James
Ez a nap volt az utolsó nap a nyári szünetből. Mármint az igazi utolsó nap, hisz holnap szombat és készülnöm kell a sulikezdés előtti bálra. Nem mintha odáig lennék érte, de William nagyon eszi a fejemet, hogy elmenjek én és Eric. Ó igaz is. Még be sem mutatkoztam. James David Anderson vagyok és mi hárman vagyunk az Anderson fivérek.
-Na hogy haladsz a bemutatkozásoddal? - kérdi a legjobb barátom Gerald húga Alexandra kiváncsiskodóan.
-Elég jól haladtam, amíg bele nem szóltál - válaszoltam neki pimaszul mosolyogva.
-Jesszusom! Te még mindig nagyon idegesítő vagy! -mondta, aztán gúnyosan felnézett és kiment a szobából.
Ezen a hétvégén nálunk alszanak és innen fogunk menni a bálba. Mivel engem nagyon szeretnek a tanárok így én kezdem a bemutatkozást. Hm inkább nem ragozom túl. Nem görcsölök rá. Elég ha magamat adom. Amint leraktam a tollat és a papírt az asztalra, a fivérem Eric hozta is a ruhát, amit fel kell vennem.
-Tessék itt a göncöd. - nyújtja felém.
-Ugye nem hiszed, hogy felveszem ezt?-kérdem tőle meglepetten.
-Miért mi a baj vele?
-Az, hogy ez nem az enyém hanem Gerald-é. - mondom neki, közben fogom a fejem.
-A tiédet leöntötte William borral és nem biztos, hogy kijön belőle.
-Majd én megoldom. - mondtam sóhajtva.
Lementem a lépcsőn és egyenes a fürdőbe mentem, ahol William várt és szorgalmasan tisztogatja a kosztümöt. Mivel az ajtó nyitva volt így láttam.
-Hahó öcskös! - emelt hangon megszólítom.
-Igeeen?! - mondja ijedten.
-Kijött belőle a folt? - kérdem viccesen és egyben mogorván nézve.
-Öhm ki...Igen. Vagyis alig látszik. - mondja halkan.
-Figyelj öcsém. Mivel jó testvéred vagyok így neked adom ezt a kosztümöt és veszek magamnak másikat. - mondom neki, mert már nem bírtam nézni, hogy mennyire ideges ez miatt.
-Köszi James, akkor megyek és fel is próbálom. - mondja mosolyogva és felment a szobájába. Williammel egymagasak vagyunk és nagyjából minden ruha, ami nekem nem tetszik és neki igen, azt odaadom. Ez egy újabb mániája lehet, hogy elhiteti velem a borfoltos ruhákat, közben csak azért csinálja, hogy adjam neki. De hát ez van. Szeretem az öcsémet. Ezután kimentem a garázsba a konyhán keresztül és a sok kocsi között megpillantottam a kicsikémet. Végig is húztam a kezem a motorháztetőn, aztán felnyitottam a gombos garázsajtót, megfordítottam a kulcsot és elindultam nézni egy hozzám illő kosztümöt a holnapi bálra.
Natalie
A nyár utolsó napján, a nővéremmel Amy-vel lassacskán elkezdtünk készülni. Tudniillik ma az iskolában lesz bál.
-Amy! - kiabáltam nővéremnek, aki épp a sminkjét csinálta. - Tudnál segíteni melyik ruhát vegyen fel, mert nem tudok választani a két szín között - mutattam Amy-nek a két ruhát. Egy gyönyörű szép vörös pánt nélküli hátul kivágott estélyit, és és egy kék egy oldalt pántos csipkés estélyit.
-Szerintem - kezdett bele a tanácsadáshoz a nővérem - derékig érő szőke hajadhoz a vörös illik - fejezte be végül.
- Biztos? Nem túl kihívó szín a vörös? - feszengtem egy kicsit a ruha miatt, de igazából nekem is ez tetszett.
-Figyelj Nat, most most nem számít hogy ez egy kihívó ruha vagy sem neked ez áll legjobban szerintem - kezdett bele a prédikációban - ez a bál arra van, hogy megismerkedj az iskolában az osztálytársaiddal akár a felsőbb évesekkel. Én is így ismertem meg őket, igaz most ez egy álarcosbál lesz, így elengedettebben tudunk beszélgetni az emberekkel. - fejezte be.
-Köszönöm - mondtam a nővéremnek és átöleltem. Igaz majdnem felborultunk, de a jó egyensúlyérzékének hála nem. Lassan mindketten elkészültünk és már csak a cipőinket kellett fel venni, amin kicsit összevesztünk, mert ugyanolyan piros ruhában mentünk, csak neki pántos volt és nem volt hátul kivágva, de a cipőnk különböző volt. Az egyik csillogott a másik pedig fekete átmenetet.
-Szerintem jobban áll nekem fekete átmenetet, mint a csillogós - adtam meg a hangot mire a nővérem felnézett rám.
-Szerintem neked inkább a csillagos lenne jó, mivel az nagyon is hasonlít a ruhára - érvelt ugyanúgy a nővérem mint én. - Ajj! Na jól van most az egyszer engedek neked mivel neked ez az első bálod.
Lassacskán ki indultunk az udvarra, ahol Amy-nek az egyik osztálytársa várt minket.
- Szia Angelina. - köszöntem neki majd beszálltam kocsijába Amy-vel együtt.
- Nagyon csinosak vagytok - mondta Angie és lassacskán elindultunk az iskola irányába.
-Te mondod Ang? Szerintem Anderson-ék le se fogják rólad venni a szemüket, főleg Eric. - itt kacsintott egyet a nővérem és Angie meg elpirult.
-Kik azok az Anderson-ék - érdeklődtem.
- 11-esek lesznek idén, de jól teszed, ha messzire el kerülöd őket. - mondta Amy.
-Rendben. - nevettem.
Lassacskán be értünk az iskolába ahol minden gyönyörűen az iskola színeiben volt díszítve. Piros, arany, és ezüst színekben.
BINABASA MO ANG
Szerelmünk kezdete
RomanceEgy fiatal lány, Natalie elkezdi középiskolai éveit, viszont nem tudja, hogy ezek után az élete fel fog borulni. Vajon megtalálja a boldogságot? Vagy egy váratlan fordulat mindent felborít? A történet több szereplő szempontjából készült.