Báttyám haverja?(Befejezett)

8.rész

Elmondtam mindent Torunak majd ránéztünk az időre és rájöttünk hogy késésben vagyunk, felpattantunk a földről és oikawa elkezdett futni a pálya felé én meg csak sétáltam utána.

Még a fiúk át öltöztek addig az edző elmondta hogy ma mit fogunk csinálni.
Miután kijöttek a fiúk az öltözőből és oda adták a kulacsukat hogy töltsen fel.
Ekkor betoppant Rin barátnőm és ellepett a kérdéseivel, hogy hol voltam ma stb.
Igazából az edzés vicces volt, az edző szivatta a csapatot mert gondolta hogy amikor nemvolt nem edzettek hanem játszottak. Mindenből a 2x csinálták mint alapból.
Miután vége lett az edzésnek megvártam még Rin és Kunimi romantikusan elköszöntek egymástól, azt azért megjegyezném hogy ez egy 10 perces folyamat volt!!!
Szóval miután elköszöntek elindultunk közösen haza. Egész úton direkt lassan mentünk hogy eltudjak mindent mesélni hogy mi történt velem meg ilyenek.
Mikor a házamhoz értünk elköszöntünk a kapu előtt és beléptem a házba.

- Haza értem!- orditottam be a házba miközben vettem le a cipőmet.

Senki sem válaszolt, csak azt halottam hogy Hajime ordibál a nappaliban anya pedig nyugtatja. Besétálok a szobába és kérdőre vonom őket hogy mi történik.

- Mi történt??
- Kicsim...- szólalt meg anya majd Hajime beleszólt.
- Hát Yn kiderült hogy az apád nem is az apád!- mondta idegesen majd anyánkra nézett
- Mivan...?- motyogtam magam elé majd felfutottam a lépcsőn.

Micsoda? Mi? Ez nem lehet. Mivan?Mi történik? Ez csak egy rossz vicc! Egy álom!!! Ez meg mi? Sós. Sírok? Nem,nem szoktam sírni!! Nem szabad! Nem így neveltek!!!! Nyugi yn nyugi. Nem érdekel!!

Elővettem a telefont majd elkezdtem hívni Rin chant. Hangposta.... Remek!

Itt realizáltam hogy nincsenek nagyon barátaim a telefonkönyvemben csak anya "apa" akiről kiderült hogy nem is az apám Rin Hajime és Oikawa van benne.

Muszáj őt hívnom nincs más.....

Elkezdtem hívni Oikawát
Kicsörög majd felveszi.

- Oyy Yn miért hívtál hiányoztam?
- Oikawa... Se- se - segíts kérlek..-mondtam dadogva. Miért nem tudok normálisan beszélni?
- mi a baj Yn? Történt valami? Válaszolj!! Jó indulok most!!!- szólt bele a telefonba majd lerakta.

Nem kapok levegőt. Mindjárt megfulladok. Miért remegek? Félek. Mi lesz ha? Mi lesz? Alig hallok valamit de hallom hogy valaki a nevemet ordibálja.

- Yn jól vagy??- tört be a szobámba Oikawa Toruu.
- ne-nem nem kapok levegőt!- próbáltam össze rakni a mondatot utolsó erőmmel.
- Pánik rohamod van Yn vegyél mély levegőt majd fuj ki! Csináld utánam- mondta majd egy légzés gyakorlattal megakadályozta hogy megfulladjak.

- köszönöm....
- Yn alap hogy segítek hiszen barátok vagyunk!- mondta ki nyugott hangnemben

Tényleg barátok vagyunk de miért érzek idegességet amikor azt mondja ki hogy barátok? Tényleg azok vagyunk! Akkor meg miért?

- Na de mi történt?- kérdezte
- Nem tudom, haza értem majd Hajime közölte velem hogy az apám nem is az apám és most nem tudom mi történik.- jött ki egy könnycsepp a szememből de ahogy megéreztem elfordultam nehogy meglássa oikawa.
- Yn? Sajnálom hogy ez történt. Tudod én itt vagyok, neked is nem csak a báttyádnak!
- tudom, de figyuzd fáradt vagyok szóval szerintem elmegyek aludni, te elmehetsz ha szeretnél végülis holnap iskola.
- Jóéjszakát Yn.
- Jóéjt.

Ezután már nem emlékszem semmire, mivel elaludtam. Egyszer csak megszólal egy ébresztő. Ez nem is az én ébresztőm!
Körbenézek és csak annyit látok hogy Oikawa a földön fekszik.
Mit keres még itt? Mi történt itt?

Oikawa szemszög

Miután Yn elaludt kimentem a szobából és át kopogtattam Iwa chanhoz.

- Kivagy?- kérdezte
- Toruu!
- Gyere be!!-válaszolta

Bementem majd megláttam hogy Hajime idegesen pakolja a bőröndjét.

- Mit csinálsz??-kérdeztem kicsit kétségbeesetten
- Elmegyek innen persze nem örökre csak pár napra ki kell szellőztetnem a fejemet még ma este indulok!
- Iwa ezt te se gondolod komolyan itt hagyod Yn-t egyedül?
- Igen nem bírom ezt most!
- Jojó de ígérd meg hogy hamar vissza jössz!
- Ígérem- válaszolta majd megölelt össze cipzározta a holmiját és elindult le.

Nem szerettem volna itt hagyni most Yn-t Hajime is elmegy az apja már elment csak az anyja van itt.
Ma itt alszom. Nem igazán tudtam hol vannak az ágyneműk szóval áthoztam Iwa chan cuccát meg ágyaztam a földön beállítottam egy gyors ébresztőt és elaludtam.

Másnap reggel különösen nem az ébresztőre keltem hanem Yn ordibálására.

- MIVAN?- ordítja a fülembe
- ne ordíts kérlek.- mondtam neki

Sziasztok ez a rész is sokat késett.
Nem fogok hazudni táborba voltam
Utána meg már nem tudtam mit írni.
Nem volt ötletem. Egyáltalán. Rossz storyt meg nem nagyon szeretnék kirakni bár ez sem a legjobb de értitek
Na az a lényeg hogy itt az új rész!!
Legyen továbbra is szép nyaratok
(⁠◍⁠•⁠ᴗ⁠•⁠◍⁠)⁠❤