Bad Boy - Miért pont te lettél a bátyám?

14.rész

Osztálykirándulás II.

- Basszus Avery, állj már meg! - hallottam meg Matt hangját aki erőteljesen elkapta a felkarom és magához közel rántott.

- Mi van? Talán te nem élvezted a műsort? Úgy tűnik a többiek igen jól elszórakoztak! - ordítottam rá mintha ő lett volna a bűnös. Mintha ő tehetett volna mindenről.
De koránt sem így volt. 

Matt enyhén elnyílt ajkakkal figyelte, ahogy lehámozom a felkaromról a kezét. Szemöldökét összehúzta és idegesen beletúrt a hajába, miközben hátranézett egy rövid pillanatra, mintha megakart volna győződni arról, hogy csak ketten vagyunk a faháznál. 

- Avery, túlreagálod. - kezdte nyugodtabb hangvétellel, de bennem egyre jobban csak ment fel a pumpa. 

- Túlreagálom? Te most komolyan ezt mondtad? Tudod mit, lehet Jonesnak igaza van és rohadtul nem tartozom a Lewis családhoz mert nem tudnám elhinni, hogy nem vagy képes megvédeni, pedig együtt nőttünk fel! - kiabáltam. - De legyen így. Amúgy sincs köztünk semmilyen kötelék, szóval légyszives hagyj békén, és ne játszd meg magad, hogy aggódsz. - fújtam ki a levegőt mérgesen. 

- Azt hiszed, hogy nem aggódom? Azt hiszed csak azért jöttem el ebbe a kibaszott táborba mert olyan jó dolog?! - förmedt vissza rám. 

- Matt még a hülye is tudja, hogy élvezed az ilyen eseményeket. Szóval ne próbáld elhitetni velem, hogy miattam jöttél, mert ez nevetséges! - fakadtam ki. A smaragd zöld szemű arca eltorzult és erőteljesen megragadott a vállaimnál fogva. A szívem a torkomba ugrott, hiszen a szorítása sokkal erősebb volt az előbbi próbálkozásánál. 

- Miattad jöttem, de higgy amit akarsz. - válaszolt mérgesen, közben mélyen belenézett a szemembe és lassan elengedett. Nem mondom, hogy nem esett jól, de jelen pillanatban túl sokféle érzelem csapott össze a fejem felett. A látásom elhomályosult és a földet keztdtem pásztázni, hogy ne lássa a lassan csordogáló könnyeimet, amik az arcomat áztatják. 

- Minden oké? - hallottam meg egy ismerős hangot. - Már mindenhol kerestelek titeket. - fújta ki a levegőt Carol és közelebb lépett. Könnyes szemeimmel felnéztem a barátnőmre, aki kétségbeesetten pásztázta minden arcszögletem. 

- Mi a szart mondtál neki, Matt? - fordult mérgesen a smaragd zöld szemű felé. 

- Honnan veszed, hogy miattam van ilyen állapotban? Ha nem rémlik, épp most taposott bele Jones. - vágott vissza. 

- Persze. - forgatta meg a szemeit Carol. Nem hitt Mattnek, és ez csak mégjobban fokozta a feszültséget kettéjük között. 

- Te most komolyan azt hiszed, hogy én sírattam meg? - emelte fel a hangját Matt széttárt karokkal. 

- Jones után te vagy a következő aki képes lenne bántani őt! - mordult fel Carol. 

- Nem ismersz engem, Miller. - morogta Matt. 

- Épp eleget tudok! Kretén! - üvöltözött a szőke hajú. 

Matt szarkasztikusan felnevetett. - És ezt pont te mondod, aki egy hülyeségen veszett össze vele és azóta is kerüli, mint egy óvodás. 

- Nem is kerülöm! - harsant fel Carol. Matt erre még nagyobb gúnnyal felnevetett. Minden pillanatban leakartam őket állítnai, de egyszerűen nem bírtam őket túl kiabálni a rekedt hangommal. 

- Esküszöm Miller, ha mégegyszer ilyen mocskos dolgokkal vádolsz... - sziszegte Matt. 

- Na, mi lesz? Talán megütsz? - lépett közelebb Carol. Matt idegesen kifújta a levegőt. - Gyáva. - felelte megvetéssel a hangjában.