Elérhetetlen [Chuuya X Dazai] /Soukoku/

10. füzet

Dazai pov:

Az előző szünetben történt beszélgetés eléggé felkavart. De örülök neki, mert, ha ez nem történt volna meg csak bekattanok.

Előpakoltam a következő órára, matek. Nekem különösebben nincs bajom a matekkal, nem értem miért utálja mindenki. Ekkor eszembe jutott valami.

- Yosano-chan!

- Hm?

- Ez milyen típusú buli lesz? Mármint, ugye nem kell kiöltözni?

A magenta hajkorona jóízűen felkacagott.

- Dazai, tinik vagyunk. Mégis milyen bulira gondoltál te? -törölte le az öröm könnyeket szeme sarkából.

- Nem tudom! Igazából bármit kinézek Akutagawából. A gazdagság miatt lehet, hogy nekik mást jelent a bulizás! -fújtam fel arcomat mint egy óvodás és keresztbe tettem karomat.

- Kivételesen egyetértek Dazaival. -közölte Kunikida miközben visszatolta orrnyergére szemüvegét- Az Akutagawa testvérek biztos sokkal kifinomultabb "bulikhoz" vannak hozzá szokva.

- Az lehet, de ne feledd ott van Atsushi és Higuchi. Ők biztos tájékoztatták őket, hogy milyen egy átlagos tini buli. -legyintett egyet kezével a lány.

- Mintha Atsushi-kun olyan sok bulin lett volna, szegény túl ártatlan! -nevettem fel.

- Attól még Higuchi tud segíteni! -vágott vissza Yosano.

- Miért pont ők ketten jutottak az eszetekbe....? -vonta össze szemöldökét a szőke.

- Te nem is tudod?!?! -helyeztem kezemet szívem helyére majd egy kérdő pillantást vetettem Yosanóra, aki ravasz mosollyal bólintott.

Arcunkon egy ördögi vigyorral hátra fordultunk. És mind a ketten előkaptuk telefonunkat.

- Mit csinál-....... -Kunikida elkerekedett szemekkel bámúlta mind a kettő képet.

Yosano telefonján a közelben lévő parkban Gin szorosan átöleli Higuchi derekát és vállán támasztja fejét. A szőke Gin nyaka köré fonott karral dönti buksiát a fekete kobaknak. A fotó szélén levelek látszódnak ami csak azt bizonyítja, hogy egy bokorból készült.

Az én telefonomon a kép egy osztályteremben készült. Akutagawa egy széken ül és mindkét lába az előtte lévő asztalon hever. Ölében Atsushi ül és nyaka köré van fonva keze. Akutagawa karja a kis ezüst hajkorona csípőjén pihen. Egymásnak támasztják homlokukat és kedvesen mosolyognak egymásra.

- Neked mióta van ilyen képed?! -lepődik meg Yosano- Ezt majd küld át!! Hol szerezted?!

- Az osztályuk többi tagja elment átöltözni tesire. Nem sokáig voltak így, pont lekaptam. Csodálkozom, hogy nem vettek észre. -kuncogtam.

Kunikida ismét helyére tolta szemüvegét és fájdalmasan sóhajtott.

- Ez mind szép és jó, de ti miért fotózzátok le mások szerelmi életét? -nézett ránk szúrós szemekkel.

- Jaj, Kunikida~ -dalolászott Yosano- Még nagyon sok mindent kell tanulnod! Ők "titokban" randiznak, ezért minden lehetőséget ki kell használni a megörökítésre! Olyan embereket is szoktunk fotózni akiket nem ismerünk, de szerintünk össze illenek. -kezdte el mutogatni a galériáját.

- Ó! Az a ship nekem is megvan! -mutattam- Őket még a park mellett lévő vegyesben láttuk! -mosolyogtam.

- Á! Igen! Akkor amikor felvásároltuk a bolt egész nasi készletét Ranpóval! -mosolyodott el az emléken- Csodálkozom, hogy egyáltalán ki tudtuk fizetni!

- Nem is fizettük ki! -vontam meg a vállam.

- Kajak..? -nézett rám értetlenül.

- Vagyis.... -néztem el bambán mosolyogva, majd vissza- amikor elmentél egy másik ízesítésü mochi-ért kiszámoltuk Ranpoval, hogy nincs elég pénzünk és addig könyörögtünk össze-vissza minden embernek amíg valamelyiknek elege nem lett belőlünk és adott 15 yent. -kuncogtam.

- Mind amellett, hogy ez szemérmetlen tiszteletlenség, hogy jönnek ide a hajók....? -kérdezte Kunikida.

- Hm? Milyen hajó? Nem volt szó hajókról? -fordult felé Yosano.

