Körbe néztem a lakásban, elég modern volt de tipikus férfi barlang. Ennek ellenére rend volt és jó illat, amikor bejött ő is utánam kiengedte Freddie-t a kis ketrecből és hagyta, hogy felfedezze a lakást amit ő szorgosan el is kezdett óvatosan és lopakodva. Kínos csend alakult ki közöttünk, Kevin rám sem nézett csak a sarokba tette a hordozót majd a konyhába ment, én ott álltam a bejáratnál és fogalmam sem volt mihez kezdjek. Kicsit szánalmasnak éreztem magamat de Kevin megjelent egy pohár kólával a kezében és felém nyújtotta, elvettem tőle és bele kortyoltam.
-Köszönöm! - Néztem rá.
-Lesz abból gondod, hogy nem mentem szerdán? - Nézett rám sóhajtva.
-Betegségre hivatkozok majd. - Sóhajtottam nagyot. - Bár nem hívtál vissza és nem is jeleztél..
-Át kellett gondolnom. - Sóhajtott egyet majd elindult a folyosón, vettem a bátorságot és utána mentem. Freddie már a kanapén feküdt kiterülve, elmosolyodtam halványan és leültem az egyik fotelba a nappaliban.
-Most miért válaszoltál? - Nézte rá kíváncsian.
-Nem vagyok patkány, hogy ne segítsek azon aki segítséget kér tőlem. - Nézett rám és leült velem szemben. - Bár fáj, hogy nem engem kérdeztél meg először.
-Így is féltem, hogy nem reagálsz semmit.. - Nevettem halkan.
-Lehet, hogy a hívásaidra nem reagáltam de ez egy más helyzet. - Nézte a macskát ahogy dorombol nyugodtan.
-Köszönöm, csak addig maradunk amíg szükséges. - Néztem én is Freddie-t.
***
Miután felhoztam a bőröndömet a kocsiból kipakoltam a kis szobában ami ideiglenesen az enyém, Kevin ezt inkább tárolónak használja ahogy látom. Nem használt elektronikai cuccok vannak itt, cipők és sapkák és egy kanapé ami az ágyam lesz pár napig. Az ablakon néztem kifele, az esőcseppek versenyeztek az ablakon, sebes eső volt ami hirtelen jött. Kimentem a nappaliba és leültem Kevin mellé, a Netflixen nézett valami horrort és Freddie az ölében aludt miközben ő simogatta őt.
-Nem akartalak megbántani. - Néztem rá sóhajtva.
-Pedig sikerült. - Bámulta a tévét.
-Sajnálom. - Sóhajtottam.
-Az fáj, hogy esélyt sem adsz a dolognak. - Nézett rám. - Ezzel nem kockáztatod a karriered, hogy itt vagy? - Nevetett halkan.
-De igen, de máshova nem tudok menni.. - Néztem rá hülyén.
-Majd ezt mond a kamara előtt is. - Nevetett. - Szandi ez egy vicc, senkit nem érdekel ott, hogy te mit csinálsz és kivel. - Nézett rám újra.
-Amíg valaki be nem panaszol.. - Nevettem halkan.
-Üldözési mániád van. - Nevetett. - Kéne neked egy doki, doki. - Mosolygott.
-Van, képzeld.. - Mondtam kicsit sértődötten.
-Nem tudtam, hogy a dili dokiknak is kell dili doki. - Nézte ismét a filmet közben.
-Gyerekkorom óta járok pszichológushoz.. - Motyogtam.
-Hm, ezt nem gondoltam volna.. - Kicsit komolyabbnak tűnt. - A szüleiddel van valami, azért nem mentél hozzájuk?
VOUS LISEZ
A PSZICHOLÓGUS ||KKevin FF., Befejezett ||
Roman pour AdolescentsEgy pszichológus és páciense története, KKevin egy nap felkeresi Dr. Szabó Alexandrát és elkezd kezelésekre járni. Azonban megtetszik neki a doktornő és kavarni kezdenek, a lány főnöke zsarolni kezdi őt és az egész életük egy akció filmre kezd hason...
