𐏑𐄺𐀤° /𝘢𝘰𝘯𝘶𝘯𝘨 𝘧𝘧/

3.

Sokan jöttek, sok fiatal, gyerek és idős néhány felnőtt is. Elöl valószínűleg az olo'eyktan és a tsahík ment fura vízi állatokkal.
Apámat láttam már a parton, jobb oldalán Tarsem bal oldalán anyám állt mögöttük még néhány a legfőbb harcosok közül, néhány lépéssel meg egy csapat sima harcos állt, a levegőben is voltak, de közel sem az összes volt itt, sokan voltak otthon figyelve hogy fenntartsák a nyugalmat az idősek és fiatalok körében is.
-Az ott Tsireya - száll mellém boldogan Lo'ak és hangos kiáltásokba kezd.
Ekkor esett le, ő volt ott mikor Neteyamot meglőtték és róla beszélt rengeteget az öcsém.
-Ez fantasztikus újra találkoztok. - örültem meg örömének, mégis bűzlik itt nekem valami, biztosan nem csak látogatóba jöttek. Mindenki mögött valószínűleg személyes holmik vannak, egy látogatóra nem így jönne senki sem.
Az elöl lévőkkel együtt Tsireya is a partra sétált és még egy velünk egy idős fiú is akkor valószínűleg az olo'eyktannak ők ketten a gyerekei és a kicsi akit valószínűleg a tsahík tart a kezeiben.
-Igen Zer'ya én ennek elmondhatatlanúl örülök. - indult meg a part felé hogy minnél előbb láthassa közelről a lányt. Tudom hogy  tiszta szívéből szereti, az évek alatt egy cseppet sem apadt neki, sosem nézett rá más lányra csak is ő volt neki, remélem Tsireya sincs ezzel másképp.
A családtagjaim egytől egyig ott voltak és mosolyogva fogadták őket egy csepp aggodalom nem látszott rajtuk.
Mély levegőt vettem és nagy szelet csapva a homokot felkavarva szálltam le szüleimtől jobbra a sima harcosok elé és onnan sétáltam apámék közelébe. Tarsem három lépéssel hátrébb állt így közelebb engedett apámhoz.
Fejemet kissé lejjebb hajtva néztem sötétbe burkolózott szemeimmel a számomra ismeretlen népet, arcom megfeszült és ridegséget tükrözöt. Jobb kezemen lévő ujjaimat ropogratni kezdtem, néha jobbra balra dölöngéltem. Párszor apámra néztem fátyolos tekintettel.
-Látlak téged Jake Sully. - mutatta a vezetővel együtt a felesége is.
-Látlak téged Tonowari - tette ugyan ezt apám is.
-Neytiri, látlak téged.
-Látlak téged Ronal.
A két gyermek is ezt tette úgy ahogy a testvéreim is. Egy nehéz mély levegő kíséretében nagyon gyorsan nem sokat mondóan én is mutattam feléjük, szívem szerint nem tettem volna, de nem olyan nevelést kaptam.
-Mi járatban erre? - szólalt meg ismét apám.
-Most mi kérünk tőletek uturut - fülei hátra hajoltak és szemeit kissé lesütötte a vezető. Tudtam én hogy valami nem stimmel.
-Népünk közelében újra tulkun vadászok jelentek meg és veszélyesek tűnnek a népre is így az időseket és a fiatalokat menekíteni szeretnénk addig amíg a helyzetet nem sikerül helyreállítani. Nem támadunk és ők sem minket egyenlőre, de nem olyannak tűnnek akik nem tennék meg - szólal meg a nő határozottan és nemleges választ nem váróan.
Szüleim egymásra néztek és ebből tudtam hogy ide engedik őket.
-Tekintve hogy ti is segítségünkre voltatok és befogadtatok minket, illetve tudjuk milyen az ég emberek elől menekülni így a Metkayinak olo'eyktanjának családja és népének egyrésze, akik itt vannak marad velünk. Ne idegenekként nézzetek rájuk hanem mint a testvéreitekre. Tanítsátok őket és segítsetek nekik, nem lesznek jók az erdőben most ők vannak abban a helyzetben hogy olyanok lesznek mint a csecsemők. - apám a monológja közben körbe fordult hogy mindenki tudja komolyan szól minden egyes na'vinak. - Tonowari és Ronal majd mi körbevezetünk és tanitunk titeket, a gyerekeiteket pedig majd a sajátjaim fogják. - na persze, ebben én nem veszek részt. A többiek örültek a hírnek, így nem baj ha én kimaradok. Csak nemlegesen megráztam a fejem és méregetni kezdtem őket. Vaskos kezek és lábak nehéz lesz nekik könnyen ugrálni a fákon.

