Hurrikán

Hurrikán 6. fejezet

Carolyn

Nincs a földkerekségen még egy ilyen pökhendi, beképzelt faszkalap, aki ennyire odalenne saját magáért. Ráadásul szó szerint kidobott a szobájából!

Kiszálltam a taxiból. Vörös neonfények hirdették a hely nevét, alatta magas sarkúba bújt nők cigiztek inges férfiak társaságában. Ahogy elhaladtam mellettük, többen is intettek vagy köszöntek: zenekarok tagjai, tévések, színészek – a régi munkahelyem közkedvelt prédái.

Az üvegajtóhoz érve már megcsapott az impulzív techno. Bent sötétségben tekergőztek a testek, a homályban alig-alig lehetett kivenni az emberek arcát. Beléptem a helyre és felmértem a közönséget, valaki intett... ragyogó ezüst mini, szőke hosszú haj. Átvágtam a szellős táncparketten a barátnőmhöz, aki a tévés Jane-nel álldogált az egyik köralakú bárpult mellett. A fekete hajú és barna bőrű nő erős ellentétet alkotott Ivyval, úgy festettek egymás mellett, mint egy érem két oldala.

– Sziasztok – könyököltem fel a pultra az italuk mellé. Ivy végigmért, felhúzta az egyik szemöldökét.

– Nehéz nap és ne is kérdezzelek, vagy szeretnél róla beszélni?

– Majd máskor. – Szemügyre vettem a kivilágított pultot, ahol több sornyi alkohol várt rám.

Hogy lehet valaki ekkora barom?! Hogy dobhatott ki a szobájából?

– Te tudod – vont vállat könnyedén. – Jane éppen arról mesélt, hogy megkapta a BC-1 reggeli hírműsorát.

– Gratulálok – mosolyogtam rá. – Ez igazán remek hír! Láttam múltkor a riportodat azzal az orvossal, akit műhiba miatt perbe fogtak. Nagyon jól sikerült, megérdemelted a lehetőséget.

– Köszönöm, ez igazán kedves tőled – húzta félszeg mosolyra vastag ajkát.

Egy-két hónap és befut, akkor érdemes lesz foglalkoznom vele. Láttam már bulikban, ivott rendesen, a múltkor átesett egy sor asztalon is a Bravo klub megnyitóján. Elsőrangú képet készítek majd róla, amikor éppen a földön fetreng vagy éppen két csávó vágja partiba.

– Kérek valami italt – indultam el a pulthoz.

Soha, senki nem mert így megalázni. A büszkeségemen esett csorba fájón lüktetett.

A feketébe öltözött barista egy pimasz mosoly kíséretében látott neki elkészíteni az italomat: jeget, fehér rumot, mentát és citromot tett az ezüst keverőbe, amit aztán szódával öntött nyakon. Rátette a tetőt, kemény mozdulatokkal rázni kezdte, a jegek koppanása a fémen felforgatta a zene egyre idegesítőbb menetelését.

El kell készítenem az interjút. Nem nyerhet ő! Lenyeltem a forrongó indulatot, muszáj kitalálnom valamit. Muszáj megtudnom róla valamit... ha kideríteném, miért szakított a barátnőjével, akkor a Pletykák királynője posztját osztogatnák meg még a tengerentúlon is.

A barista egészen fentről öntötte a keverő tartalmát egy pohárba. A színtiszta folyadék csobbanva landolt a magas falú üvegben. Papír szívószál kíséretében tette elém, és még kacsintott is hozzá. Felmutattam az órámat, mire elém penderítette a terminált.

Belekortyoltam a hideg italba. Édeskés íze átjárta a számat, azonnal kisimította megviselt belsőmet. William csókja még mindig a számon égett, kezének lenyomatától forrt a bőröm.

Amikor közel került hozzám az erkélyen, elbizonytalanodtam. Működött a varázsa, a bűvkörébe vont, mint éjszakai fény a molylepkét. Mágikusan vonzott, parfümjének citrusos illatától összezártak a combjaim. Férfias, erős, vonzó. Veszélyes. Mert nagyon is tisztában van a hatalmával.