Megtalállak (Stray kids - Felix)

Hatodik rész

Március 10. - hétfő

Újabb négy nap telt el eredménytelenül minden fronton. Vagyis… nem kifejezetten mindegyiken. Felix és Jiu már negyedjére ültek bent reggel a lány kedvenc kávézójában. Minden nap munka előtt összeültek egy kis időre – nem sokra, csak tíz-tizenöt percre, és arról beszélgettek, hogy Felix hogy halad az üggyel, hogy Minseo tett-e már előrelépést vagy hogy éppen milyen újabb ügyek érkeztek be a rendőrségre. Felix szerette ezeket a kis csevejeket, élvezte a lány társaságát, aki a fáradtsága ellenére mindig vidámnak tűnt. Jiu nagyon kedves volt, intelligens és gyönyörű. Az igazat megvallva egyre jobban tetszett Felixnek. Azonban ezidáig semmilyen magánjellegű dologról nem beszélgettek.

A negyedik napon aztán Felix gondolta, most már kérdezősködik egy kicsit. Hiszen a lány hívta el először őt. Biztos volt valami hátsó szándéka, nem csak szakmázni akar minden reggel… A srác erősen reménykedett benne, hogy Jiu iránt érzett vonzalma kölcsönös, szóval úgy érezte, eljött az idő.

-És mondd csak, Jiu. – Köszörülte meg a torkát, amikor megkapták a kávéjukat. – Mi vett rá, hogy Szöulba költözz?

Eszébe jutott, amit Minseótól hallott, hogy meghalt a férje. Őszintén remélte, hogy ez nem igaz.

-Oh. – A lány lepillantott az ölébe, és mintha egy pillanatra zavarba jött volna. – Úgy éreztem, jót tenne egy kis… környezetváltozás.

-Talán valami baj volt az ottani munkahelyeddel?

-Nem, nem mondanám. – Húzta el a száját Jiu. – Szerettem ott dolgozni, bár néha ott is kerestek minket apró-cseprő ügyekkel. Nem, a baj inkább azzal volt, hogy… - Egy pillanatra elhallgatott.

-Ha nem szeretnéd elmondani, nem kell, nem akartam tapintatlan lenni. – Próbálta oldani a lány feszültségét Felix.

-Á, nem, nem voltál az. – Halvány mosoly jelent meg az arcán. – Végül is már túl vagyok rajta… Volt egy barátom, akit nagyon szerettem.

-Csak nem? – Kapta a szája elé a kezét Felix. – Ugye nem igaz a pletyka?

-Pletyka? – Billentette kissé oldalra a fejét Jiu. – Mit hallottál és kitől?

Elszólta magát. Minseót és a „megbízható forrásait” egyáltalán nem akarta belekeverni.

-V…valaki azt mondta nekem, hogy… meghalt egy számodra fontos személy, és…

-Meghalt? Ó, nem, nem halt meg. Szakított velem.

-Oh.

-Elég csúnya vége lett a dolognak, és… úgy éreztem, nem tudnék a városban maradni, ha tudom, hogy ő is ott van valahol, és bármikor összefuthatunk.

-Megértem a döntésedet. – Bólintott Felix. – És nagyon sajnálom… És azt is sajnálom, hogy felhoztam a témát.

-Mondom, ne sajnáld. – Legyintett a lány. – Végül is így legalább letisztáztam a pletykákat.

-És meddig tervezel itt maradni?

-Még nem tudom. Majd meglátom, hogy hogy alakulnak a dolgaim, de egy időre még biztosan itt leszek.

-Örülök, hogy itt vagy. – Mosolygott rá Felix. – És szerintem a többiek is. Mindig jól jön itt a segítő kéz.

-Hát meló az van bőven. – Bólintott Jiu. – De én is szeretek itt lenni. Legalább el tudom terelni a figyelmem valamivel a sebeim nyalogatásáról.

Ekkor megcsörrent Felix telefonja, ami az asztalon hevert, és megjelent rajta Minseo vigyorgó fotója.

-Oh, hív a barátnőd. – Pillantott oda a lány.

-A barátnőm? – Nevetett fel Felix, majd kinyomta a hívást. – Ó, nem, Minseo nem a barátnőm. Ő a legjobb barátom.

-Ti nem vagytok együtt? – Csodálkozott a lány. – Pedig teljesen úgy tűnt.

-Nem, nem, ez… hosszú évek óta legjobb barátok vagyunk, de sosem volt semmi több, és nem is lesz. Minseo… ő… izé… szóval neki másféle...

