A PSZICHOLÓGUS ||KKevin FF., Befejezett ||

X. Fejezet - Csak bízd rám

Szerda van ismét, Kevint vártam az irodámban ülve. Szokás szerintem megint késik, de remélem hamarosan befut mert nagyon kíváncsi vagyok a szóban kifejtett véleményére is a könyvével kapcsolatban. Hallottam a recepción Kevin hangját, halványan mosolyogtam rá amikor bejött majd becsukta maga mögött az ajtót.

-Helló, doki. - Mosolygott rám.

-Szia. - Mosolyogtam én is rá. - Ülj csak le. - Mutattam a kanapéra.

-Hűha, elég furán nézel rám. - Nevetett.

-Hát, azok után amilyen sztorit kaptam tőled.. - Nevettem.

-Én csak őszintén leírtam egy sztorit amit kértél. - Vont vállat majd leült a kanapéra kényelemesen.

-Sok mindent elárult számomra, de szeretném, ha megbeszélnénk és kifejtenéd mit miért úgy írtál ahogy. - Néztem rá és leültem vele szembe a fotelomba.

-Jól van, válaszolok bármire. - Nézett engem.

-Oké, kezdjük ott, hogy miért darabolják fel a főnökömet a végén? - Nevettem halkan.

-Mert egy fasz, nem kedvelem őt. - Vont vállat ismét.

-Szóval akit nem kedvelsz annak a halálát kívánod? - Néztem rá sóhajtva.

-Nem, csak akik az én halálomat is kívánják. - Nevetett. - Vannak ellenségeim..

-Ilyen ez a szakma sajnos. - Mondtam halkan. - Hozzám is jött már be őrjöngő férj, hogy elvált tőle a bántalmazott felesége az én javaslatomra..

-Féreg az aki megüt egy nőt. - Mondta a festményt nézve a falon.

-Igen, szerintem is. - Görgettem lentebb a tabletemen az irományát. - Van benne itt az a rész amikor bocsánatot kérek, hogy megbántottalak...

-Igen. - Nézett rám. - Mert szarul esik, hogy még mindig nincs köztünk semmi.

-Lehetnél megértőbb is, nekem itt tényleg az..

-Állásod forog kockán, tudom.. - Vágott a szavamba szem forgatva.

-Zavar, hogy nem úgy történnek  a dolgok ahogy te akarod, ugye? - Néztem rá.

-Ez szerintem bárkit zavarna. - Nézett engem.

-Csak a legtöbb ember megértő a másikkal szemben, főleg ha fontos neki..

-Nem értem, hogy titokban miért nem kavarhatnánk. - Nevetett.

-Térjünk vissza arra, hogy miből gondolod, hogy a szüleim drogosok voltak? - Vontam fel szemöldökömet.

-Ez csak kellett a sztoriba, de biztos vagyok benne, hogy nem volt túl jó gyerekkorod. - Nevetett halkan.

-Igen, a nagyszüleim neveltek.. - Sóhajtottam.

-Hol vannak most a szüleid? - Nézett a szemembe.

-Nem tudom. - Vontam vállat. - Egyébként miért pont egy ilyen szomorú történetet írtál?

-A vége jó. - Nevetett. - Végül is segítesz nekem. - Mosolygott.

-Tudod ez sok mindent elárul, hogy ennyire a rosszra összpontosítasz az egész sztoriban. - Sóhajtottam. -Szinte semmilyen boldog pillanat nincsen, csak amikor a konyhában beszélgetünk de az sem igazán mert utána jön Dani és elrontja a pillanatot. - Néztem rá. - Én szerintem te nagyon magányos vagy.

-Igen, doki. - Mosolygott. - Ezért akarok veled randizni de még mindig csak itt ülünk és nem egy étteremben. - Nevetett.

-Egyébként még tegeződnünk sem lehetne, szóval szerintem rugalmas vagyok és sokkal többet is engedtem mint amennyit szabadott volna. - Sóhajtottam nagyot.

-Amúgy tényleg nem megoldható, hogy elállok a szerződéstől? - Nézett rám sóhajtva. - Szerintem ilyen nincs, hogy 3 hónapig köteleznek..

-Akkor menj be Gáborhoz és beszéld meg vele, erről ő tud tájékoztatást adni. - Forgattam meg szemeim.

