Elérhetetlen [Chuuya X Dazai] /Soukoku/

8. Ottalvás

Dazai pov:
Chibi zsebrerakta a telefonját és rámemelte tekintetét.

- Rendben, mit csináljunk? -sóhajtott fájdalmasan.

- Vacsora? -küldtem felé egy lágy mosolyt. Szólásra nyitotta ajkait, de mielőtt ezt megtehette volna egy hatalmasat kordult a gyomra. Erre csak kuncogni tudtam, cuki.... MI?! NEM NEM NEM NEM NEM NEM!! NEM CUKI!!! Éreztem, hogy a vér a fejembe szökik.

- Öööö.... Jól vagy..? Eléggé piros az arcod. -közelebb csúszott hozzám és homlokomra tette a kezét. Arcom mégjobban felforrósodott, ha ez egyáltalán lehetséges. Mintha... aggódna. Egyszerűen érzem, hogy aggódik. Túl kínos nekem ez a helyzet.

- Aw! Aggódsz értem? Végül is, ki ne aggódna értem. -próbáltam terelni a témát. Valószínüleg sikerült is. Chibi elkapta a tenyerét és dühös tekintettel bámult rám. Nem szólt semmit. Arca kipirosodott és kitágult, csillogó szemek találkoztak enyémekkel. Tekintetét gyorsan lekapta rólam és ellkezdte a földet tanulmányozni. Annyira.... annyira.... gyönyörű.

- M-mit bámulsz?! I-inkáb mennyünk enni..! -dadog? De aranyos, mosolyodtam el. NEM! NEM GYÖNYÖRŰ ÉS NEM ARANYOS!! Csak egy hülye csiga!

- A-akkor mennyünk! -mondtam. Mi van velem?! Mostanában olyan fura vagyok... Feltápászkodtam a földről és a konyha irányába vettem lépteimet. Chuuya ugyan ezt tette. Amikor kiértünk a konyhába ránéztem a vörösre.

- Őszínte leszek, nem tudok főzni. Szóval, zacskós ramen? - kérdeztem.

Csak egy zavarodott arckifejezést kaptam amit hamar egy hivogató tekintett váltott fel.

- Miért lenne baj? De ezt aztán tényleg ne rontsd el, makréla! -küldött felém egy igazi félmosolyt és leült az egyik székre. Badum! Mégis miért dobbant ekkorát?! Badum! Badum! Badum! Rátettem kezemet mellkasomra. Nagyon gyorsan ver a szívem! Nem is.... inkább, zakatol.

Gyorsan kivertem ezt a fejemből és nekiálltam megcsinálni a rameneket. Nem kell velük sok mindent csinálni, ezért is szeretem ezt csinálni ha Odasaku nincs itthon. Kész lettem velük és tálaltam a konyhában lévő asztalra. Megettük az ételt és visszamentünk a szobámba.

- Hm.... Megcsinálhatnánk a házit, de már 8 óra, na meg persze holnap hétvége. Mit szólnál hozzá ha akkor csinálnánk? -érdeklődtem.

- Nekem megfelel, amúgy is, ki a fasznak van kedve ilyenkor házit írni? -felelte.

- Akkor ez eldőlt! -feleltem jókedvűen- Mész elöttem fürdeni?

- Persze ,de nincsen váltó ruhám. -motyogta a végét kínosan.

- Nem baj! Majd adok én neked! -feleltem és a szekrényemhez léptem és elkezdtem túrni. Hamar előkaptam a legkissebbeket amit találtam. Egy rövidgatya és egy póló. Meg egy törölközőt is elővettem, mert hát fürdeni megy. Megfordultam és a kezébe nyomtam a dolgokat. Megmutattam neki merre van a fürdő és bement. Én addig felálítottam egy futont az ágyam mellet. Mire ezzel végeztem meghallottam az ajtó zsanérjainak nyikorgását. Badum! A rövidgatyán látszott, hogy erősen meg van húzva, hogy ne csússzon le róla, de még így is a térdéig ért. A pólót idegesen húzkotta vissza magára, de mindíd visszacsúszott helyére felfedve egyik vállát. Badum!... Badum!... Badum!... Badum! Badum! Badum! Felforrósodik az arcom, ég. Gyorsan megrázom a fejemet, felkapom holmimat és berohanok a fürdőbe. Egyből hideg vizzel megmosom arcomat. Felnéztem a tükörbe, hogy találkozzak tűzvörös arcommal. Színe vetekedett Chuuya hajával... azzal a puha hajával, olyan szép, úgy megsimogatnám, mint egy kiskutyát.... NEM! NEM! NEM! Mi van velem?!

~Time smip~

Végeztem a fürdéssel. Rajtam egy melegítő nadrág van és egy rongyos, kék csíkos ing. Azért ing mert ki van kopva és nem szeretném kidobni. Visszamentem a hálóba és Chuuya alvó testével találkoztam. Egy ideig néztem kecses alakját és utána lekapcsoltam a villanyt. Bemásztam az ágyamba és álomra hunytam szemem. Nem tudtam elaludni. Csak egy vörös hajkoronán járt az eszem. Hamar feladtam és felnyitottam pilláim. A kis testre néztem, olyan nyugodt.... és olyan.... olyan szép. Már nem ellenkezek, nem tudom miért gondolok ilyesmire, de nem tudom kiverni a fejemből.

~Time skip~

A nap fénye beteríti a szobát. Lassan felkeltem és telefonom digitális kijelzőjére vetettem egy pillantást. 7:48. Agh! Miért keltem fel ilyen hamar?! Idegesen az ágyamhoz akartam csapni a telefonom amikor eszembe jutott, hogy nem vagyok egyedül. Szóval inkább békén hagytam. Tekintetem Chuuyá-ra vezettem. A nap sugarai lágyan keretezték arcát. Haja kócosan hullott vállára. Ekkor elkezdett ébredezni.

- Ghn! Hnh.. -felnyitotta pilláit.

- Jó reggelt! -köszöntem

Ez után sokminden nem történt. Ettünk, leckét írtunk, felöltöztünk és sajnos Chuuyá-nak mennie kellet. Egy furcsa hiányérzet terjengett bennem. Azt akartam, hogy jöjjön vissza. Mi történt velem? Soha nem voltam ilyen ragaszkodó. Lehet azért mert évek óta nem láttam? Igen, ez egy ésszerű magyarázat. És ez azt is megmagyarázza, hogy miért viselkedtem olyan furcsán.

Nem sokkal ez után Odasaku hazaért.

- Na, milyen volt a randi? -csipkelődtem.

- Nem randi volt, Osamu. Prezentációt kellet készíteni. -mondta- Miért van két tányér a mosogatóban? -basszus.

- Hm? Az egyik osztály társam tegnap átjött, hogy tudjunk egy projektet csinálni. Az lett a vége, hogy itt aludt. Nem rég ment el.

- Jó volt a randi? -mondhatom, hogy karma létezik.

- Ez csak kiselőadás, Odasaku! Most sértve érzem magam~

772 szó