Megtalállak (Stray kids - Felix)

Nyolcadik rész

Március 12. - szerda

-Szegény Minseo nagyon ki volt borulva tegnap. – Mesélte Jiu a szokásos reggeli kávézásuk során. – Mondjuk meg is értem, én is fel lennék háborodva, ha hirtelen elvennének tőlem egy ügyet, amivel éppen kezdek jól haladni.

-Tudod, hogy kitől származott a parancs? – Kérdezte Felix.

-Nem tudom pontosan. – Fintorodott el a lány. – Valamelyik nagy fejes biztosan kitalálta, hogy feltétlenül szükségünk van egy iratrendezőre, mivel Juwon két napja beteget jelentett.

-Te nem érzed úgy, hogy ez az egész bűzlik? – Hajolt közelebb hozzá gyanakodva a srác. – Valami itt mintha nem stimmelne.

-Jaj, Felix, ez itt a rendőrség, itt mindig bűzlik valami. – Kuncogott Jiu. – És ne aggódj, jó kezekbe került Yang Jeongin ügye.

-Ki kapta meg?

-Én. Ott fent úgy gondolták, nekem is kellene valami „érdemlegeset” csinálnom.

Erre Felixen furcsa nyugalom lett úrrá. Persze sajnálta legjobb barátját, és osztozott felháborodásán, de tudta, hogy ha Jiu veszi át az ügyet, akkor ő biztosan mindent meg fog tenni, hogy megtalálja a fiút.

-Nem mintha egyébként nem lenne érdemleges, amit csinálsz. – Mosolygott a lányra. – De örülök, hogy tiéd lett az ügy. Viszont… ezekkel az eltűnésekkel is nagyon bűzlik valami.

-Mire gondolsz pontosan? – Kortyolt bele a kávéjába Jiu. – Mármint azon kívül, hogy feltűnően gyakran tűnnek el emberek.

-Ez a harmadik eltűnési ügy, amiben mostanában nyomozok, és mind a három nagyon hasonló. Mármint mindhárman hazamentek, aztán senki nem látta őket kimenni, de mégis el kellett menniük valahová, mert nincsenek otthon. És egyikőjük sem vitte magával a holmiját, de konkrétan semmijét, kivéve a mobiljaikat, amik eltűntek a föld színéről. Kérdem én, nem gyanús ez?

-Mire gyanakszol? – Szűkült össze a lány szeme.

-Nem is tudom… - Vakarta meg a tarkóját Felix. – Nem ismerték ők esetleg egymást? Vagy… nincs valami összefüggés közöttük? És a negyedik! – Jutott hirtelen az eszébe.

-Lee Minho? Őt már vagy egy hónapja nem találják.

-Róla nem tudsz véletlenül valamit? Az utolsó ismert tartózkodási helye…

-A lakása. Utoljára hazamenni látta a lakótársa. Igazad van, ez tényleg furcsa… Mind fiatal férfiak, akik otthonról tűntek el teljesen nyomtalanul.

-Lassan már félek hazamenni. – Felix viccelni akart ezzel, de érezte, hogy gombóc nő a torkában. – Úgy értem, nem hiszem, hogy önszántukból léptek le. Olyan, mintha valaki sorozatos emberrablást követne el.

-Hát, akármi is történik, a mi dolgunk az, hogy megtaláljuk az eltűnteket. – Sóhajtotta Jiu. – A város számít ránk.

***

Han Jisung szerkesztőként dolgozott egy kisebb újságnál. Felix aznap ezt a helyet látogatta meg, és végig kérdezgette a férfi összes munkatársát arról, Jisung nem viselkedett-e furcsán az utóbbi időben, nem mondott-e valami arra utalót, hogy itt akarja hagyni a várost és hasonlók.

-Semmi gyanúsat nem csinált a gyerek soha. – Adott a főnöke is hasonló választ, mint a többiek. – Mindig nagyon lelkiismeretesen dolgozott. Mondhatni, ő volt az egyetlen, aki mindig mindent leadott határidőre.

-Mindent is. – Bólintott egy másik szerkesztő srác. – Sosem értettem, hogy hogy csinálja. Itt mi már azt sem tudjuk, hol áll a fejünk, ő meg mindig időben kész volt mindennel.