Miért pont Ő? [BEFEJEZETLEN]

4

Axel Brown szemszöge

A mai reggelem eléggé szarul indult.
Felkelve szembesültem azzal, hogy a másnaposság 24 év óta még mindig nem jó. Arra is rájöttem, hogy késésben vagyok, így a lehető leggyorsabban tusoltam le, öltöztem fel, és pattantam fel fekete motoromra. Beindítottam, mire elkezdett pittyegni, hogy ő most éhes. Nem bírta volna ki az oda-vissza utat, ezért egy benzinkúton gyorsan megetettem szeretett járművem és a lehető leggyorsabban elindultunk az új munkahelyem felé.

Miután leparkoltam a szerelmemet elindultam volna az iskola irányába, ha nem csapódott volna ki előttem egy autó ajtaja.

Milyen szerencse, hogy ennél gyorsabb ütésekhez vagyok szokva.

Megfogtam az ajtót, mire egy vörös hajú lány pattant ki az autóból telt ajkakkal, és hosszú szempillával keretezett gyönyörű, kékeszöld szemekkel, amiket szeplői emeltek ki

A lány rögtön nekiállt elnézést kérni, de jelenleg kisebb gondom is nagyobb ennél, úgyhogy csak odaszóltam valamit reflexből, és mentem is tovább, de még épp láttam hogy a szőke pasas aki hozta a lányt befogja a száját, és arrébb húzza.

Bocs kislány, majd máskor beszélünk.

Az igazgató irodája felé haladtam (hogy még pár szót váltsunk), mikor egy beszélgetést hallottam meg, majd később megpillantottam a beszélőket is.

-Eszednél vagy? Megverni nem akarod? Nem is mondott semmit! -mondta a szőke srác
-Láttad azt a szemforgatást? Hallottad mit mondott? Mi az hogy semmit? Bekussoltatott mert elnézést kértem! Ekkora egy bunkót! Vannak ekkora törzsgyökeres faszfejek még a világon?-kezdett szidni engem

Hát így állunk? Te akartad! De készülj fel kicsilány!

Miután megtudtam az igazgatótól, hogy melyik terembe kell mennem, arrafelé vettem az irányt.

Sürgősen kell egy rakat fájdalomcsillapító.

Belépve a terembe az első ember akit megláttam nem más volt mint az ajtós lány, aki épp a barátjával beszélgetett.

Egy pillanatra megtorpantam, de gyorsan összeszedtem magam, és mire rám emelte tekintetét, már az asztalom felé tartottam.

Hamarabb találkoztunk mint gondoltam.

Látva felháborodott arcát halványan elmosolyodtam, de remélhetőleg senki nem látta.

Gyorsan elmondtam a nevem, és miután lerendeztem az új osztályom belemerültem az Instagram világába.
Sajnos hamar ki kellett szakadnom, mivel az egyik gyerek az első padsorból így szólt:

-Mr Brown! Még nem is tudja a nevünket

Ha ennyire el szeretné mondani nem leszek én a jó elrontója, hát hajrá!

-Egy évre tök fölösleges lenne megtanulni, de ha nektek ez ilyen hobbi, akkor csak nyugodtan-észre vettem hogy a vörös hajú lány hátul valamit felháborodva nagyon magyaráz, ezért így szóltam:
-Mondjuk kezd te ott-mutattam rá- ahogy látom szeretsz beszélni.
-Azt mondta, foglaljuk el magunkat, én megtettem.-nézett a szemembe- A nevem Daisy Brooks, kosarazok. Önéletrajzot is adjak, vagy megelégszik ennyivel?
-Túl sok is.-fordultam a szőke felé-És te?- próbáltam leplezni mennyire jól szórakozom a lányon.

Daisy. Szép név..

Miután megtudtam a srác nevét is, fordultam a következő ember felé. Amikor már mindenki elmondta neveit (amiből épphogy megjegyeztem valamit), odajött az egyik lány vagy tíz centis körmökkel

Mr. Brown!-Vinnyogott azthiszem valami Camille vagy Chalsy vagy mittudoménki. Ha tudom akkor is néhány másodperc múlva el is felejtettem volna a nevét, mert amikor rátámaszkodott az asztalra, nem lehetett nem a mély dekoltázsát nézni. Még mondott valamit, de nem igazán érdekelt

Bassza meg! Ennyire régen nem voltam már nővel, hogy egy tanulómra rágerjedek?

Éppen erőt gyűjtöttem hogy kiszakítsam a gondolataimat a mellei közül, de nem volt rá szükség, mivel egy ismerős hang megtette helyettem:

-Tessék vigyázni tanárúr! Folyik a nyála!- kiáltott nekem Daisy, mire egy gyilkos pillantással jutalmaztam, de ekkor csengettek.

Ahogy csak tudtam kaptam fel a cuccaim, és indultam meg a terem ajtaja felé, de az ajtó előtt valaki nekem ütközött.

Ezek szerint nem csak én menekültem.

-Te sosem figyelsz merre mész?-néztem rá kissé mérgesen
-Nem, és sajnos így mindig gyökerekbe botlok.-mormogta.
-Tessék? Mond csak nyugodtan!-mondtam mintha nem hallottam volna
-Csak azt mondtam bocsánat!- hangsúlyozta úgy, mintha hülye lennék, majd megindult az ajtó felé. Csak átjutnia nem sikerült rajta, így szépet koppant.

Már nem is lepleztem mennyire jól szórakozok, arconröhögtem Daisy-t

Amint lecsillapodtam és kijutottam a teremből( ÉPSÉGBEN!), egy hívást kaptam egy ismeretlen számtól...