Rövid novellák

Érthetetlen

Ahogy a mellkasa a vállamat súrolja, hallom a szívverését, a légzését és érzem ahogy melegség árad minden porcikámba. Talán futnom kellene. Tekintete ahogy az enyémbe fúródik, szinte menekülésre kényszerítene, de minél tovább mélyedek el szeme világában, annál több dolgot vélek felfedezni benne. Valami megmagyarázhatatlan késztetést érzek arra, hogy a közelében legyek, hogy megérintsem, hogy megszerezzem. Talán pusztán csak fizikai vonzódás ez, de akkor miért melengeti a lelkem elveszett zugait is? Egyszerre vágyódom az erős kezeinek forrósággal eltöltő csapásai és az ölelő, védelmező karjai után. Mintha végre az lehetnék aki vagyok. Vajon olyan lenne mint én? Talán van végre valaki aki megérti és megadja amire valójában vágyom és amire igazán szükségem van? Lelkem, s gondolataim szárnyalnak, és a tűz amit bennem ébreszt szinte felemészt. Egy gondolat fogalmazódik meg bennem: Nekem ő kell. Vágyaim általi tehetetlenségemben szinte vergődök, de menekülni már-már lehetetlen. Belekóstoltam a világába, a világunkba, és szinte teljesen összefonódott. Hogy hol bujkált eddig azt nem tudni, de most hogy itt van, nem tudom elereszteni. Magamhoz akarom láncolni a testét és a lelkét.