Néhányan lejöttek üdvözölni az új népet és segítettek nekik, apám irányította hogy kit merre vezessenek és adjanak nekik helyet itt lent, ugyanis nem tudnak mivel feljönni a lebegőhegyekhez.
-Tsireya - fut oda a lányhoz öcsém és szorosan megölelték egymást, jól esett így látni a testvéremet - Gyere megmutatok neked mindent - a lány izgatottan hatalmas mosollyal követte Lo'akot.
-Aonung Aonung - öleli meg Tuk az előbb említett fiút - Téged is körbevezetünk. - mutatja a fiúnak hogy jöjjön vele oda Kirihez és egy göndör rövid hajú metkayina fiúhoz majd úgy menjenek.
Gyorsan felpattantam szárnyasomra és a magasba emelkedtem. Láttam hogy Tarsem is itt van így oda szálltam hozzá.
-Szerintem jó ötlet lenne, legalább miattuk megcsinálni a nemrég beszélt lehetséges új otthonfát.
-Szerintem is, így egy ideg biztosan lenne lakója.
-Majd felvetem az ötletet apámnak. - bólogattam magammal egyetértve.
Nem szólva semmit elkezdtem körözni az emberek felett figyelve azt hogy minden rendben menjen.
-Zer'ya - hallottam meg Spider hangját lentről. Közelebb mentem hozzá és kérdőn néztem rá. - Nem láttad Kirit?
-De elmentek Tukal meg a másik klán olo'eyktanjának a fiával meg még egy valakivel. - szálltam le az állatommal.
-Nem sejtek sok jót. - hirtelen rá kaptam a tekintetem.
-Valamiben egyezik a véleményünk? - kérdeztem rá.
-Te is így érzel mint én?
-Igen, nem gondolom hogy mi ebből pozitívan fogunk kijönni, de hát ha egyszer már ők is segítettek, megértem apám döntését.
Spider csak bólogatott majd kicsit elmosolyodott.
-El sem hiszem, veled tényleg lehet beszélgetni. - rázza meg hitetlenül a fejét mosolyogva.
-Velem eddig is lehetett csak érzékeny a lelked.
-Dehogy, csak te nézel úgy szinte - állt meg egy pillanatra - sőt mindig mint akinek a belső szerveit szeretnéd kiontani.
-Közben meg mégsem - motyogtam az orrom alatt.
-Aonungal jóba leszel szerintem.
-Kivel? - kérdeztem vissza.
-Aonung, tudod akivel Tuk meg Kiri elment.
-Miből gondolod hogy jóban leszünk?
-Ő is kicsit goromba lehet az elején de mégis van szíve. Mondjuk nálad nehezen mutatkozik meg az utóbbi.
-Valóban, most be is bizonyítom - fogtam meg a gyereket és a vállamra kaptam - beviszlek a vízbe és azokkal a hosszú szájú nagy foggal rendelkező állatokkal megetetlek - persze csak viccelődni próbáltam de az arcom ugyan olyan volt mit eddig a hangom pedig nyugodt.
-Ne ne ne Zer'ya - röhög és ütögeti óvatosan a hátam. Csak beledobtam a vízbe és csípőre tett kezekkel vártam.
-A humorod sem olyan rossz - tűnik fel a vízből.
-Oké - válaszoltam majd otthagytam és Zyrenhez csatlakozva elkezdtem apámat keresni a tömegben.

-Apa hallasz? - beszéltem a torok mikrofonba.
-Igen, baj van? - jött a válasz.
-Nem nincs csak majd beszélni akarok veled.
-Jó majd ha itt sikerült elrendezni őket beszélünk.
-Jó, de most hol vagy?
-Én látlak nézd a fák előtt lévő kis sziklát, integetek - elkezdtem keresni a helyet amit mondott majd mikor megláttam arra vettük az irányt a szárnyasommal. Odaérve leszálltam róla és a sziklára álltam én is.
-Jöttem segíteni, vagy felügyelni.
-Jó, jelenleg most nincs család akinek segíteni kell, szerencsére a népünk készségesen segít mindenkinek.
-Ennek örülök. - hiába nem mosolyogtam tényleg örültem hogy ilyen jó a klánunk.
-Te miért nem mentél a többiekkel?
-Lo'akot és Tsireyat nem akartam megzavarni, nagyon aranyosak együtt és amúgy is hamar eltűntek. Tuk pedig Kirivel vitte a másik testvért, Aonung azt hiszem az a neve.
-Te vagy a nagyobb testvér, azért figyelj rájuk.
-Rendben. - bólintottam majd elindultam megkeresni őket. Azt sem tudom hogy merre mehettek, mit mutatnak meg.

