sassy beauty ~ jikook

chapter 25

Semmit sem tudtam, a fejem üres volt, mégis zsongott...

Csak bújtam közelebb és közelebb a meleg, selymes, biztonságot nyújtó érzésbe...egy ölelésbe.

Menta édeskés illata... – amolyan függőséget okozó mámor volt...

Egy pillanat erejéig, mintha egy másik életben találtam volna magam.

De aztán amint kinyitottam a szemem, sok mindent kellett sokkosan realizálnom.

Az ablakon beszűrődtek a lemenő nap fényei, már nem volt lázam, meztelen voltam, és egy szintén meztelen mellkason feküdtem....

Ezeket konstatálni, alig egy perccel az ébredésem után, enyhén szólva sem volt kellemes és megnyugtató, főleg a homályos, de annál zavarba ejtőbb emlékek miatt.

Idegesen ültem fel és félve pillantottam le az izmos mellkas tulajdonosára, hiába tudtam pontosan, hogy ki az.

– Jó reggelt, vagy inkább estét – somolygott Jeon, ami miatt végleg elpattantak az idegeim.

– Mi a fasz ez? – fakadtam ki. – Mégis mit műveltél velem, te aljas seggfej? – rontottam neki és a vállaira fogva szegeztem a matrachoz. – És ügye nem... – nyíltak nagyra a szemeim kétségbeesésemben.

– Ne aggódj, annyira még sikerült észnél lennem, hogy ne kövessem el a múltkori hibát – közölte és fejével a padló felé biccentett, ahol az ágy mellett megpillantottam egy halom használt gumit, mire egészen elvörösödtem, de mégis megkönnyebbülten sóhajtottam fel. – Viszont elég nehéz dolgom volt, figyelembe véve a tényt, hogy azt hajtogattad elég sokszor, gyereket akarsz tőlem – mosolyodott el újra, nekem pedig a vérnyomásom ment fel ismét, s közben felötlött bennem a kusza emlékkép.

Tényleg ezt mondtam. Emlékszem, mennyire közel akartam érezni... Még a gumi is zavart.

És jesszus, belepirultam, ahogy eszembe jutott, miket mondtam önkívületi állapotomban.

Hihetetlenül dühös voltam. Nem tudtam felfogni, hogyan történhetett ez újra meg.

Mérges voltam magamra, de legfőképp erre a szemét alfára, aki alantas módon kihasználta a szorult helyzetem.

– Rohadj meg! – sziszegtem a dühtől párás szemekkel.

– Szöszi... én sajnálom – simított arcomra, de elcsaptam a kezét és továbbra is gyilkos tekintettel meredtem rá. 
– Őszintén – bámult vissza rám komolyan. – De te is tudhatnád milyen vesztes helyzetben voltunk, és bár erősebb akaraterővel rendelkezem, mint a legtöbb alfa, de van az a helyzet, amikor én is megtörök – ült fel, ezzel szembe kerülve velem. – Például, ha rólad van szó... – nézett rám jelentőségteljesen. – Egész eddigi életemben most először fordul elő, hogy elveszítem az irányítást az alfám felett. Az oka pedig minden alkalommal te vagy – csípte az államat a mutató és hüvelykujja közé, mire felocsúdtam, hogy milyen fura helyzetbe kerültem.

Komolyan, ott ültem az ágyamban meztelenül, szemben a tisztavérűvel, akinek még mindig a vállain pihentettem a kezeimet és éppen a mentegetőzéseit hallgattam, hogy miért is nem tehet ő semmiről sem.

Elkomorodtam és az ágyékomat épphogy takaró paplant magam elé rántva hátrébb húzódtam tőle.

– Persze, fogd csak rám – köptem felé a szavakat sértetten.

– Nem így értettem – rázta meg a fejét. – Mindez csak azt bizonyítja, hogy te vagy az én...

– Nem vagyok neked semmid! – vágtam közbe azonnal. – És örülnék, ha végre sikerülne felfognod, hogy semmit sem akarok tőled! – fakadtam ki idegesen dobogó szívvel.