Se veled sem nélküled

VI. Fejezet

Mikor egyszer csak...

Mikor egyszer csak magára húzott és lágyan megszorította a derekam, majd csókolni kezdett.
A csókjai égették az ajkam.
Annyira álomnak tűnt az egész ,pedig ez a valóság volt .
Egymásé voltunk .Azon az éjszakán nem volt olyan hogy ő és én. Akkor csak mi voltunk .
Éreztem ahogy a kezei a testemen forrósodtak.
Ahogy a lehelete a nyakamon ült.
Ahogy a teste az enyémhez simult.
Bámulatos volt az egész.
Egy szóval: gyönyör.

Az idő már 0:00 fele járt mikor hazaértem.
Teli eresztettem a kádat forró vízzel.
Egy órán át ültem benne. Már a víz is kihűlt.
Gondolkodtam. Gondolkodtam, hogy mi lessz most. Hogy mi lessz a következő lépés. Hogy egyáltalán folytatni fogjuk e ezt az egészet.

Mióta haza értem : nem hívott, nem keresett.
Már a könnyeim folytak.Hiába volt életem legtökéletesebb estélye, féltem hogy vége. Hogy nem lessz folytatás.
És ekkor megcsörrent a telefon a kád szélén.
Láttam hogy ő hív, ő keres.

Tudni akarta hogy vagyok, hogy hazaértem e minden féle probléma nélkül.
Annyira megkönnyebbültem .
Tudtam hogy nem csak egy kaland voltam a számára, nem csak egy este .