Szerelmünk kezdete

Szeptember 1.

Natalie szemszöge:

Eljött a szeptember 1. Egy kicsit félek, hogy mi lesz, mert a bál óta nem beszéltem William-al. Amy egész végig nyugtatott, hogy megfogta érteni miért rohantam be a házba. Mivel ma esős időnk volt felvettem a kedvenc bordó pulóveremet és fekete farmernadrágot. Mivel imádom ősszel a bakancsokat, ezért előkerestem még tegnap este. Bele bújtam és lementem reggelizni Amy-hez.
-Jó reggelt! - köszöntem és leültem az asztalhoz.

-Neked is. Izgulsz milyen lesz az első napod? - kérdezte közben öntöttem egy kis tejet a bögrébe.

-Eléggé. De valahogy csak túlélem. - mondtam. Miután megreggeliztünk vártuk Angiet, hogy vele menjünk suliba. Mikor dudálást hallottunk ki mentünk mivel azt hittük, hogy Angie az. De nem ő volt.

-Natalie. Ő az? - kérdezte a nővérem.

-William. -néztem kerek szemekkel, hogy mégis hogy került ide.

Szia Natalie! - szállt ki a kocsiból és indult meg felénk. - Szia Amy. Hogy vagytok?

-Szia William! - köszönt elsőnek Amy. Én még a sokktól nem tudtam megszólalni. - Mi járatban erre?

-Jöttem, hogy elvigyem Natalie-t az iskolába. -mondta határozottan William és közben végig nézett. William-en látszott egy ütés nyom az arca jobb oldalán.

-Óh.. Vagy úgy. - mosolyodott el Amy.

-Hogy, hogy eljöttél? - kérdeztem kicsit megszeppenve.

-Veled akarom kezdeni az évet, és veled is akarom befejezni. -mondta William céltudatosan.

-Akkor én szerintem hagylak titeket és felhívom Angelikát hol jár. -ezzel a lendülettel bemenet a házba.

-Mi van az arcoddal? Ki tette? - kérdeztem miközben elöntött a méreg, hogy valaki bántotta.

-Nyugi csak elestem. -mondta mosolyogva.

-Az igazat. - mondtam mérgesen amit észre is vett.

-Kai-al játékból verekedtünk és véletlen neki lökött az ajtónak. -mosolygott rám és meg akart csókolni, de eltoltam az arcát. - Ajjj. -megfogta a száját mert vérezni kezdett.

-William az ajtó nem csinál ilyen sebet. Ne hazudj nekem - emeltem már fel a hangom amire azt hittem ki jön Amy, de nem hallotta meg szerencsére. - Ki ütött meg?

-James volt az. Tudod ő a fivérem. Bár ne lenne az. -mondta szomorúan William és lehajtotta a fejét.

-Milyen James? - kérdeztem, de lassan realizálódott bennem az aznap este. - A pökhendi a testvéred? - emeltem fel a fejét és mélyen a szemébe néztem. Nem vártam meg míg válaszol. -Nézd Will… én nem ítéllek el, hogy a pökhendi a testvéred. Én téged szeretlek. De viszont, ha meglátom a suliba kap egyet a másik oldalra is. -majd adtam egy puszit a sebre.

-Jólvan. -mondta miközben elmosolyodott. -És csak hogy tudd, én is nagyon szeretlek téged Natalie! -amint ezt kimondta magához húzott és szorosan megölelt. Amint felnéztem láttam, hogy Amy kukucskál az ablakon és mosolyog.

-Bemegyek a táskáért és jövök. - mondtam majd egy csókot leheltem a szájára.

-Jó elég lesz fiatalok. - jött ki nevetve Amy a táskámmal a kezében. -Lassan induljatok, mert még a végén le maradtok arról, hogy ki vezeti körbe Nataliet.

-Jó megyünk már. - nevettem és megöleltem.

-Majd suliba beszélünk.

-Rendben szia. - köszöntem el és elindultam Willel a kocsihoz.
William kinyitotta az ajtót. Beültem és lassan elindultunk.