- Yosano-chan -hajoltam a füléhez majd ezt súgtam- Szerintem a ship-re gondol, mert az angolul a hajó.

A pillangós hajcsattal ellátott lány szája O alakot formált és úgy nézett a szőkére mintha elárulták volna. Felkelt székéből és megveregette Kunikida vállát.

- Kunikida -sóhajtott egy hatalmasat- Az a fajta ship amiről mi beszéltünk az angol relationship szóból jön. Ezt tényleg létező, vagy csak feltételezett, elképzelt párkapcsolatra használják. Mi Dazaival shippelünk, ami azt jelenti, hogy szerintünk két ember összeillik és drukkolunk, hogy így össze jöjjenek. Ezért mi shipperek vagyunk. Meg van a canon ship, ez az a párkapcsolat ami már létrejött, lásd például Ranpo és Poe. -diktálta Yosano és Kunikida pedig leírta füzetébe. Elég vicces volt.

Ekkor megszólalt a csengő és mindenki leült a helyére. Egy bizonyos vörössel együtt. Ma be van fonva a haja. Szerintem Kyoka-chan csinálta. Nagyon jól áll neki. Valószínüleg hajat mosott mert a szokásosnál is puhábbnak és fényesebbnek tűnik a haja. Állát kezére támasztotta és unottan bámulta a táblát, egy hajtincs a szemébe hullot amit óvatosan füle mögé tűrt. Olyan aranyos..... Ezekkel a gondolatokkal még mindig küzdök. És fene egye meg, hogy pont elöttem kell ülnie! Egyfolytában őt figyelem órákon és nem jegyzetelek vagy oldom meg a feladatokat! (Mondjuk ez akkor se lenne másként, ha az osztályterem másik végében ülne) Ez nem változtatta meg sok tantárgyból a jegyem. Az egyetlen a töri amiből folyamatosan rontok. Még év eleje van, de a tanár egy csomó dogát irat és 3 az átlagom! Eddig szín ötös voltam mindenből ezért az oktató nem érti mi történt. Javasolja a korepeket, de nem fogom erre pazarolni az értékes időmet!

Ekkor egy nagy árnyék vetül az asztalomra amit sajnos már előre tudok, hogy mi, pontosabban ki okoz. Óvatosan felemelem fejemet és felöltök egy maszkot, ami azt sugározza, hogy meg vagyok ijedve és nem tudom mit csináltam rosszul. (Egyértelműen tudom) Az ilyes fajta maszkokkal annyira ártatlannak tünök, olyannak ami még nem velejéig romlott.

Kitágult szemekkel,...... pontosabban szemmel nézek fel tanáromra. Összevont szemöldökkel és szúrós tekintettel nézett le rám, majd szólásra nyitotta száját.

- Dazai-kun, nem láttam, hogy írta volna a feladatokat a tábláról és.... inkább meg se kérdezem, hogy amit le is írtál az micsoda.

Lenéztem füzetemre, ami tele volt firkálva minden félével. Nem lettek valami szépen, tekintve, hogy egész végig Chuuyát bámultam és nem a papírt. Őszintén, én sem tudom, hogy ezek mik akarnak lenni. Az egyik feje hasonlít egy darura, de az alja,..... az inkább valami polip szerű.

Visszanéztem tanáromra és egy mosollyal próbálom nyugtázni, hogy vagy leordít, vagy elveszi a füzetemet és megmutatja az egész osztályának. Esetleges büntetés még lehet valami feladat megoldása a táblán. Az utóbbi lenne a legjobb, mivel a matekom körülbelül a jövő év végének tananyagánál jár.

- Szerintem egy kis büntetést megérdemel, Dazai-kun. Kérem fáradjon ki a táblához és végezze el a felírt feladatokat, ha meg tudja oldani, értelem szerüen nem kap semmit, de ha nem, akkor gazdagodhat egy 1-essel. Ezzel szerintem nincs ellenvetése, igaz? -nézett rám olyan tekintettel, amit szerintem Yosano is megirigyelne.

Félelmet nem tettetve, magabiztosan megyek és megoldom a feladatokat. Ez még lehet jól is jött, mert legalább nem estek annyira túlzásba a gondolataim és így nem pirultam el. Azzal mindíg sokkal bosszantóbb foglalkozni.

Hátat fordítok a táblának és lassú léptekkel elkezdek vissza sétálni a helyem felé. Szemem automatikusan Chibi-re vándorol, meglepetésemre ő már engem néz. Szemei elkerekednek és halvány pír jelenik meg az arcán, (az én arcom is biztos, hogy pontosan ugyan ilyen) cuki... Gyorsan félre kapom tekintetem mielőtt valaki észre venné ezt a kis interakcíót.

1092 szó