Megnéztem fenn őket, ott nincsenek, elmentem a régi otthonfához, senki, lelkek fája, hangok fája, szintén nem voltak. Már idegesen repültem újra haza mikor a hegységek körül láttam hogy repkednek minden, Lo'ak mögött természetesen a lány, gyönyörű göndör haja van, kecses alakja és bájos arca, biztos nagyon kedves is hisz a kisugárzása is pozitívat áraszt magából. Kiri mögött Tuk mögötte pedig Aonung ült aki meglehetősen kapaszkodott a húgom vállába. Mikor megbizonyosodtam a jól létükről tovább akartam állni, de öcsémék megjelentek mellettem.
-Gyere le, bemutatlak egymásnak titeket - mosolygott rám Lo'ak és lefelé indultak el, követtem őket, jól esett hogy bemutatja nekem azt a személyt akit tényleg nagyon szeret.
Leugorva ikranomról sétáltam oda.
-Szia! - mosolygott rám a lány.
-Szia! - köszöntem vissza, próbáltam odafigyelni hogy ne legyek ijesztő vagy bunkó, de nem tudom hogy hogyan sikerült.
-Szóval Zer'ya ő itt Tsireya Tonowari lánya aki nagyon sokat segített mikor ott voltunk náluk. - nézett rá ellágyúlt tekintettel mosolyogva a lányra.
-Örülök a találkozásnak, már sokat hallottam rólad, reméltem hogy egyszer meg is ismerhetlek. - szívem gyorsan dobogott nehogy elrontsak valamit. Fontos hogy az öcsém álltal kedvelt ember ne utáljon vagy hogy ne bántsam meg mert nem szeretném hogy Lo'akkal rosszabb legyen a kapcsolatunk hamár Kirivel és Tukal annyira nem fényes.
-Ő pedig a nővérem, Neteyam ikre Zer'ya - vigyorog - A vaskalapos - valahogy éreztem hogy a kitörő mosolygása ennek a mondatnak az előszele volt.
Megforgattam a szemem és megböktem az oldalát amin a lány is egy jót mosolygott.
-Örülök a találkozásnak én is. Én azt hittem teljesen hasonlítani fogsz Neteyamra csak a lány változatában - nézett felváltva ránk. - Legalábbis ahogy Lo'ak mesélte hogy mi az és hogy milyen az ha valakik ikrek, az alapján így tudtam elképzelni.
-Akkor hasonlítanánk teljesen kinézetre és tulajdonságokra ha egypetéjű ikrek lennénk, de akkor egy lett volna a nemünk is, de kétpetéjű ikrek vagyunk így csak olyanok vagyunk mint két testvér, de vannak akik így is személyiségre és tulajdonságokra is nagyon hasonlítanak de fenn van az esély hogy mégsem. - magyaráztam a lánynak aki látszólag meg is értette.
-Sokban hasonlítanak egymásra, de vannak nagy különbségek is közte és Neteyam között, de idővel megtapasztalod.
-Az biztos, lesz időnk jobban megismerni egymást aminek örülök is, hisz veled csak egyszer találkoztam és az nem volt a legjobb pillanat.
-Igen - húztam el a számat ahogy bevillant Neteyam és a vérző sebe - Lehetett volna egy jobb körülmények közötti találkozásunk is.
-De a lényeg hogy most sikerült - zökkentett ki a szomorúságból Lo'ak vidám hangja.

Elmentünk sétálni és beszélgettünk sokmindenről, eleinte nem nagyon szóltam sokat, próbáltam megfigyelni vajon nem-e zavarok, de ahogy egyre jobban éreztem azt hogy kíváncsiak a véleményemre jobban éreztem magam és szívesen megosztottam a gondolataimat velük, most tényleg nagy testvérnek éreztem magam.

___________________________________________

Nem a legizgalmasabb rész, de ami késik nem múlik.
Következő héten pénteken hozom az új részt addig is legyetek jók.

H.S