Nathan a tető peremén ült, onnan nézte az előtte elterülő várost. A Nap sugarai foltokban már sikeresen áttörtek az egyébként egyöntetű felhőzeten, ezzel aranyszínű fénynyalábokkal díszítve a komor színű épületeket. Ennek láttán akaratlanul is elmosolyodott:
Hát sikerrel jártak, a kormány valóban használatba vette az anyja találmányát. Ha minden rendben megy, a nő számításai szerint néhány hónapon belül ki kell tisztulnia annyira a légkörnek, hogy közel egy évtized után végre újra láthassák a kék eget.
Könnyed érzéssel a mellkasában állt fel a keskeny falon. Hosszú idő óta először nem viselte sötét köpenyét. Végre nem kellett rejtegetnie sem az arcát, sem pedig a hátán jelenleg teljes méretükben pompázó robotszárnyakat.
Most, hogy fény derült az igazságra, az anyja riválisát, és a nevelőapját pedig az elrablása, valamint az azon kívüli egyéb bűneik miatt elítélték, végre nem volt mitől tartaniuk. Azért továbbra is fájó seb volt számára, hogy az a férfi, akit apjaként szeretett, mint kiderült, valójában mindent csak a pénzért csinált, de már kezdett megbékélni ezzel a tudattal is. Mi mást is várt volna egy olyan embertől, akinek robotszív lüktetett a mellkasában igazi helyett?
Felsóhajtott, majd elrugaszkodott a betontól. Kitárta hatalmas, hófehér szárnyait és a szemeit behunyva suhintott velük néhányat. Hagyta, hogy a könnyű tollakba belekapó, hűvös szél magával ragadja a múltjához tartozó emlékképeket is.
Többé úgysem volt rájuk szüksége. Most már nem számított más, mint Otto, az anyjuk, és a velük közösen születő, új emlékek. A gondolat mosolyt csalt az ajkaira. Már várta, mit fog hozni számára a jövő.
BẠN ĐANG ĐỌC
Robotszív (𝔟𝔢𝔣𝔢𝔧𝔢𝔷𝔢𝔱𝔱)
Khoa học viễn tưởng"A fiú egy pillanatra elsápadt, bár nem azért, mint amiért a nő bizonyára gondolhatta: nem akart az Erdőbe menni. Élete legjobb és legrosszabb emlékei is oda fűzték. Mikor elszökött onnan, megfogadta, hogy soha többé nem megy vissza. Bár erről sem a...
