A PSZICHOLÓGUS ||KKevin FF., Befejezett ||

VIII. Fejezet - A pokol mélyén

Nagy szemekkel néztem a híradót ahol Erős Antónia éppen megdöbbentő részletességgel jelentett be egy brutális Budapesti gyilkosságot, rendkívüli hírek címszalaggal. Az áldozat Varga Gábor, az én volt főnököm. A körmeim rágtam idegesen és hallgattam, hogy megkínozták, levágták egy-két ujját és le is fejezték majd a Margit-sziget bekötő hídja alatt hagyták meztelenül a holttestét és az iratai körülötte voltak szét dobálva így tudták azonosítani egyből. Egy kutyasétáltató pár talált rá ma hajnalban, könnyeim gyűltek és már vagy százszor hívtam Kevint de nem vette fel a telefont sem nekem, sem Daninak. Mindketten nagyon idegesek voltunk és aggódtunk is hol lehet, egyszer csak megcsörrent a telefonom és ő hívott, kihangosítva vettem fel.

-Kevin! Hol vagy? - Kérdeztem aggódva.

-Bécsben, tegnap délután érkeztem.. - Mondta teljes nyugodtsággal. - Ne aggódj, bébi. Hamarosan elindulok haza.- Mondta majd kinyomta.

-Öhm.. Nekem ez nagyon fura volt. - Mondta Dani halkan.

-Nekem is.. - Néztem a telefon képernyőjét.

* Tegnap délután, Kevin szemszöge *

-Szóval, akkor itt van most 6 milla.

Vágtam le a sport táskát az asztalra, egy elhagyatott raktárépületben vagyunk én és pár régi ismerősöm. Kemény emberek, igazából az apám volt haverjai de én azért úgy gondoltam jobb velük jóban maradni, ha szüksége lenne rájuk. Hát most szükség az van, nem fogom hagyni, hogy az a köcsög Gábor megússza ezt az egészet, még nem jelentette fel Szandit de nem is fogja.

-Számoljátok meg. - Mondta Kígyó majd oda tolta a táskát az emberei elé.

-A maradék négyet majd, ha elvégeztétek a melót. - Néztem rá.

-Jól van, öcsi. - Veregetett vállba. - Senki nem fogja megtudni, hogy közünk volt hozzá. Ismersz minket, volt már részünk pár ilyen dologban. - Nevetett.

-Igen, tudom. - Nevettem én is, bár megmondom őszintén kicsit be is szartam. Nem túl barátságos arcok ezek, de ha teljesíted az összeget amit kérnek akkor nem földelnek el Mexikó határában úgy, hogy soha nem találnak meg.

-Hogy van apád? - Nézett engem.

-Elvan, azt hiszem. - Bámultam magam elé. - Annyit már nem beszélünk.

-Meg van, főnök. - Néztek rá az emberei majd becipzározták a táskát.

-Na, akkor mondom mi lesz. - Nézett rám és tapsolt egyet nevetve. - Most azonnal elhúzol innen Pestről, hogy legyen alibid. Mindegy hova mész, csak ne legyél a közelben.

-Oké. - Néztem rá.

-Nem szólsz senkinek semmiről, arról se, hogy kimész. - Nézett a szemembe. - Csak menjél, a többit mi majd intézzük.

-Rendben. - Nyújtottam felé a kezem.

-Egyébként mit csinált a csóka? - Fogott velem kezet.

-Baszakodott a nőmmel. - Néztem rá.

-Nemes gesztus, biztosan nagyon szeretheted a hölgyet de többet ne gyere ide mert te nem ilyen vagy. - Nézett a szemembe. - Na húzz innen, öcsi.