-Mondd ki nyugodtan, hogy a lányokat szereti. – Mosolygott rá Jiu.

***

Felix tizennégy éves volt, amikor egy osztályba került Yang Minseóval, akibe szinte azonnal bele is zúgott, amikor a lány megvédte őt pár kötekedő felsőbbévestől. Ezek után barátkoztak össze, és ahogy egyre közelebb kerültek egymáshoz, Felixben egyre erősödött a lány iránti vonzalom. Tizenhat éves volt, amikor rá tudta venni magát, hogy bevallja az érzéseit. Tisztán emlékezett rá, elhívta a lányt kávézni, és amikor közölte vele, hogy szeretné, ha több lenne köztük, mint barátság, Minseo sírva fakadt.

-Nem… nem lehet, Lixie… - Szipogta, szegény Felix meg hirtelen nem tudott mit kezdeni a helyzettel.

-Ne haragudj, ha valami rosszat mondtam. – Motyogta megsemmisülten, hiszen azt hitte, a lány azért sír, mert ilyen rémesnek találja a gondolatot, hogy ők ketten együtt legyenek.

-Nem, nem, te ezt nem érted. – Ragadta meg a karját akkor Minseo. – Szeretlek, és nem akarlak elveszíteni.

-De nem jövök be neked úgy, ugye?

-De nem… nem te tehetsz róla. – Törölgette a könnyeit a lány. – Nekem nem… - Fogta halkabbra a hangját. – Nekem egy srác sem jön be… én a… én a… nekem a lányok…

-Tessék? – Esett le Felix álla.

-Eddig nem mertem elmondani, mert nem tudtam, mit szólnál… nem akarlak elveszíteni… de most…

-Nem fogsz elveszíteni. – Nyújtott át neki egy zsebkendőt Felix, majd szorosan magához ölelte. – Nyugodtan elmondhattad volna. A legjobb barátom vagy, Seo, ezen semmi sem fog változtatni.

-Kérlek, ne haragudj rám. – Szipogta a lány.

-Nem haragszom. Ne aggódj, köztünk nem fog változni semmi.

-De belém vagy zúgva! Így neked mostantól szenvedés lesz minden velem töltött perc.

-Ilyet ne is mondj! Én eddig is beléd voltam zúgva, neked pedig eddig sem jöttek be a srácok. Csak most már mindketten tudunk róla. – Mosolygott bíztatóan a lányra.

De belül összetört. Az elkövetkező napokban nagyon sokat sírt, és sok időre volt szüksége, mire sikeresen túl tudta tenni magát az első szerelmi csalódásán.

***

-Igen, ez a helyzet. – Erősítette meg Felix. – Szóval ő a legjobb barátom. Barátnőm nincs. – Tette hozzá egy pillanatnyi szünet után, majd azonnal zavarba is jött, és inkább ivott egy kis kávét.

-Aranyos srác vagy, Lixie. – Mosolygott rá Jiu. – Már előre irigylem azt a lányt, aki egy nap majd a barátnőd lesz.

Azt szeretném, ha te lennél az. – Futott át a srác agyán, de azért ezt hangosan nem mondta ki.

Ekkor újra csörögni kezdett a telefonja. Ismét Minseo hívta.

-Vedd csak fel nyugodtan. – Mondta kedvesen a lány. – Amúgy is mindjárt nyolc óra, kezdődik a meló. – Itta meg az utolsó korty kávéját. – Ó, és ezt a mait én fizetem, nem akarok mindig rajtad élősködni.

-Jaj, dehogy, fizetek én.

-Hagyd csak, Lixie. Menj, és beszélj ezzel a türelmetlen lánnyal. – Nevetett Jiu.

-Seo, nem épp a legjobbkor, éppen Jiuval voltam. – Vette fel a kitartóan csörgő készüléket Felix, amint kilépett az utcára.

-Ne haragudj, hogy megzavartam a randit, de fejlemény van! Egy nőt keresünk, aki a 32-es éjszakai buszra szállt fel, és leszállt a…

-Várj, várj, várj! – Vágott közbe Felix. - Kicsit összezavarodtam. Kiről van szó?

-A gyanús kapucnis emberről Yangék utcájában, tudod! Nyomon követtem az útját az összes létező felvételen keresztül, és idáig sikerült eljutnom! Jaj, Lixie, olyan boldog vagyok! A zsigereimben érzem, hogy tudja, merre van Jeongin. Innen már csak egy kicsi, és megtalálom a srácot!