Elérhetetlen [Chuuya X Dazai] /Soukoku/

Év nyitó (2/2)

Miközben sétáltam nagyban gondolkodtam az új diákon. Vajon fiú vagy lány? Hogyan nézhet ki? Tulajdonképpen engem ez miért is érdekel? Majd úgyis meglátom.

Így értem oda az év nyitóra, miközben magammal vitatkoztam.

Megkerestem a saját osztályomat, és beálltam a sorba. Egyelőre nem látok egy új embert sem. Lehet még nem ért ide, igen ez egy ésszerű magyarázat. Pár osztállyal odébb megláttam Atsushit aki most érkezett meg. Ő is beállt sajátja mögé és mintha az igazgató csak erre várt volna belekezdett szokásos hegyibeszédébe amit már mindenki kívülről fújt. Én csak bámultam előre arra várva mikor lesz már vége.

Egy jó fél óra után végzett a papolással. Ezt követően minden osztály bement a termébe ahol a könyv osztás fog lezajlani. Én személy szerint az első padsor utolsó padjában foglaltam helyet. Osztály főnökünk öt perc késés után toppant be, de nem volt egyedül. Mögötte egy alacsony ember ált. Arra tudtam következtetni, hogy az új osztály társunk lessz. A tanár beljebb lépett, így rálátást nyertünk a diákra. Amint megláttam lélegezni is elfelejtettem. Az átlagosnál egy kicsit hosszabb, vörös haja. Tincsei alól már-már világít égkék szeme. Magassága nem lehet több 160 cm-nél. Ez ő.... Maga Nakahara Chuuya áll elöttem.

Sokan kérdezhetitek, hogy mégis honnan a Mari néniből ismerem. Na hát ez jó pár évre vissza vezethető. Még óvodás ídőszakunk elején ismertem meg. Legjobb barátok voltunk egészen általános iskola 3.osztályáig. Mikor is a szüleim életüket vesztették egy balesetben, a gyámom pedig nagybácsikám Odasaku lett. Viszont ő elég messze lakott ezért ide kellett költöznöm. És a barátságunk úgy szakadt szét mint ahogy a levelek elválnak a faágtol mikor beköszönt az ősz. Azóta nem is beszéltünk. Viszont ez most megváltozik..... gondolom én.

- Figyelem gyerekek! Ő itt az új osztály társatok Nakahara Chuuya. Kérlek mutatkozz be néhány szó erejéig.

- Rendben. Na szóval a nevem Nakahara Chuuya, de ezt már tudjátok. Családi okok következtében kellett ide költöznünk. És azt hiszem ez bőven elég információ.

- Oké. Kérlek foglalj helyet.

Ezt követően leült az elöttem...bocsánat előttünk lévő padba. Igen, mivel nem egyedül ülök. Yoshano-val már a gimi legelső évében jól össze barátkoztunk. Na meg mivel Ranpo és Kunikida is egymást boldogítják padtársakként ezért ülök egyetlen barátosném mellet. Persze ha Atsushi nem járna egyel alattam akkor ő lenne a szomszédom. Visszatérve Chuuyá-ra. Helyet foglalt, viszont nem fordult hátra. Kettő lehetséges opció van, 1 nem ismer meg vagy 2 nem vett észre. Remélem az utóbbi.

- Akkor kezdjük is el a könyvek kiosztását. -szakította félbe gondolatmenetemet a sensei.- Az első az a Matek könyv.

Így ment az óra további része. Majd a végén kiosztotta a lapokat amibe benne van az összes szakkör és klub amire lehet jelentkezni.

- Te, Dazai. Melyik szakkörre fogsz jelentkezni? -kérdezi Yoshano.

- Még nem tudom.... talán az önvédelmi klubba. -válaszolok

- Igen azért ,hogy az önvédelmi késekkel vagdosd magad. -mondta fapofával.

- Túl jól ismersz Yoshano-chan~ -tettem szívemre a kezem.

- Igen, igen~

- És te melyikre mész? -érdeklődtem

- Talán Biológia szakra.

- Orvos szeretnél lenni?

- Igen az. -mondta egy kicsit szomorkásan.

- Ne félj Yoshano én hiszek benne, hogy sikerülni fog! -bíztattam

- Köszönöm Dazai.

- Nincs mit köszönni ,ez természetes.

- Rendben gyerekek, mára ennyi is lenne. Mehettek haza. -mondta a tanárunk miután az utolsó lapot is kiosztotta.- jövő hétre találjátok ki melyik szakra jelentkeztek.

Nagyszerű! Akkor indulás is a tóhoz. Igen, ez lett volna a tervem de mint mondtam Yoshano túl jól ismer.

- Dazai! Nem mutatkozunk be Nakahara-nak? - kérdezte.

- Yoshano-chan! Mennék de nagyon sok dolgom van! -jelntettem ki az éppen eszembe jutó kifogást.

- Na igen, az nagyon fontos, hogy megint öngyilkossági kísérletet hajtsál végre. -válaszolt. Igaz, számára ez a dolog egyértelmű volt.

- Pontosan!

- Még mit nem! -lelkendezett. Majd csuklómat megragadva kezdett el rángatni.

Most ha valaki nem értené miért ellenkezek. Elvégre egy régi barátom akivel 8 éve nem találkoztam. Igen, ám de nagyon félek. Ugyan is lehet fel sem ismer. Meg ráadásul nem tudom, hogy bozitív vagy negatív irányba reagálná le a dolgot. Mert egy szó nélkül költöztem el. Azt se mondtam neki, hogy "Szia" és még egy kicseszett levelet sem írtam neki.

Mire a fejembe kitervelten a tökéletes szökési tervet, addigra már oda értünk. Szerencsére Chuuya háttal volt nekünk ezért még volt egy lehetőségem a meg lógásra. De ezt sajna Yoshano is észre vette ezért olyan erősen megszorította a kezem, szerintem el is törte. Ezt követően elengedte a kezem ,mivel a Chibi megfordult.

- Szia! Én Yoshano Akiko vagyok, örülök a találkozásnak! -mutatkozott be illedelmesen barátom.

Chuuya végignézett rajta és nagy nehezen ki nyögött egy "Én is"-t. Utána megpillantott engem. Először ugyan azzal az unott arc kifejezéssel, de amikor az arcomhoz került a sor kikerekedett szemekkel nézett rám.

- Da-dazai?!

Sziustok embik! Meg hoztam az új részt. Próbáltam figyelni a hibáimra és kijavítani őket. Viszont nem azt mondom, hogy nem találtok benne. Szóval építő jellegű kritikákat továbbra is fogadok! Remélem tetszik a könyv. :3 Comment -eljetek nyugodtan! További szép napot/estét kivánok mindenkinek!