Aki írásait a szenvedésre és a csalódásaira alapozza, vajon képes lehet az őszinte szeretetre? Szabad-e szerelembe esni, vagy ahogy leírtam már száz meg száz novellában, tilos? Érzelmeim viharában küzd az eszem és a szívem, de ahogy karjaiban tart és a bőrömet simogatja, az eszem képtelen átvenni az irányítást. A pulzusom az egekbe emelkedik és a szapora szívverésem miatt a testem megremeg. Remegő testem még jobban magához húzza, hogy csillapítsa az önkéntelen mozgást, de ez igencsak képtelenségnek bizonyul. Bizonytalanság kerít hatalmába. Vajon ő más, vagy ő is csak a szívem darabjait akarja még jobban összezúzni? A belső rettegés elviselhetetlen, szinte széttép. Aztán a nyugodt szeretetteljes ölelése megváltozik. Bőrünk lángra lobban, és az egymásnak okozott fizikai fájdalom által szabadabbá válunk mint eddig valaha. Bőrünkből vér fakad, s összefolyik, ezzel is összekötve minket. Felemészt minket a vágy, s beigazolódik, hogy a fájdalom csak a fejünkben létezik. Vajon szabad ezt nekünk? Rettegek, de az érzelmeim napról napra erősebbek. Annyi logikus érv szól ellenünk. Annyi ok amiért nem szabadna belemennem. De rabja lettem testileg és lelkileg. Magához láncolt és nem engedi hogy elfussak.
VOUS LISEZ
Rövid novellák
AléatoireEzek a rövid novellák az évek alatt megírt rövid gondolatmeneteimet fejezik ki, melyek inkább a szorongásos filozofálások felé hajlanak, így ezt a gyűjteményt ennek tudatában olvassátok! Aki mégis maradt olvasni, annak jó olvasást!
