ide. Kicsit szomorú is lettem,de ez még nem minden. Láttam, ahogy Martin megcsókolja Amy-t. Ekkor levettem a sisakot és rátettem a motor kormányára. Tudtam, hogy merre fog térni így a motort az út közepére toltam. Nem jött egy kocsi sem. Én vártam az alkalomra. Amint jobbra fordult az útkereszteződésnél a motorom elállta az útját. Ő csak nézett értetlenül. Oda sétáltam gyors léptekkel hozzá és kiszedtem a kocsiból.

-James?! Mi ütött beléd? -kérdezte ijedtem.

-Tudod a féltékenység és az a két üveg bourbon...Megtette a hatását. -megfogtam és lelöktem a motorháztetőre. -Figyelj Martin. Nem akarlak a közelükben látni. Megértetted? -mondtam neki fenyegető hangnemben.

-Jó Amy-t még megértem, de Natalie-t miért kerüljem? -kérdezte kicsit piros fejjel, mert alig kap szegény levegőt.

-Megjelöltem. Szóval őt is békén hagyod te is és az összes többi haverod is az iskolában. Megértetted?

-De Amy az osztálytársam. - mondja Martin.

-Old meg. Nincs több kifogás. Kezdel idegesíteni. - mondtam neki morcos fejjel.

-Jó. Rendben van. Nem fogok többet rámozdulni Amy-re.

-És?

-Natalie-ra sem. Csak engedj el és szálljak be a kocsimba. -ekkor elengedtem, ő beszállt én pedig eltoltam az útról a motoromat. Elhajtott,én pedig felültem a motorra, majd hazamentem. Majd felnyitottam a garázst és betoltam a motoromat. Bementem a konyhába. Nem volt otthon senki, de azért még elszóltam magam.
-Hahóóó! -visszhangzott a ház. Ezután bementem a szobámba és ledőltem aludni. Másnap délig fel sem keltem.