A Sors|| Taekook (ÁTÍRÁS ALATT)

♡Első♡

Jungkook! Gyere már, itt a tanár! -ordította legjobb barátom, miközben én még a hajamat igazgattam. Már általános óta ismerjük egymást Yoongival, akkor is elég jóban voltunk de mostmár ha lehetne testvérek is lennénk. Mindig is úgy tekintettem rá mint a bátyámra. Jelenleg az énektanárunkat vártuk, de úgy tűnik megint túl sok időt töltöttem a fürdőben. Gyorsan fújtam egy kevés hajlakkot még fekete tincseimre és rohantam is ki. Ekkorra már a kanapén ültek és beszélgettek Yoongs új daláról.

Szervusz Jungkook! -köszöntött Bae

Megszületett! -mondta Yoongs és megforgatta szemeit

Jólvan na! -vágtam rá egyből majd leültem barátom mellé

Naszóval. Épp most beszéltünk Yoongival az új daláról. És Jungkook...neked is kellene dalokat írnod hiszen te is a társulat tagja vagy- ja igen ,el is felejtettem. Együtt megalapítottunk egy kisebb társulatot. A Nothing-ot. Persze idolok nem lehetünk sosem ,de az életünk az éneklés ,és a zene. Nagyon eddig nem írtam dalokat. Próbáltam már ,de sosem tudtam olyan jót írni mint Yoongs.

Nem is tudom Bae... Te is tudod hogy én nem vagyok olyan mint te. Yoongi gyorsan tanul meg rappel is. Plusz azt se tudom ,hogy kezdjek neki. Bae...te idol voltál és most 30 évesen tanítassz amatőröket. Te is tudod hogy rám csak pazarolod az idődet- Bae régen Idol volt a BigHit-nél. Mindig is felnéztem rá. Hiszen amióta feloszlott a bandájuk ő továbbra is a szakma mellett maradt.

Dehogy pazarlom Jungkook! Tehetséges vagy, csak nem ugyanabban mint Yoo, attól még te is lehetsz világsztár. Úgy meg persze hogy nem fog senki se megismerni hogyha csak gitározol a háttérben. - valamennyire igaza van... de a dalokhoz nem értek...

Jólvan na... megpróbálok valamit kihozni magamból.- mondtam

Helyes! Na de térjünk a lényegre amiért idejöttem- egyszerre néztünk össze Yoongival ,majd kérdőn pillantottunk Bae felé.- Tehát! -Csapja össze kezeit- Lehetséges... hooogy... kérnék egy dobpergést- erre Yoyo elkezd dobolni az üvegasztalon- Idolok lesztek!!- ekkor megállt.

MIVAN?!!!!- riadunk fel egyszerre mellettem ülő barátommal. Majd 5 perc feldolgozás után hagyjuk hogy tovább meséljen tanárunk.

Egyik nap rám írt a BigHit vezérigazgatója, és megkérdezte ,hogy nem lenne-e kedvem ott tanítani ,hiszen azért híres is voltam, és még anno tanárnak tanultam. Aztán természetesen igent mondtam. Mire megkérdezte "Figyeld drága Bae. Emellett a kis szivességed mellett lenne még egy. Keresned kellne nekem néhány szépfiút ,akik Idolok lennének. Mostanában egy jó bandát se tudtunk kibocsájtani. De a te szemed hátha jobb ehez, mint a miénk,, ...-itt elhalgatott- tudom nem szeretnétek de-

Én biztos hogy nem leszek Idol! Nem fogok táncolni! Nem! Nem! Nem! NEM!- az utolsó nemet már ordítottam.

Jungkook... Ne csináld ezt. Jó lesz! És amúgy is meg nem azt mondat hogy mindent beleadsz?- mondta Yoyo

Yoongi... Én most elmentem egyet sétálni. Sziasztok- felkaptam a cipőmet és férfihoz méltóan kirohantam a házból. Elmentem egy hídhoz, aminé egy lámpa is pislákolva világított. Sötét volt, és a szél is fújt. Bemásztam a híd alá és elővettem egy cigarettát ,majd meggyújtottam. Nem tudom mennyi ideje lehetek ott, de a 3. cigarettám felénél járok. Éppen azon gondolkodom mit is kezdjek magammal. Utoljára átalánosban voltam egy csajjal. Lisával. De ő megcsalt. Azóta van mindez. A cigaretta , a vagdosás, a zene, és ez. Mikor 9-es voltam megtetszett egy fiu. Yoongs volt az. Mindenben jó volt. Főleg kosárban. Meg is nyerték egyszer az országost. De aztán rájöttem ,hogy ez nem normális és elfojtva magamban szépen eltűntek ezek az érzések. Azóta pedig magamba fordulva élem az életem. Ha ezt lehet annak nevezni. Most vagyok 17 éves. 11-es. Már majdnem elszívtam ezt a szálat, de lépteket hallottam. Azt hittem Yoongi az. Nem akartam ,hogy tudja ilyen állapotban vagyok, ezért sose mondtam el neki ezeket. Nagyon bántott a dolog hisz a legjobb barátom, de azt se akartam ,hogy aggódjon. Kisétálok a híd alól, de ekkor valami a fejemre esik- Mi a...?- mondom majd felveszem azt. Egy telefon volt. Felnéztem mikor megláttam egy kapucnis alakot.- Ez a tiéd...?- a telefon erre rezgett egyet, majd bekapcsolt. Szemeim nagyra kerekedtek ,mikor magamat véltem felfedezni a hátteren. De annál inkább meglepett az üzenet. Ami a következő volt: Tae drága merre vagy?! Ugye tudod,hogy- ennyit tudtam elolvasni. Ismét bekapcsoltam, hiszen ha idegen ,ha nem akkor is meg kell esetlegesen védenem. Nem volt jó érzésem. Éreztem, hogy nem csak annyi lesz hogy visszaadom neki a telefont. De mikor bekapcsoltam ismét... a lehető LEGJOBBAN meglepődtem. A képernyőn az iskolai egyen ruhámban voltam. De a teremben. Úgy tűnik ismerjük egymást...

---------------------------------------------------

Remélem tetszett az első rész. <3

Nagyjából hetente lesznek részek, de ez a depressziómtól függ˛._.¸

Puszi a pofitokra^^

Sziasztok \♡^♡/