Bad Boy - Miért pont te lettél a bátyám?

2.évad 15.rész

- Miért nem megyünk el valahová? - kérdezte, miközben íriszeivel az ajkaimat bámulta, majd tekintetét bele véste az enyémbe. 

Matt leállította a motort a tengerparton majd megpaskolta a homokos földet maga mellett miután leült. Zavarodottan néztem rá. 

- Az ölembe is ülhetsz. - nézett fel rám egy pimasz mosollyal. Megforgattam a szemem és a smaragd zöld szemű mellé akartam telepedni, de az utolsó pillanatban kezeit rákulcsolta a csuklómra és az ölébe húzott. 

- Mit csinálsz? - kérdeztem riadtan, mivel attól tartottam ha elvesztem az egyensúlyom elég csúnyán landolok és egy könyök sérüléssel leszek gazdagabb, de Matt időben elkapott és két térde közé húzott. Tetovált karjaival hátulról átkarolt a vállam felett. Az ereimben felgyorsult a vér, és zakatoló szívvel pillantottam a tengerre. A smaragd zöld szemű szorosan magához húzott és a fülemhez hajolt. 

- Hiányoztál, Avery. - mondta lágyan. Legszívesebben úgy sírtam volna mint egy csecsemő. Soha nem akartam valakit ennyire. Annyira féltem, hogy csak álmodom ezt az idilli pillanatot. Az idilli pillanat amikor végre kettesben vagyunk. 

- Nekem is hiányoztál. - szorult össze a gyomrom. - Elég magányos voltam Angliában. - bukott ki belőlem hirtelen. A szám elé tettem a kezem, mivel ezt nem szerettem volna megosztani még. Hallottam Matt önelégülten elmosolyodik. 

- Szándékosan nem jöttél vissza egy évig? - kérdezte. Úgy éreztem egy pillanatra megállt a szívem. Tekintetével lyukat égetett a hátamba. 

- Fájdalmas lett volna. - húztam el a szám keserűen, célozva arra, hogy én mindvégig abban a tudatban éltem, hogy elfelejtett. 

- Tudod, hogy miért tettem. - sóhajtott és ujjait végig húzta sötét barna hajtincseimen. A válaszára bólintottam. Neki döntöttem a hátam a mellkasának és úgy bámultam a tenger vad hullámait. 

- Viszont sosem gondoltam, hogy ennyire őstehetség vagy a sportok terén. - törtem meg a csendet, majd elmosolyodtam. 

- Pedig a fizikumomat tekintve elég egyértelmű. - viccelődött. Reakciójára megcsóváltam a fejem és felugrottam Matt öléből, majd felé fordulva a kezemet nyújtottam felé.

- Menjünk közelebb a tengerhez. - mondtam izgatottabban. Matt feltápászkodott és kíváncsian követett. Nem érdekelt, hogy elázik a cipőm sem a ruhám. Lehajoltam és Mattre fröcsköltem egy kisebb adag vízet. A smaragd zöld szemű ajkai szélesre húzódtak és beletúrt a nedves hajába. 

- Így akarsz játszani, Avery? - vonta fel a szemöldökét és közelebb lépkededett. Míg ő közeledett én hátráltam. 

- Oké! Te nyertél, megadom magam! - nevettem el magam, de ekkor ráléptem valamire a homokos talajon és megcsúszott a lábam. Matt az utolsó pillanatban kapott el. 

- Akkor el is engedlek. - mosolygott pimaszul. Ijedten rá pillantottam. Azonban a smaragd zöld szemű ennek ellenkezőjét cselekedte és visszahúzott a derekamnál fogva, ezáltal visszanyerve az egyensúlyom, de kezeit nem vette le rólam. Szorosan magához húzott és hezitálás nélkül ajkait az enyémre tapasztotta. Nyelvével bejutást kért, amit én megadtam neki. Zihálva váltunk el egymástól. 

- Megőrülök érted. - suttogta ajkaimra. - Kinyírom azt aki hozzád ér. Az se érdekel, ha az Rayan. - mondta. Torkomban gombóc alakult ki. Ami köztünk van talán nem csak szerelem. Matt a megszállottam lett és attól félek, hogy én is az övé. 

