𐏑𐄺𐀤° /𝘢𝘰𝘯𝘶𝘯𝘨 𝘧𝘧/

1.

-Zer'ya ha nem a testvérem lennél akkor azt hinném hogy neked nincsenek is érzéseid, néha erőltethetnél magadra egy kicsit többet, Spider már megint azt hitte hogy valami rosszat mondott, közben meg szegény csak segített pakolni. - mondja lassan már kiabálva Kiri, utalva a sokadjára megjegyzett hibámra.
-De hát csak néztelek titeket csendben. - válaszoltam nyugodt hangon kicsit megingatva fejemet.
-De úgy néztél hogy Spidert szinte megölted a tekinteteddel. - néz mérgesen és lemondóan ejti maga mellé kezeit - Néha észrevehetnéd magad, hogy kevesebb utálatot fejez ki ennyire nyíltan.
-Én mindig így nézek, semmivel másabb az ahogy rá vagy rád nézek.
-De nagyon is máshogy nézel, szerencsére legalább rám és a családtagjainkra nem nézel úgy mintha éppen a saját szerveivel akarnád kikötözni, tudod akkor már biztosan félnék és szomorú lenne ha a saját testvéremtől kellene. - fordul vissza a kiszárított gyógynövények felé amit éppen összemorzsolni kezdett.
-Soha nem tudnálak titeket bántani. - nem fájt amiket mondott, sokszor hallottam már így hozzászoktam.
-Tudom. - mondta halkan - Sajnálom hogy így beszéltem veled, csak néha nehéz elviselni ezt. - mondta lefelé nézve
-Inkább én sajnálom, tudom hogy elviselhetetlen személyiségem van. - álltam fel majd kisétáltam a maruinkból - és nehéz ezen változtatni. - suttogtam mikor már a lábaim az ikranom felé vittek.

Az égen a felhők felett szállva fülembe csak a szél és Zyren szárnyainak kellemes hangja szólt. A fejemből úgy szállnak ki a gondolatok mint ahogy mi szárnyalunk előre céltalanul.

A legjobb vadászok és harcosok közé tartozok, minden eseményen részt veszek ami ezzel köthető össze, elvárják hogy megjelenjek hisz sokan mint apámra rám is felnéznek, persze azért a kettő más valamilyen szinten, hisz apám felnőtt és ő az olo'eyktan én pedig még fiatal vagyok és az ő legidősebb gyermeke akitől azért szintén elvárt hogy jól teljesítsen és tudjon egy hasonló szintet ütni mint a felmenői és én persze igyekszem is ehhez tartani magam.
Tudok bánni a gyógynövényekkel, de egyértelműen nem én leszek a legújabb tsahík, ha kell ételt készítek a családomnak vagy akinek kell, segítek ahol tudok, ha lehetne ketté szakadnék hogy több helyen tudjak segíteni. A családom a legfontosabb az ő kényelmük, biztonságuk a legelőrébb való számomra, ha kell oda adom mindenem nekik, csak hogy jó legyen számukra.
Ezeket mégis egyetlen egy dolog felülmúlja amit nem tudok levetni magamról, egyszerűen nem tudok bánni az érzelmekkel vagy éppen azokkal amik nincsenek is vagy csak valahol nagyon mélyen. Nem megy rendes érzelmeket közvetítenem mások felé és ha ők teszik ezt akkor akadályokba ütközök és nem tudom jól vagy egyáltalán nem is tudom lereagálni és ez rendesen rá tesz arra ami én vagyok.

-Zer'ya hallasz? - hallottam meg apám hangját így egyből a torok mikrofonomhoz nyúltam.
-Igen hallak. Baj van?
-Nem nincs, megbeszélés van úgyhogy siess.
-Megyek - ahogy ezt kimondtam megkapaszkodtam szárnyasomban és át fordulva magunk felett kezdtünk visszafelé szállni fejjel lefelé majd egy jobbra irányzott mozdulattal újra a helyes módon haladtunk előre.
Hamar a szokásos helyre értem, nincs messze az alap lakóhelyünktől sem.

Köszöntem mindenkinek és ők is így tettek velem szemben, apám és anyám között foglaltam helyet majd elkezdődött a megbeszélés.
-Egy ideje megfigyelés alatt van egy olyan fajta fa ami ugyan olyan mint amilyen az otthonfa volt, mostanára elérte a kifejlett állapotát és néhány napja felméréseket tartottunk ott - akkor én is ott voltam és különös érzés volt egy olyan fa közelében lenni amiben éltek a szüleim még az előtt mielőtt megszülettünk volna - A fa igaz nem pontosan akkora mint ami volt viszont erős és masszív, tágas még így is és teljesen lakható csak megkell építeni a belső szerkezetet úgy ahogy régen is volt. - vázolta apám a lehetséges tervet - Viszont a népet erről megkell kérdezni, hogy mindenkinek jó lenne ha elköltöznénk innen.
-Ha nem mennének bele akkor egy tartalék otthonnak nem lenne jó? Vagy a sokaság miatt oda vinni néhány családot hogy kényelmesen elférjünk? - szólt közbe az egyik idősebb na'vi.
-Nem hinném hogy az jobb lenne, a népünk összetart és nem hagynánk el egymást - mondta egy fiatalabb apám csak egyetértően bólogatott úgy mint még páran.
-A másik amiről beszélni akartam hogy olyan hírek járják körbe a klánokat hogy a vízi testvéreinkhez annak ellenére hogy az embereket mind kiűztük néhány visszatért a tulkunok miatt. Senki nem tudja biztosítani hogy ez igaz-e és senki nem tudja hogy honnan kezdődött el ennek a terjedése, úgyhogy nem kell félni vagy tovább híresztelni, csak úgy éreztem megemlítem, hogy végül nehogy váratlanul érjen minket ha mégis valóban ez bekövetkezne. Minket ez tudom hogy nem érint hisz erdei na'vi-k vagyunk és erre nincsenek tulkunok, de ha kell segítünk nekik legyőzni az ég embereket úgy mint régebben ők nekünk. - mindenki egyetértően bólogatott és tudatosította apámnak szavait.