𐏑𐄺𐀤° /𝘢𝘰𝘯𝘶𝘯𝘨 𝘧𝘧/

2.

-Szia. - hallom meg a legszebben csengő hangot.
-Neteyam? - fordulok felé és meglátom teljes valóját.
-Hatalmas harcosnak is hívhatsz - mosolyodott el.
-Persze hogy aztán a végén elszállj magadtól? - forgattam meg a szemem, de  elröhögtem magam - Nálad hatalmasabb harcost nem ismerek ezt jól tudod. - mondtam komolyra fordítva a szót.
-Apánkkal mi van? - húzta fel a szemöldökét.
-Nem számít, számomra akkor is te leszel a legnagyobb harcos. - mentem közelebb hozzá és megöleltem, karjai átkaroltak és egyik tenyerét a fejemre rakta így mégjobban mellkasába bújtam. - Hiányzol nagyon. - hangom megremegett és az ölelése miatt melegséggel töltődötte fel a testem.
-Te is nekem, de örülök hogy tudtunk találkozni végre három év után, de lassan vissza kell menned.
-Nem akarok, itt maradok veled örökké.
-Nem teheted Zer'ya.
-Miért? Miért ne tehetném? - hangom egyre jobban remeg nem kell sok hogy elsírjam magam.
-Mert szüksége van a világnak rád.
-Rád is Neteyam, rád is. - néztem rá felsirva - Nekem óriási szükségem lenne rád. - folytak le arcomon a könnyeim.
-Ezért vagyok itt tökmag - kezdte el simogatni arcomat.
-De nekem ez nem elég, azt akarom hogy minden nap itt legyél velem.
-Én minden nap itt vagyok.
-Nem Neteyam, nem látlak minden reggel mikor felkelek, nem vagy ott a kedvenc helyünkön, nem vagy itt.
-De itt lehetnék - mondta elhaló hangon, egyre csak halványabb lett és a tenyere érzése az arcomon is kezdett kevésbé érezhető lenni.
-Ezt hogy érted? - fogtam volna rá a kezére de csak átesett rajta a sajátom és a szemeimbe világított az erős fény.

-Felébredt - hallottam meg Tuk hangját.
-Zer'ya - fogta meg a kezem Kiri, Lo'akot pedig a fejem felett láttam megjelenni.
-Idd meg ezt lányom - hallottam anyám hangját és felültetve a kezembe adták azt a folyadékot amit valószínűleg nemrég kevert össze.
-Nem kérem - fintorogtam.
-De megiszod ez majd segít egy kicsit összeszedni magad, eléggé sápadt vagy. -
Elkezdtem kortyolgatni a nem túl finom kissé sűrű gyógynövény keveréket.

-Nagyon kiütötted magad - szólal meg öcsém mikor már kinn sétáltunk az ikranok felé. - Mi történt?
-Nem tudom - néztem a talajt.
-De hát, csak úgy elájultál vagy mi? - értetlenkedett.
-Neteyamról álmodtam és utánna történt.
Lo'ak elszomorodott, nem szólt semmit csak felültünk mindketten a saját szárnyasunkra és az általunk elnevezett Testvér fákhoz vettük az irányt.
Ez a fa kicsit magasabb mint a többi és három kiemelkedő ága emelkedik a magasba úgy mint a fő törzse, azért lett ez a neve mert mindig ha elakartunk kicsit szakadni a klántól és leginkább a szüleinktők akkor ide jöttünk, akár egyedül vagy többen, de csak is mi testvérek meg néha Spider.