- Matt... - suttogtam megrökönyödve. 

- Nem kell mondanod semmit. - vágott közbe és hüvelykujjával végig simította gyendéden ajkaimat. 

Később...

A fürdőből kilépve mérgesen szuggeráltam Nicholast, aki a konyhában iszogatta a forró teát. Mikor felpillantott a laptopja mögül, kérdőn felvonta a szemöldökét de én elkaptam a fejem és a szobám felé vette az irányt. A szemem sarkából láttam, hogy Nicholas megcsóválja a fejét és visszaszegezi tekintetét a laptop képernyőjére. Mielőtt bementem a szobámba Mattel futottam össze aki abban a pillanatban megragadta a csuklómat és berántott a szobájába. 

- Mit csinálsz? - suttogtam ingerülten és értetlenül pillantottam rá. - Nicholas lent van. - sziszegtem. 

- Na és? - kérdezte önelégült mosolyával karba tett kezekkel. - Majd igyekszem, hogy ne légy hangos, Avery. - villantotta rám pimasz mosolyát. 

- Nagyon vicces. - válaszoltam és félre toltam az ajtó elől. - Nehogy azt hidd, hogy olyan könnyen odaadom magam. - suttogtam. Matt elgondolkodóan rám pillantott.

- De már odaadtad. - válaszolt vigyorogva. 

- Úgy értem mégegyszer! - sziszegtem vörös arccal és kiviharoztam a szobából. 

Idegesen fúrtam bele a fejem a párnámba, amíg végül el nem aludtam. A tudat, hogy engedtem Mattnek összezavart. Rettegtem attól, hogy újra meg fog bántani. Óvatos akartam lenni körülötte. Féltem, hogy a kapcsolatunk egy világvégéhez hasonló katasztrófát robbantana ki. 

Másnap a kávézóba épp a kettes asztalt törölgöttem, amikor megpillantottam Rayant aki épp engem bámult. 

- Mi az? Van valami az arcmomon? - mutattam az arcomra meglepetten. Rayan megrázta a fejét. 

- Olyan más vagy ma. - ciccegett, és a pultra támaszkodott. 

- Nem vagyok más. Olyan vagyok mint tegnap, meg azelőtt. - magyarázkodtam. 

- Pedig nekem is feltűnt valami. - lépett oda hozzánk April gyanakvón. - Veszekedtettek? - nézett hol rám hol Rayanra. Meglepetten rá pillantottam.

- Nem is beszéltünk egy ideje. - mormogta Rayan. - Úgy nehéz veszekedni. - pillantott rám. 

- Valóban? - kérdezte April furcsa fejet vágva.  Bocsánatkérően Rayanra pillantottam. A sötét hajú nem igazán reagált semmit, csak kikiérte Apriltől a kávét és elhagyta a kávézót. 

- Na jó. Ez mi a fene volt? - kérdezte April. 

- Majd egyszer mindent elmagyarázok. - sóhajtottam fel. - De az nem ma lesz. Egy nagyon hosszú történetről van szó. - tettem hozzá fáradtan. April nagyokat pislogott, de végül megértette, hogy nem akarok erről beszélni. A beszélgetés után Rayan után siettem. 

- Várj! - szaladtam utána. - Ezt még Félixnek vettem a minap. - nyújtottam felé a kis zacskós macska eledelt. Rayan szarkasztikus mosolyra húzta ajkait. 

- Komolyan nem értelek téged. - mondta zsebrevágott kezekkel, majd megfordult és elment. A macska kaját leeresztettem maga mellé és bűntudattól telve néztem utána. Nem volt szándékom Rayannal játszadozni. Sosem gondoltam volna, hogy érzései lennének irántam. De Aprilnek mégis igaza van. Megbántottam. Meggyötörve vissza indultam a kávézó felé, azt kívánva bár mindenki elfelejtene engem. Főleg az a kettő. Sokkal könnyebb lenne.