Megtalállak (Stray kids - Felix)

Tizennegyedik rész

A fények ekkor visszakapcsolódtak, így Felix láthatta, hogy akivel dolga van, az nem más, mint az a kísérteties, vörös hajú férfi, akit nemrég a lépcsőről látott.

-Te vagy az. – Nyögte ki nagy nehezen. – Te vagy Hwang Hyunjin. Te állsz az egész mögött.

-Ragyogó. – Mosolyodott el a férfi.

-Miért? – Kérdezte Felix. – Miért csináltad ezt? És hogyan?

-Hogy miért? Erre az egyszerű válasz az, hogy mert élni akarok. – Kezdett el lassan körbelépdelni a liftben Hyunjin, Felix pedig még mindig nem mert megmozdulni. – A kis Minseo barátnőd bizonyára említette, hogy nemrég eltűntnek nyilvánítottak engem. Busanban a rendőrségnek fogalma sincs arról, hogy igazából mi történt. Szerintük ha nincs holttest, nem történt gyilkosság.

-Szóval meggyilkoltak?

-Egy ékszerboltban dolgoztam, egy kicsit eldugottabb helyen. – Sóhajtotta Hyunjin. – Egyszer valamiért be kellett mennem éjszaka, de néhány betörő pont azt a napot választotta ki a rablásra. Hm, látszott rajtuk, hogy meglepődtek, nem számítottak rá, hogy valaki lesz a boltban. De egyszerűen orvosolták ezt a problémát azzal, hogy lelőttek. Viszont később senki sem találta meg a holttestemet.

-Elrejtették?

-Ugyan, dehogy. – Nevetett fel a férfi gúnyosan. – Ahhoz túl amatőrök voltak. Ott hagytak, ahol voltam. És most jön a történet érdekes része: a halálban alkut kötöttem az ördöggel, ezért gyakorlatilag visszakaphattam a testemet.

-Hogy mi?

-Hét férfit kért. Hét ereje teljében lévő fiatal férfit, az én életemért cserébe. Sajnos a betörők ezeknek a kitételeknek nem igazán feleltek meg. – Húzta el a száját. – Úgyhogy máshol kellett keresgélnem.

-Szóval eljöttél Szöulba. – Nyugtázta Felix. – Ahol szép lassan, egyenként végeztél az áldozataiddal.

-Pontosan. – Bólintott Hyunjin. – Bár Changbin önként jelentkezett. A legjobb barátom volt, és a szerencsétlen mindig is hajlamos volt másokat előtérbe helyezni magával szemben. Az életét is feláldozta volna értem a nyomorult… Ó, várjunk csak. Hisz meg is tette. – Ezt egy újabb gúnyos nevetés kísérte.

-Szóval neked ennyit ér egy legjobb barát? – Kérdezte mérgesen Felix.

-Ne érts félre, igazán hálás vagyok azért, amit tett, bár igazság szerint nem volt feltétlenül szükséges. – Rángatta a vállát a férfi. – Aztán jöttem át Szöulba.

-Ahol ártatlan embereket öltél meg.

Hyunjin szúrós pillantást vetett rá, majd sorolni kezdte:

-Lee Minho, kemény drogos, dühkezelési problémákkal, sötét ügyletekkel, és nem egy nőt tett már a magáévá annak akarata ellenére. Yang Jeongin, a rossz tinédzserek mintaképe, semmi motiváció, semmi életcél, egyre romló életstílus, és persze a szégyen, amit a szüleire hozott… Kim Seungmin, örökké magányos, depressziós, és egyre komolyabban fontolgatta az öngyilkosságot. Aztán ki is jött? Ja igen, Han Jisung, akit milliószor átvertek már élete során, de még mindig nem volt annyi esze, hogy ezekre rájöjjön. Aztán pedig Bang Chan, aki… na igen, igazság szerint ő tényleg boldog, és kiegyensúlyozott életet élt. Ch, a mázlista. – Fintorodott el. – De mint láthatod, igenis megválogattam, hogy kiket veszek magam mellé… nagyrészt.

