Nincsen rózsa tövis nélkül

73 6 2
                                    

Ahogy az első napsugarak elérik és végigcirógatják a függönyöket a hálószobám ablakában, azok kuncogva zsályazöldről méregzöldre váltanak, és nem mellesleg emlékeztetnek, hogy itt a reggeli jóslat ideje.

Miután kikecmergek az ágyból és gyengéden félrehajtom a napfényt nyeldeső drapériákat, kitárom az ablakot, beeresztve a főtér nyüzsgésének zaját. Pontosan időben érkeztem, hogy lássam, amint Kassandra légiesen felszökdécsel a tér közepén álló faemelvényre, és trillázni kezd, akár egy énekesmadár.

- Ma egész nap eső várható... - Felnézek a felhőtlenül kék égre, és biccentek. -... és sokakat nagy szerencse ér majd. Különösen... téged!

Ebben a pillanatban Kassandra felnéz, és borostyánszínű pillantása találkozik az enyémmel. Bocsánatkérően megvonja a vállát. A válltömések, amiket én készítettem neki, hogy határozottabbá tegyék, most szinte agyonnyomják.

Néhány bámészkodó követi Kassandra tekintetét, aztán visszafordulnak hozzá, hallgatva a további előrejelzéseket, nekem viszont ennyi is bőven elég volt. Inkább visszahátrálok a zsebkendőnyi szobácskámba, és buzgón kutatni kezdek a szekrényemben a legmegfelelőbb toalett után. Van egy könnyű muszlinruhám, amibe tizenhárom négylevelű lóherét varrtam, és ami talán megvédhet a rám váró balszerencsétől.

Kassandra jóslatairól ugyanis azt kell tudni, hogy az egyetlen biztos pont bennük az, hogy amit kiejt a száján, az semmiképpen sem fog bekövetkezni. Mivel nagy szerencsét ígért mára, különösen nekem, így meglehetősen valószínű, hogy épp gyászos fellegek gyülekeznek az üzletem felett.

Mára fontos szállítmányt várok, és ha nem érkezik meg, már tudni fogom, miért.

De a szerencse mégsem hagyott el teljesen, mert a szekrény mélyén rábukkanok a dobozra, ami a mázliruhát rejti. Eddig csak egyszer viseltem, azon a napon, amikor a városkába érkeztem és jelentkeztem ezért - az akkor már évek óta üres - üzletért.

Mivel megkaptam az épületet, méghozzá igen méltányos áron, azt hiszem, egy lóherével és egy szerencsés nappal kevesebb maradt a ruhában. A tizenharmadik viselés után olyan lesz, mint bármelyik közönséges ruha. Most viszont, ahogy kibontom a gondosan lezárt dobozt és félreteszem a molyok ellen használt levendulacsokrot, a mázliruha biztatóan rám kacsint, és én elhiszem, hogy felveheti a küzdelmet Kassandra jóslata ellen.

A ruha később is megnyugtatóan fodrozódik a bokám körül, miközben a nyakamat behúzva leszökdelek a lépcsőn az üzletem mögötti parányi konyhába. Valójában ebben az épületben minden icike-picike. Azelőtt egy gnóm órásmester lakott itt, ezért az üzleten kívül minden más helyiség túl szűkös nekem.

Amíg felforr a teavíz, begyűjtöm a levélnyíláson át érkezett friss újságot. A fütyülő kanna szolgáltatja az aláfestő zenét, miközben átfutom a helyi híreket.

Hamarosan átadják az új hidat a folyónál. Közeledik a Tűzgyújtó-napi bál. A város fényes esküvőre készül - a menyasszony kiléte még titok!

Csupa olyan esemény, ami új ruhát és egy kis varázslatot kíván. Elégedetten összehajtom az újságot, és nagyot kortyolok a teámból. Lágy, napsütéses íz, mint a folyékony selyem. Egészen elfeledteti velem Kassandra jóslatát, sőt, ahogy megízlelem az utolsó kortyot is, már biztos vagyok benne, hogy ma semmi rossz nem történhet. Vidáman nyitom ki az üzletet, és készítem elő az átvehető megrendeléseket. Jocelyne, a kávékereskedő lánya egészen biztosan kibújik majd a bőréből örömében, ha meglátja a levendulaszínű sifonruhát, amit az első teapartijára fog viselni.

A levendula megnyugtatja az idegeit, a csipke az ujjakon emlékezteti a jó tulajdonságaira, a szalagöv magabiztossá teszi. Magamban mosolygok a gondolatra, a szégyenlős Jocelyne hogyan fog ragyogni azon a partin!

ÖltésekWhere stories live. Discover now