Vajon esténként, amikor jó vagy rossz nap után magamba fordulok, mi okozza a rémes ürességet? Mintha valami hiányozna belőlem, de nem találom azt a darabot. Elveszett. Mintha lenne a lelkemben egy folt amit nem tudok kiszínezni. Eltűnt belőlem az, hogy őszintén tudok szeretni, s bízni. Nincs kinek az ölelésére vágynék, csak nem akarom érezni az ürességet, mert lassan teljesen felemészt. Tehetetlennek érzem magam és sérültnek. Meg lehet ebből gyógyulni, vagy örökre így marad? Lehet, hogy az üres folt csak egy légbuborék a testemben, ami ha megsértem a felszínt kiszabadul és végre elhagy? De a véremet ontani bűnös szenvedély, mely mára tiltott számomra, de olyan keservesen csábít. Olyan nehéz ellenállni mikor leszáll az éj...
YOU ARE READING
Rövid novellák
RandomEzek a rövid novellák az évek alatt megírt rövid gondolatmeneteimet fejezik ki, melyek inkább a szorongásos filozofálások felé hajlanak, így ezt a gyűjteményt ennek tudatában olvassátok! Aki mégis maradt olvasni, annak jó olvasást!