-De ezeknek az embereknek voltak szerettei. – Tiltakozott Felix. – Yang Jeongint imádták a szülei, mindannak ellenére, amit a srác csinált, és…

-Igen, igen, tudom, mindenkit szeret egy-két ember. – Forgatta a szemét Hyunjin. – De végső soron mindenkinek jobb lesz nélkülük. És nekik is jobb lesz az életük nélkül.

-Szóval szép sorban megölted őket, és mindenkit erre a helyre hoztál, csak hogy neked jobb legyen… De nem egyedül csináltad. – Felix nagyot nyelt. – Mégis… mégis mivel tudtad magad mellé állítani Minseót?

Hyjunjinből erre igazán jóízű nevetés tört ki.

-Minseót? Ugyan, könyörgöm. Még hogy Minseo! Mégsem vagy te olyan okos, amilyennek látszol. A kis barátnőd nem tudott semmiről.

-De hát… ő küldött ide.

-Az puszta véletlen volt, bár megjegyzem, szerencsés véletlen. Ha nem vakított volna el a „szerelem”, nyilván már az elején feltűnt volna, hogy nem Minseo van a dologban, hanem a te drága Jiud. Pontosabban az én drága Jium.

-Jiu? – Motyogta Felix. – De hát ő… ő…

-Ő volt az a nő, aki randit beszélt meg Lee Minhóval, hogy aztán szépen golyót ereszthessen a fejébe. Ő ment be Yang Jeongin után a házukba, hogy az ágyában fojthassa meg a fiút.

-Ő adott mérgezett tortát Seungminnek. – Realizálta Felix. – Ahogy ő végzett a másik kettővel is.

-Pontosan. – Vigyorodott el Hyunjin. – Szívesen elmesélném a részleteket, de igazán nem akarlak untatni. A lényeg az, hogy a szerelmem kitűnően tudja álcázni magát, és mindenféle hátrahagyott nyom nélkül gyilkolni. Na és persze ő is megtenne bármit azért, hogy visszakapjon engem. Így hát összedolgoztunk. Én megfigyeltem az embereket, és kiválasztottam az áldozatokat, ő pedig, a rendőrségbe beépülve szépen elvégezte a piszkos munkát. Hm, remekül színészkedett, nem igaz? A te fejedet mindenesetre elcsavarta.

-És most mi jön? – Kérdezte Felix egy kis csend után.

-Ha teljes lesz a banda, visszakapom az életemet. Busanban bejelentik, hogy megtalálták a rég elveszett Hwang Hyunjint, kitalálunk valami fedősztorit, amit mindenki bekajál, aztán meg minden visszatér a normális kerékvágásba, és Jiuval éljük a régi életünket.

-És az áldozataid? Nekik is megvan az esélyük, hogy visszakapják az életüket?

-Túl sok a duma. – Forgatta a szemét Hyunjin. – Meguntam a bájcsevejt, azt ajánlom, térjünk végre a lényegre!

-Ha azt hiszed, hogy ezt büntetlenül megúszhatod…

-Ugyan, fogd már be! – Csattant fel a férfi, majd egy hatalmasat taszított Felixen.

A srác érezte, ahogy a háta a lift üvegfalának csapódik, olyan erővel, hogy az egyből szilánkokra is tört. Ezután pedig csak zuhant…

Meghalok. – Tudatosult benne. – És semmit sem tehettem ellene. Jiu… minden szava hazugság volt… Mit fognak szólni a szüleim? És Minseo! Ki akarja majd deríteni, hogy mi történt velem, de ha túlságosan belekeveri magát…

Egy pillanatra meglátta Hyunjint, aki szintén kiugrott a liftből, de nem gondolkozott el rajta, vajon miért tette.

Kudarcot vallottam…

Aztán becsapódott a betonba.

***

A következő pillanatban pedig már újra az épületben volt. Minden félelem és kétségbeesés eltűnt belőle, és egyszerűen már nem érdekelték sem a szülei, sem Minseo, sem az áruló Jiu, sem pedig senki más. Már nem tartozott közéjük. Erősnek és ébernek érezte magát, és ami a legfurcsább: egyáltalán nem érzett haragot vagy ellenszenvet Hyunjin iránt.

-Üdvözöllek körünkben, Lee Felix! – Hallotta ekkor a férfi hangját. – Mondd csak, jobb már?

-Igen. – Felelte határozottan. – Sokkal jobban érzem magam, mint valaha.