Hurrikán

Hurrikán 15. fejezet

Carolyn

Minél előbb el kell innen vinnem! Egy csendes helyre, ahol ketten vagyunk és ahol bizalmasan beszélgethetünk... ahol kideríthetem, miért csinálja ezt az egészet. Beáldoztam magam, holnap mindenki rólunk fog beszélni, muszáj valamit kapnom!

A pultra raktam az üres poharamat.

– Még egyet? – kérdezte a barista lány. Bólintottam, majdnem hozzáfűztem azt is: duplán!

Zakery a pult másik végében állt Igorral, vigyorogva megemelte felém a söröspoharát. Egy bájosnak szánt mosollyal rákacsintottam.

Will zsebre tett kézzel állt, a barátnőim úgy vetették rá magukat, mint piócák az élőhúsra. A zsúfolt teremben mindenki őt figyelte, a mellette elsétáló nők „véletlenül" hozzáértek a vállához, kidüllesztették a mellüket és hangosan nevettek. Egy csapat a háta mögött állt meg, az egyik miniruhás csaj hátradobta a hosszú haját, úgy, hogy az az énekeshez érjen. Mellettük a férfiak féltékenyen feszítettek ingben, elegánsan, mégsem értek a nyomába: pulcsi-farmer kombinációban is rájuk vert.

Érintése a derekamon akár a parázs a száraz gallyakra: vad tüzet szított. Kedveskedve simogatott a hüvelykujjával. Minden részemben lüktetett a leheletnyi figyelmesség: ott volt a lábamban, ami megremegett, ott volt a mellemben, ami megfeszült, ott volt a gyomromban, ami görcsbe ugrott.

A nőiességemben vert vissza a pulzálása.

Matt úgy méregette, mintha szeretné eltemetni. Egy fiatal kis libával jelent meg, már a koncert alatt sem tudtak megszabadulni egymás szájától. Direkt elém állt be, hogy nézhessem a műsorát... az undortól többször visszakívánkozott a vacsorám.

A csajok Zakeryt és Igort is elkezdték megkörnyékezni: ketten már hangosan kacarásztak mellettük, olyan közel álltak meg hozzájuk a pultnál, hogy a karjuk súrolja az övéket.

Megkaptam a következő gin-tonicot, egy húzásra megittam a felét. Édes-kesernyés íze feltöltött. Felszívtam magam.

Elviszem innen, nagyon gyorsan.

– Szívesen meghallgatnám egy számodat, Carolyn biztos mutat majd. Azonban a duettek nem nagyon érdekelnek – ért utol a hangja. Ivy egy hiúz tekintetével méregette, úgy érezte, elejtette a heti zsákmányát.

– Bízom benne, hogy elnyeri a tetszésedet – hajtotta le a fejét szendén, megrebegtetve a szempilláit Willre.

– Végre visszatértél! És az enyém? Nem baj, jó lesz ez is! – azzal elvette az italomat és belekortyolt.

Ekkora bunkót! Kiülhettek arcomra a gondolataim, mert Matt felnevetett. Hogy a francba maradjak így vele kedves? Összezúgott körülöttem a világ, az önérzetem felsikoltott.

– William, közel a negyvenhez nem gyűjtöttél még magadban annyi bátorságot, hogy magadtól egy pulthoz menj és kérjél? Hidd el, nem fognak addig megenni a csajok! – mosolyogtam rá.

Kék szeme belém fúródott, önelégülten viszonozta a mosolyom.

– Kedvesem, tudom, hogy most a féltékenység beszél belőled, de nem kell aggódnod, jelenleg miattad vagyok itt! – Körbenézett, tekintete feltűnően elidőzött egy fenéken. – Jelenleg.

Lehunytam egy másodpercre a szemem. Uralkodnom kell magamon!

– Szívesen odaadlak bárkinek. Nem fogom miattad telesírni a párnámat, megleszek az arrogáns természeted nélkül is!

Távolabb álltam tőle, hogy mielőtt eszébe jutna átkarolni, megmenekülhessek, de gyorsan mozdult és nem volt időm meglépni: a fenekemre csapott. Ott. Mindenki. Előtt. Még az agyam is leállt, a szavam elakadt.