sassy beauty ~ jikook

chapter 23

– Gyógyszertár...azonnal gyógyszertárba kell mennem! – fakadtam ki kétségbeesetten mikor a ruháimat kapkodtam magamra és fejbe csapott a fenyegető felismerés, hogy nem kis bajom lehet ezután az incidens után. – Kurva élet! – téptem szőke tincseim közé és a telefonomat felkapva azonnal a legközelebbi üzletek után kezdtem kutatni, miközben kivert a víz és kis híján majdnem el is sírtam magam.

Végtelenül mocskosnak éreztem az összes porcikámat, s legszívesebben levetettem volna magam egy tízemeletes tetejéről.

– Mi a baj? – lépett mellém Jeon immár felöltözve, s karomra fogott, de én elrántottam azt tőle.

– Hogy mi? – meredtem rá gyűlölettel és egyaránt könnyes tekintettel. – Te vagy a bajom! – közöltem sírástól fojtott hangon. – Még gumit sem bírtál húzni, te faszfej! – csattantam fel.

– Bassza meg! – döbbent le, miután a fejére olvastam a tényeket. – Gyere, elviszlek, nem messze van egy patika, az mindig nyitva van – ajánlotta fel, de én soha többé nem szándékoztam kérni a segítségéből.

– Majd megoldom! – kaptam fel remegő kezekkel a cuccaimat és kiviharzottam a műteremből, majd ahogyan csak a lábam bírta futottam át a hatalmas udvaron, hogy végre eltűnjek innen.

Mire kiértem az utcára eleredtek a könnyeim és a térdeimre támaszkodva pihegtem. Mindent gyűlöltem, semmi több nem volt bennem, csak a szégyen, csalódás, düh és gyűlölet.

Már éppen indultam volna tovább, de ekkor egy autó parkolt le mellettem, ami történetesen Jeon kocsija volt.

– Szállj be, ne makacskodj! – szólt ki a lehúzott ablakon keresztül.

– Nem tudnál békén hagyni végre? – förmedtem rá. – Miattad hever romokban az életem! – álltam neki ordibálni az utca közepén, de akkor ez pont nem érdekelt.

– Sajnálom, én nem akartam, hogy ez történjen... – hozakodott elő a szokásos dumával.

– Nem érdekel! – hallgattattam el. – Megkaptad amit akartál, most már tűnj a francba! – indultam tovább gyalog, mire ő leállította a motort, kiszállt és követni kezdett.

Ezt megelégelve pedig idegesen megfordultam és dühösen meredtem rá.

– Jimin, tudod, hogy nem vagyok az a fajta – rázta meg a fejét. – Nem akarom, hogy így érjen véget – vallotta meg.

– Pedig kurvára vége van – közöltem vele egyértelműen és tovább indultam, már az sem érdekelt, hogy a sarkamban liheg, csak véget akartam vetni ennek az egésznek.

Gombóccal a torkomban és az idegtől reszketve követtem a telefonom navigációját a gyógyszertár felé.

– Itt erre – szólalt meg az alfa, miután jobbra kanyarodtam és bosszúsan konstatáltam, hogy igaza van.

Annyira gyöngének és szerencsétlennek éreztem magam, szinte járni is alig bírtam, a fojtogató érzés pedig egy percre sem hagyott el, viszont amikor megláttam a gyógyszertárt kissé megnyugodtam, mert tudtam, hogy csak egy pirula és megszabadulok a legnagyobb félelmemtől.

Idegesen és feszengve léptem a pulthoz, ahol egy viszonylag fiatal lány fogadott, ő is omega volt, akárcsak én és ez valahogy megnyugtatott, viszont az rettentően zavart, hogy Jeon is ott toporgott mellettem.

– Szia! Nos, én... öm, kaphatnék egy esemény utáni tablettát? – nyögtem ki fülig pirulva.

– Oh, az most pont nincs készleten – simította a kezét a tarkójára és ahogy ezt kimondta fal fehér lettem. – De pár utcányira van egy nagyobb gyógyszertár ott lennie kell – adott tanácsot, amit megköszöntem és frusztráltan távoztam is az üzletből, hogy a másikba rohanjak.