Megtalállak (Stray kids - Felix)

Kilencedik rész

Március 15. - szombat

Pár nappal később, szombat délután Felix ismét bement a rendőrségre, ahol szokásosan elég nagy volt a fejetlenség. Annyi megoldásra váró ügy volt mostanában, hogy alig láttak ki belőle, Minseót viszont azóta sem engedték ki. A srác megpróbálta ezt hasznára fordítani, és megkérte a lányt, hogy próbáljon meg információkat gyűjteni Lee Minhóról.

-Megtaláltam az aktáját. – Húzta elő az íróasztala fiókjából Minseo.

-És csak így lenyúltad? – Hökkent meg Felix.

-Nyugi már, ez csak fénymásolat. Az összes iratot meg aktát át kellett rámolnom az utóbbi napokban, mert ugyebár a főnök úgy látja jónak, hogy itt kuksoljak, amíg ti akcióztok. – Forgatta a szemét. – A lényeg, hogy rábukkantam erre, és itt van minden, amit Lee Minhóról tudni kell. Huszonhét éves, egy kocsmában dolgozik csaposként, és utoljára a lakótársa látta. Itt, egy pár oldaljegyzet szerint…

-Te azt ki tudod olvasni? – Hunyorított az igen csak csúnya, kézzel írott jegyzetekre Felix.

-Ráértem kibogarászni. – Rántotta meg a vállát Minseo. – Szóval elméletileg Minho hazaért este, a lakótársa pedig aznap éjjel bulizni ment, hogy ne legyen útban otthon.

-Útban?

-A pali elvileg felhívott magához egy lányt. Vagyis fel akart, mert a lakótárs csávó emiatt lépett le. Csak aztán, amikor ő hazament…

-Lee Minhónak se híre, se hamva.

-Pontosan.

-Gondolod, hogy… a lánynak lehet köze hozzá? De akkor miért nem jutott még semmire a banda? Egyszerűen csak ki kéne faggatni a…

-Hát épp ez az. – Magyarázta Minseo. – Nem tudjuk, hogy ki a lány. A lakótársnak fogalma sem volt róla, hogy hogy nézhet ki, a pali telefonja meg a laptopjával együtt felszívódott.

-Mi a jó fene? – Motyogta Felix hitetlenül.

-Durva, mi? Én mondom neked, Lix, valami kurvára nem stimmel ebben a városban. Ezek a megmagyarázhatatlan eltűnések…

-Ó, hát itt vagy, Felix! – Nyitott ekkor be az irodába Jiu.

-Neked is szia. – Morogta Minseo.

-Ó, szia, Seo! – Intett neki is zavartan a lány. – Ti még most is dolgoztok?

-Muszáj. – Bólintott Felix. – Különben soha nem jutunk egyről a kettőre.

Jiu lepillantott Lee Minho aktájára, mire Minseo egyből vissza is tette azt a fiókba.

-Mi az? – Kérdezte a felettesük.

-Semmi. – Vágta rá a másik lány. – Az eltűnési ügy… az egyik a sok közül.

-Elképesztő, hogy semmire nem jutunk velük, nem igaz? – Sóhajtotta drámaian Jiu.

-Ezek szerint nem jutottál előrébb a Yang fiú ügyével? – Kérdezte lelombozva Minseo. – Nem mentél el oda, ahol leszállt az a nő a buszról éjjel?

-De elmentem, viszont akárkit kérdeztem meg a környéken, senki nem sejti, ki lehet ez.

-Vagy valaki hazudik. – Vetette ellen Minseo, mélyen az idősebb szemébe nézve.

Minseo, ugye nem arra gondolsz, hogy…? – Futott át Felix agyán, de nagyon abszurdnak tűnt neki a gondolat, hogy barátja hazugsággal vádolja Jiut. – Hisz ő a legkedvesebb és legédesebb lány, akivel találkoztam.