-Ha elintézem, akkor randizunk. - Nézett rám. -Igazi randi étteremben.

-Jó. - Vontam fel a szemöldökömet.

-Már várom. -Kacsintva nyújtotta a kezét.

-Sok sikert. - Fogtam vele kezet. - De azért maradjon életben a főnököm. - Nevettem halkan.

-Meglátjuk. - Nevetett majd kiment az irodámból.

***

Nagyjából egy óra telt el, már kezdtem aggódni amikor végre visszajött az irodámba. Arcán olyan széles mosoly volt amit még soha nem láttam, hát ez elintézett valamit.

-Na, akkor holnap este randi. - Jött oda hozzám mosolyogva, eltűrte a hajamat a fülem mögé.

-Mit mondtál neki? - Kérdeztem tőle megszeppenve amikor eltávolodott tőlem.

-Az őszintét, meg sok pénzt. - Nevetett halkan. - De a lényeg, hogy mától hivatalosan nem vagy a dokim, de azért számítok a segítségedre a lelkem megjavításában is. - Mosolygott rám.

-Te aztán nem vagy semmi.. - Nevettem halkan.

-Szóval akkor holnap este érted megyek, 7 órára. - Mosolygott.

-Oké. - Mondtam halkan mosolyogva.

-Akkor szia. - Mosolygott rám és megpuszilta az arcomat.

-Szia.

Mosolyogtam én is ledöbbenve ahogy kiment, le is ültem egyből a kanapéra kifújva magam. El sem hiszem, hogy elintézte ezt az egészet. Mikor kopogtak az ajtómra néztem, természetesen Gábor jött be.

-Nem semmi ez a KKevin, gondolom akkor elmondta, hogy szerződést bontottunk. - Nézett rám.

-Igen. - Néztem rá.

-Viszont mivel így alakult a papírmunkát te csinálod meg mert ez a te dolgod, azt írsz amit akarsz.- Vont vállat. - Nekem mindegy csak ne indítsanak vizsgálatot.

Tette a halom papírt az asztalomra majd kiment, sóhajtva fel álltam és elkezdtem átnézni a papírokat amiket hozott. Elég bonyolult ez esetben a papírmunka, külön szabvány van rá, hogyan kell megírni. Órákat töltöttem a papírok rendezésével és a bontó szerződéssel, ezeket majd alá kel íratnom Kevinnel is majd holnap. Késő estig csináltam a papírok rendezgetését majd fáradtan haza mentem, Fred örült nekem. Sóhajtva néztem, hogy az egyik növényemet lelökte, hát ezért hízelgett annyira. Adtam neki vacsorát majd feltakarítottam szegény növény maradványait, amennyit tudtam megmentettem belőle és ideiglenes egy nagy lábasba tettem. Ha lesz egy kis időm akkor elültetem egy kaspóba mivel amiben volt az eltört, megöntöztem a többi növényt majd elmentem letusolni. Annyira álmos voltam, hogy nem is vacsoráztam csak bedőltem az ágyba és már aludtam is perceken belül. Kezdek kimerülni, sok nekem már a munka is és még Kevinnel is randiznom kell. Nem tudom hogy fogom tartani a lépést ezzel a sok dologgal, mostanában Freddie-vel sem vagyok túl sokat, kevesebbet játszunk meg dögönyözöm őt.

***

Mintha csak pár percet aludtam volna, reggel már szólt is az ébresztőm. Nehezen keltem ki az ágyból, nem éreztem jól magamat. Szipogtam is kissé, a konyhába csoszogva főztem egy teát miközben adtam enni Fred-nek. Biztosan a kimerültségtől nem éreztem jól magam, írtam inkább egy sms-t Gábornak, hogy nem tudok bemenni mert lebetegedtem. Válaszolt, hogy jobbulást. Ez is valami, később felhívom majd az orvosomat de először a betegeimmel kell másik időpontot egyeztetnem. Utána akaratos Kevinnek kell elmondanom, hogy én ma este ilyen állapotban nem megyek ki az utcára.

Ha tetszett nyomj a vote-ra és ne felejtsd el olvasólistára tenni és akkor mindig fogsz kapni értesítéseket az új részekről ❤️‍🔥

Instagram: demona.white.wattpadiro

Facebook: Demona Wattpadíró White