3

65 4 0
                                    

-Elszórakoztok ott hátul?- szólt be megint a bőrdzsekis
-Valami olyasmi-tettem fel én is a lábam a padra, mire elkezdtünk farkasszemet nézni

Hát ha ezt akarja, legyen! Könnyű dolgom van.

Egészen addig bámultunk egymás szemébe, ameddig a karmos fővezér, Charlotte meg nem jelent a tanári asztalnál csatlósaival, Ashley-vel és Sophia-val.
Nem értem hogy egyáltalán miért sport iskolába járnak, és hogy sportolhatnak ekkora körmökkel.

-Mr Brown!-kezdte Charlotte fülsiketítő hangon, de a többi már nem ért el osztályfőnökünk agyáig, mert a lány olyan szép belátást adott dekoltázsára amikor az asztalra támaszkodott, hogy Mr Brown pislogni is elfelejtett.

-Tessék vigyázni tanárúr! Folyik a nyála!-kiáltottam oda, mire egy gyilkos pillantást kaptam, a képzeletben mellekben nyakig elmerülő férfitől.

1:1, Mr Bekussoltatokmindenkit

A csengő szinte megváltás volt, még úgy is, hogy ezután 45 perces igazgatói beszédet kell végigszenvednünk. Ezt az órát eredetileg fontos dolgok megtárgyalására kellett volna használnunk, de idén ez nem jött össze.

Olyan gyorsan kaptam fel a táskám és rohantam volna ki a teremből
( Dan-t meg sem várva) , hogy nem láttam mi van az orrom előtt, ami mindig nagy hiba. Hát most is, mivel az ajtótól nem messze egy izmos mellkasba ütköztem. Ezek szerint nem csak én menekültem. A probléma már csak az, hogy az akibe ütköztem az nem más, mint aki elől rohantam. A saját tanárom.

-Te sosem figyelsz merre mész?-nézett rám kissé mérgesen
-Nem, és sajnos így mindig gyökerekbe botlok.-mormogtam az orrom alatt
-Tessék? Mond csak nyugodtan!
-Csak azt mondtam bocsánat!- hangsúlyoztam úgy, mintha nagyot hallana, majd nagy lendülettel megkerültem.

Egy tipp: ha mérges vagy, ne sétálj nagy lendülettel, főleg ha nem szokásod nézni merre mész.

Ezt nekem is mondhatta volna valaki hamarabb. Épp mérgesen trappoltam volna ki az ajtón, de nem sikerült becélozni a kijáratot, de helyette az ajtófélfát annál inkább.

Így sikerült 2 perc alatt 2 dologba is beleütköznöm, mire kedves tanárom kicsit sem visszafogottan pofán röhögött.

Magánál a vezetés, de nem sokáig! Erre mérget vehet!

Még utoljára végignéztem a férfin fekete hajától, izmos testén keresztül a sportcipőjéig, majd vissza smaragdzöld szemeibe, és egy gyilkos pillantással búcsúztam.


Remélem tetszik eddig a történet!
Ha bármiféle észrevételed van, kérdeznél, vagy csak leírnád a véleményed, ne habozz! Minden visszajelzésnek örülök.

🌸HFlowerke🌸

Miért pont Ő? [BEFEJEZETLEN]Onde histórias criam vida. Descubra agora