Ikranjaink tovább szálltak a fa legmagasabb pontjára mi pedig leültünk egy szimpatikus ágra.
-Tudom hogy nagyon közel álltál hozzá és nem tudsz túl lépni ezen az egészen, nekem is nehéz de el sem tudom képzelni hogy neked milyen rossz lehet. Tudom hogy ő is ugyan olyan közel állt hozzád mint te hozzá és hogy akár én vagy Kiri nem voltunk ennyire szoros kapcsolatban vele, de nekünk is hiányzik.
-Mindenkit ugyan úgy szeretett úgy ahogy én is. Csak szinte érzem őt, de valószínűleg mivel ikrek vagyunk azért van így vagy magam sem tudom.
-Hogy érted ezt? - nézett Lo'ak és a kezét kezdte el piszkálni.
-Hát néha úgy érzem vele együtt dobban a szívem, mikor vele álmodok utánna szoktam hallani a hangját, de ma különös dolog történt, ami eddig nem volt, találkoztam vele, láttam, megöleltem és beszéltem vele.  Érted? Találkoztam vele. -néztem rá és kicsit megrángattam a kezét mikor arra fordultam- Éreztem a nyugtató ölelését - szemeim könnyel teltek meg amit mikor meg is éreztem elfordítottam Lo'akról a tekintetemet és elnéztem inkább más irányba hogy ne lássa hogy elérzékenyültem. - Tudom most azt hiszed teljesen megbolondultam.
-Nem nem, dehogy hiszem azt, hisz ez király, tudtál vele beszélni. Miket mondott? Milyen volt? - fogta meg izgatottan a kezem.
-Fantasztikus volt. Nem tudtunk sokat beszélni, viccelődött is, azzal kezdte konkrétan. Hatalmas harcos tudod a szokásos - mosolyodtam el keserűen.
-Nem is ő lett volna, mikor sürgetett az idő a hajón akkor is azt mondta hogy "na ki a hatalmas harcos?" teljesen bolond. - mosolygott ő is.
-A legkülönösebb az egészben az volt hogy azt mondta hogy ő mindig itt van, de mondtam neki hogy ez nincs így és mondta hogy lehetne ez így de elkezdett halványulni és eltűnt így nem tudott a kérdésemre válaszolni hogy ezt hogy érti.
-Ez tényleg fura, hogy érti hogy lehetne az úgy hogy minden nap itt van?
-Nem tudom. Lehet hogy ha minden nap valahogy abba az állapotba kerülnék amibe ma voltam úgy tudnék vele találkozni minden nap. - tanakodtam
-De hogy tudnád ezt csinálni?
-Ez egy jó kérdés öcsi - néztem rá elhúzva a számat.
-Lehet beszélni kellene erről Kirivel, tudod hogy ő milyen, lehet neki lenne ötlete.
-Lehet, de egyenlőre várok egy kicsit még. - szólni akart valamit még de befogtam a száját - Egy szót se - suttogtam - Ott van Toruk - mutattam neki tőlünk jobbra az égre. Elengedtem a száját majd őrült mosolyra húzta azt.
-Hozzá kellene csatlakozni.
-Ezt ahogy eszedbe jutott úgy felejtsd is el - fogtam meg a csuklóját mielőtt elmenne.
-De nemár milyen menő lenne ha én lehetnék az új Toruk Makto. - nézett izgatottan az állatra.
-Igen, de nagyon gáz lenne ha úgy emlékeznének meg rólad is hogy Lo'ak a Toruk Makto fia bolondsága miatt meghalt mert azt hitte hogy ő is kiválasztott és sikerül elkapnia a Torukot. - forgattam meg a szemeimet arra gondolva hogy hány ilyen na'vi volt aki azt hitte sikerülni fog.
-Honnan tudod hogy én nem vagyok kiválasztott? - húzogatta a szemöldökét.
-Csupán elővigyázatosság.
-Ahj, unalmas vagy. - forgatta meg ő is szemeit.
-Nem akarom hogy te is oda vesz és téged is gyászoljalak.
-Igen tudom. - hajtotta le a fejét.
-Amúgymeg a szemeidet úgy forgatod hogy előbb utóbb kiesik a helyéről. - csipkelődtem.
-Haha vicces vagy. - gúnyolódott de végül elnevettünk magunkat. Kár volt ugyanis Toruknak jó a hallása, szélsebesen kezdett felénk repülni
-Na húzás - löktem egyet az öcsémen aki egyből Kawkxanyra ugrott én pedig a sajátomra Zyrenre és egyből a fák ágai között kezdtünk el szállni hogy ezzel is lassítsuk a pirosas állatot.
-Gyere Lo'ak gyere - néztem hátrafelé - most jobbra - értünk ki a tisztásra. Lo'ak el kanyarodott arra én pedig a tisztás széle mentén kezdtem el körözni, mikor már egyre közelebb ért hirtelen felfelé kezdtünk indulni Zyrennel, már a felhők felett voltunk mikor hirtelen felbukkant mögöttünk, egyenesen szálltunk előre és mikor éreztem hogy az állatom nagyon elfáradt csak zuhanni kezdtünk lefelé és újra a fák közé szálltunk. Sikerült lerázni az állatot és ekkor tűnt csak fel hogy Lo'ak folyamatosan a nevemet mondogatja.
-Élek élek - szóltam a mikrofonba. - Leráztam, otthon találkozunk.
-Jó - szólt vissza testvérem.

