Hurrikán

Hurrikán 13. fejezet

Carolyn

A Will-lel töltött reggel és délelőtt után kótyagosan szemléltem a világot. Leültem az iroda barna asztalához, melynek színe különös összhangot alkotott a szoba virágos tapétájával. Az egész hely egy rétre hasonlított, ahol az asztal egy kivágott fának a rönkje.

Elővettem tigrismintás, plüss tapintású Louis Vuttion hátizsákomból a notebookomat, felnyitottam a tetejét.

– Figyelj, te ott voltál tegnap – szólított meg Bandu, klattyogva a klaviatúrán. – Mi történt? Ettől zeng az egész internet.

– Letámadták William Maltót a rajongói, volt egy félresikerült estéje – válaszoltam, miközben beírtam a jelszavamat. – Előfordul az ilyesmi.

– Nem félresikerült az estéje. A Pletykák királynője kipécézte magának. Benne vagyok a Buktassuk le a PK-t csoportban, ő egy jó elindulási alap lenne, hogy megtaláljuk a csajt.

– Miből gondolod, hogy nő? Akár pasi is lehet, aki el akarja magáról terelni a figyelmet. – Megnyitottam a böngészőt, a Facebookon rögtön a Pletykák királynőjére kerestem rá.

Több millió reakció. Több millió megosztás... rákattintottam: külföldi lapok, emberek... mindenki erről cikkezett. Megütöttem a főnyereményt! Will egy kincsesbánya. Ha rá tudnám venni, hogy árulja el, miért szakított az előző barátnőjével... és a lehetőség ki is rajzolódott előttem.

Bandu hümmögött egyet, felpillantottam rá. Sötét bőre bronzosan ragyogott a polip lámpa egyik lelogó karjának fényében. Fekete haját rövidre nyírta, amitől katonás külsőt nyert – csak az alkata nem hasonlított egy edzett férfiéhoz: vékony vállai előreestek a folyamatos gép előtt görnyedéstől.

Megsimogatta az állát, egykori szakállát keresve.

– Neked kellett interjút készítened William Maltóval. Ha elmennék a ma esti koncertjére, le tudnád szervezni, hogy beszélhessek vele pár szót? Ne felejtsd el, hogy lógsz nekem. Nagyon sokkal!

Kis híján felnevettem ezen az abszurditáson. Majd én segítek neki lebuktatni a PK-t...

– Sajnos, nem jöttünk ki túl jól egymással. Örülök, ha az interjút el tudom vele készíteni – szorítottam össze az ajkamat.

– Carolyn, tartozol nekem! Kirúgták Alexet, miattad. Legalább annyi lehetett volna benned, hogy nem dobatod ki magad, miután segített bejutni!

– Mondom, nem jöttünk ki jól az énekessel – könyököltem fel az asztalra. – Az interjúhoz is nagy mázlira van szükségem, de abba biztos nem menne bele, hogy más ember kérdésére is válaszoljon az én kedvemért.

Visszanyúlt a klaviatúrájához, pötyögött rajta egy-kettőt, koppantak a billentyűk.

Vagy ha megtudnám, mit csinált az apjuk. Annyit találtam csak a neten, hogy alkoholista volt és elhagyta őket. Ha kiderülne... az nagyon szomorú lenne. És ugyancsak nagyot szólna. Megnyaltam az ajkam, ujjaim megálltak a levegőben.

– Pedig ő biztosan tudja, ki a Pletykák királynője – morfondírozott. – Eddig semmi nyomot nem találtunk hozzá. A csoport egyik tagja annál a cégnél van, akik reklámoznak nála, de neki is csak annyit sikerült kiderítenie, hogy a pénzeket egy ügyvédhez utalják. Felkerestük az ügyvédet, viszont le is rázott minket egy titoktartási szerződésre hivatkozva – húzogatta a száját.

Visszafordultam a gépemhez. A Pletykák Királynője nemzetközi hírnévre tett szert az énekes által. Berobbant a világsajtóba. Ameddig itt van Will, fent kell tartanom az érdeklődést... nincs a közelemben még egy olyan híresség, akire a világ ennyire harapna.