Báttyám haverja?(Befejezett)

7. rész

Yn szemszög

Reggel iskolába menet azon gondolkodtam hogy miért hivattak be hamarabb 7:00-ra kellett ott lennem. Körülnéztem és nem láttam senkit.
Majd kaptam egy újabb emailt.

- gyere a suli kertjébe a kis faház mögé!
- oké.- válaszoltam

Miért pont oda? Lehet hogy valaki szerelmet vall? Aaaaa ezt még én sem gondoltam komolyan. Őszintén nem voltam a legszebb lány, hosszú sötét barna hajam van, kék szemem, és egy csontváz alakom. Mellem meg seggem azért van de attól még, Momo sokkal szebb ezt be kell vallani nincs semmi hibaja kívülről csak a belsejében.

Tudni kell hogy az iskola udvar kibaszottul nagy szóval sétáltam egy 6-7 percet mire oda értem a kisházhoz ami az udvar másik felében volt. Mikor oda értem még mindig nem volt ott senki majd jött még egy email.

- jó mostmár hogy itt vagy te ribi csak várj.😉
- mivan?- suttogtam magam elé majd kijött a hazikóból momo.
- MOMO?? Te mit keresel itt nem is ebbe a suliba jársz!
- Tudom de mostmár mindent megteszek azért hogy tönkre tegyelek téged.
- micsoda?

Majd elkezdett verni és közben suttogott sértéseket a fülembe hogy nehogy meghallja valaki.
Nem tudom mennyi lehetett az idő de kezdtek gyűlni a diákok majd kezdtek el tűnni ezek szerint mindjárt becsöngetnek. Már vérzett az orrom a kezem a lábam és kicsit a fejem. Már nem tudtam mit kezdeni magammal kezdtem feladni a harcot. Majd egyszer csak meghallottam a nevem egy ismerős szájból.
- oikawa?- suttogtam
- mivan te ribanc ne suttogj nekem.

Erre már oda ért oikawa és elrántotta Momot majd elkezdett vele ordibálni mire Momo elrohant. Oikawa gyorsan felvett a hátára és rohant az iskola nővérhez.Mikor oda értünk a nővér csak bámult rám.

- Jézusom gyorsan lássuk el a sebeidet lányom.

Miután oikawa letett egy ágyra oda jött a nővér és elővett egy vattát meg fertőtlenítőt.

- ez kicsit csípni fog.

Majd elkezdte lefertőtleníteni a sebeimet.

- szzzzz- sziszegtem fel ez tényleg csíp eléggé, majd belemarkoltam a paplanba amit oikawa nagy valószínűséggel észre vett ezért megfogta a kezem ezért mostmár nem a paplant szorítottam össze vissza meg kapargattam a körmömmel hanem Toru kezét. Szegényke mire végeztünk a fertőtlenítéssel és a sebek ellatásával már véresre kapartam a kezét amit a nővér szintén leragasztott.

Persze még ott tartottak  minket. Én egy ágyon feküdtem toru meg melettem ült  csöndben vártam hogy megszólaljon de nem tette...

    ( Pár órával később).   

Igazából fogalmam sincs hogy mi történt de arra ébredtem föl hogy oikawa alszik a székben .

- Mennyi lehet az idő?- kérdeztem magamtól.
Majd oldalra néztem ahol ott volt a táskám és abban a telefonom. kivettem a mobilt a táskámból és ránéztem az időre
13:27
Írta ki a telefonom kijelzője már az utolsó órám van ezután pedig edzés.
15:00-ig össze kéne szednünk magunkat oikawával vagy kihagyjuk az edzést de ezt oikawa biztos nem akarja.

Kicsit tiktokoztam amikor felkelt oikawa is ekkor már 14:06 volt.

-Mennyi az idő?-kérdezte kétségbeesetten toru
-14:06
- akkor meg van egy bő 50 percünk.
- Igen! De jobban van a kezed?- kérdeztem
- Ja persze, nem fontos- nézett rá a kezére.

Ekkor elhúzta a kis függönyt a nővér.

- jobban vagytok már fiatalok?- kérdezte kedvesen
- igen
- igen- válaszoltunk szinkronban.

Rendben, írtam nektek igazolást a mai napra szóval ezt a részét megúsztátok, viszont a yn vannak maradandó sérüléseid, ezt ne úgy értsd hogy örökké fájni fog vagy ilyesmi, befog gyógyulni csak ott marad a heg.
- rendben és köszönjük szépen!- válaszoltam majd kimentünk Toruval az udvarra hogy át beszéljük a dolgokat.

- Van 36 percünk ezt megbeszélni, mi is történt?- kérdezte oikawa

Sziasztokk kicsit ugyebár eltűntem ezért ezen a héten kettő részt is kiraktam remélem tetszeni fog mind kettő!

Btw:  kettő honapja magamba martan a körmeimmel és azóta ott van a nyoma(⁠╥⁠﹏⁠╥⁠)