Fejfájás és émelygés; ez volt az első amit megéreztem ébredésem pillanatában, majd jött a hideg zuhany.
A keserű felismerés.
Jeon mellkasán aludtam, s az illata szinte a bőrömbe ivódott. Az ő pólója volt rajtam s egymásba gabalyogva feküdtünk az ágyában.
Mégis, hogy történhetett ez meg? – zúgott a fejem, majd felrobbantam az idegességtől, s ahogy fejembe tódultak a tegnapi ködös emlékek, a föld alá temettem volna magam, de nem csak magam, hanem a kedves barátaimat is, akik képesek voltak az ellenség kezére adni.
Amilyen gyorsan csak tudtam összeszedtem a cuccaim, és mint valami tolvaj kilopóztam a fényűző villából, ahol a Jeon család lakott.
Hívtam egy taxit az utca végére, mert másnaposan semmi kedvem nem volt buszozni, így is elég kellemetlen volt végigszenvedi az utat hazáig.
Egyébként nyilván a kerítésen keresztül voltam kénytelen kimászni, és ez ebben az állapotban elég nagy teljesítmény volt tőlem. A földre érkezés pedig nem volt a legkellemesebb tekintve, hogy úgy érkeztem meg a járdára mint egy zsák krumpli.
Otthon egy kiadós fürdőt vettem, annak reményében, hogy sikerül eltüntetnem magamról az alfa aromáját, s közben volt időm százszor is kiakadni a tegnap este eseményein.
A fejemet a csempébe tudtam volna verni mérgemben, de még szerencse, hogy sikerült erről lebeszélnem magam az eleve meglévő fejfájásom okán.
Reggel fél kilenc volt mire kijöttem a fürdőszobából, ha saccolnom kéne talán egy órát tölthettem bent, de ez valójában egy cseppet sem érdekelt.
Az ágyamba dőltem, lehunyt szemekkel tűrtem a fejembe nyilalló, lüktető fájdalmat s émelygést, amire eszem ágában sem volt bevenni gyógyszert, mintha így vezekelhetnék a bűneimért. A tusfürdőm illata egyszerre nyugtatott meg és keltett bennem kisebb hányingert édessége miatt.
Az oldalamra fordultam, hátha jobb lesz, de nem...
Időközben a telefonomra is ránéztem, ahol számtalan üzenet és nem fogadott hívás sorakozott. A legutolsók Jeontól.
Egyik sem érdekelt...
Csak arra tudtam gondolni, hogy mennyivel jobb volt az életem, mikor még a legnagyobb problémám az volt, hogy sorozatfüggő vagyok.
Most meg alfák miatt gyötröm magam.
Utálatos az élet.
Délben összeszedtem magam annyira, hogy lemenjek és csináljak magamnak egy kis salátát, de miközben falatoztam, csengettek.
Nem akartam ajtót nyitni, akárki is legyen az, de végül mégis rá kellett szánnom magam, mivel az illető egyáltalán nem akarta feladni a dolgot.
De egyből megbántam ezt, mikor kinyitottam az ajtót, s Taehyung állt előttem, kezében egy szatyorral és mielőtt még rácsaphattam volna az ajtót beférkőzött mellettem a házba.
– A francnak jössz te ide? – förmedtem rá.
– Jimin, nyugi már! Hidd el, nem volt jobb ötletünk a helyzetre! – mentegetőzött. – Minek ittad le magad megint? Ha nem csinálod nem lett volna semmi probléma! – vette le a cipőjét és a kabátját majd a konyhába sétált, én meg követtem és kezdtem egyre dühösebb lenni.
– Tudod, hogy ki nem állhatom őt! Ő egy alfa! – vetettem a szemére. – Neked kellett volna a legjobban tudnod, hogy mennyire nyomós okaim vannak! Tudnod kellett volna! Hogy bízhattál pont rá? – vontam kérdőre.
VOCÊ ESTÁ LENDO
sassy beauty ~ jikook
Fanfic„Őrült voltál s meggondolatlan, de mégis olyan bájos és gyönyörűszép, hogy nem tudtam haragudni rád." Egy elit gimnázium, ahol alfák és omegák egyaránt tanulnak, nem biztos, hogy a legideálisabb hely egy olyan omegának, mint Park Jimin, aki gyűlöli...