-Ez állat volt - lök meg mikor leszálltunk a szírt szélén az ikranokról.
-Az volt - vigyorgok és visszalöktem
-Úgy éreztem mintha egy bevetésen lettünk volna - röhögi folytatva a löködést.
-Még jó hogy nem tud semmit kilőni magából. - szálltam be jobban én is.
-Az is menő lett volna most képzeld el ahogy repülünk és még a lövéseket is kerüljük ki közben kiabálunk csapdába ejtjük és te vagy én rácsatlakozunk.
Erre elkezdtünk röhögni és besétáltunk a maruinkba.
Anyánk csak mosolyogva figyelt minket amit nem tudtam mire vélni.
-Mit csináltatok? - kérdez rá a nevetésünk témájára.
-Zer'ya kicselezte a Torukot.
-Megvédtem nehogy a skxawng lassú seggét elkapja. - kócoltam össze piszkálás képpen a haját mire rám fújt amin én jót szórakoztam.
-Kell valamit segíteni? - kérdeztem anyámat mielőtt valamit mondhatna arra hogy a Toruk üldözőbe vett minket.
-Nagyanyádtól hozhatnál egy kis lárvanövényt ha van neki? Tuk adni akar néhány pa'linak belőle. - bólintottam majd elindultam ki de egy mondat még megcsapta a fülemet ami anyámtól jött.
-Örülök hogy mosolyogni láttam, ritka az ilyen pillanat.
Inkább nem is foglalkozva vele mentem célirányosan Mo'at maruia felé.

-Zer'ya hová mész? - fut hozzám Tuk.
-Nagyihoz megkérdezni hogy van-e neki lárvanövénye. - simogattam meg a fejét.
-Most voltam ott, nincsen neki - sóhajtott nagyot.
-Akkor elmegyek szedek neked valamennyit jó?
-Rendben, köszönöm Zer'ya - ölelt meg - Mehetek én is veled? Nem láttam még hogy hogyan lehet ilyet szerezni.
-Persze gyere - intettem magam után és a szírt szélére érve kezdtem hívni Zyrent.
-Gyere elém ülsz. - néztem hugomra akinek nem tetszett amit mondtam.
-Tizenegy éves vagyok úgyhogy mögéd ülök.
-Jó, nekem mindegy - húztam meg a vállam, dehogy mindegy, nem akarom hogy baja legyen, véletlenül lecsúszik és nem tudom elkapni egy örök életre nem bocsátom meg ezt sem magamnak. - Jól kapaszkodj, erősen ölelj át - beszéltem neki hátra mire csak kifújta a levegőt és csak egy " jó induljunk már"-t motyogott el.

-Figyelj ezt nem olyan könnyű elkapni mert érzékeli ha valami a közelében van. Mivel ugye néhány állat megeszi ezért így védekezik. Sokaknak van egy módszere hogy hogyan szed belőle, nekem eléggé leegyszerűsített módszerem van, ami nem a legszebb de gyorsan megvan. - elővettem a késem és vízszintesen fordítva tartottam bemértem a növényt és felé dobtam ami a felénél levágta. - Ezt ha felvágod akkor lesz belőle jó sok. - mentem oda és felvettem a földről az enyhén szagos szürkés növényt.
-Köszönöm szépen - jön oda és az indából font zsákjába teszi.

-Szóval már jól vagy igaz? - néz rám mielőtt Zyrenre felszállnánk. - Azért kérdezem mert ma ugyebár elájultál.
-Ja persze jól vagyok, nekem egy ilyen megsem kottyan. - legyintettem mire ő mosolyogva bólintott majd felültünk és hazaindultunk.

Reggel harsány kürt szóra keltem, ezt a fajtát nem sűrűn halljuk, azt jelezte hogy valakik érkeznek.
Felkapva az íjam és tegezem a késemet az ágyékkötőm mentén lévő tartójába csúsztattam és kifutottam, néhány harcos már az ikránokon voltak és lefelé szálltak, az enyém már a szírt szélén várt így felugrva rá közben csatlakoztam vele és egy kiáltás kíséretében én is elindultam lefelé az erdő széle felé ahol a partszakasz van.
-Hát ezek meg kik? - repültem jóval felettük halkan motyogva. Szemem megakadt egy lányon, őt már láttam egyszer.

___________________________________________

Nos igen, itt a második rész amit szerdán szerettem volna kitenni, de sajnos nem volt alkalmam rá, így maradt a mai nap. Úgyhogy valószínűleg péntekenkét fogom kirakni a legújabb részeket nektek.
Addig is legyetek jók!!

H.S