Betűzd a nevemet

5. RÉSZ

-Ti tanultatok erre, egyáltalán?-kérdeztem a lányokat, a péntek 1. órai töri dolgozattal kapcsolatban, miközben a folyosón sétáltunk a nagy tömegben.

-Tudod, Linda nem mindenki olyan lusta, mint te!-mondta nevetve April, mire tőlem csak egy szúrós pillantást kapott.

-Igaza van!-szólt hozzá a lustaságomhoz az eddig csendben lévő, Kate.

-Csak elfelejtettem tanulni!-füllentettem nekik.

-Linda! Tegnap százszor szóltam este, hogy tanulj, de te csak halogattad!-mondta el az igazságot April.

-Oké, akkor nem volt kedvem, ugyanaz!- néztem hátra rájuk, minek következtében nem igazán figyeltem az előttem lévő emberekre, ezért a következő pillanatban neki ütköztem valakinek, mire a kezemben lévő kávé fele a pólójára ömlött. Az említett személy nem más volt, mint Dorian Bexter. Fájdalmasan csuktam be egy pillanatra a szemem, miközben Ő érdeklődve fordult hátra, hogy ki volt az a szerencsétlen, aki leöntötte a FEHÉR ingjét forró kávéval. Nem arra a reakcióra számítottam amit mutatott. A fekete hajú fiú, mikor hátra fordult és engem pillantott meg, egy mosoly jelent meg az arcán, amit leplezni próbált. Szuper, mostmár nevetséges lettem.

-Ne haragudj, nem láttalak! Nagyon forró volt? Istenem, olyan szerencsétlen vagyok, tényleg bocsánat!-néztem rá bűnbánóan, míg Ő csak mosolygott. A helyzetemen az se segített, hogy a támogató barátnőim a hátam mögött nevettek ezen az abszurd helyzeten. Olyan sok segítséget nyújtanak ezekben a helyzetekben.

-Ez valami új szokás, Rózsa? Leöntesz mindenkit kávéval?-nézett rám, fülig érő mosollyal.

-Nem, dehogyis. Csak éppen a lányoknak beszéltem erről a csodálatos töri dolgozatról, amire igazából semmit se tanultam, de ez most lényegtelen. Szóval arról meséltem, de mivel tele van a folyosó nem tudtunk egymás mellett menni, ezért én jöttem elől és hátra fordultam hozzájuk, de nem számítottam arra hogy beléd ütközök, és még a kávém is kibor...-hadartam el ezt mind, mire a végén ránézve már Dorian nevetett, ezért félbe hagytam. Mi bajom van? Te jó ég. A legrosszabb tulajdonságom tényleg az, hogyha zavarban vagyok sokat beszélek, de ezt pont előtte kellett tennem?! Istenem, Linda.

-Semmi baj, Linda!-mosolygott rám megnyugtatóan, miközben vállára vezette tekintetét a fehér ingjére, aminek a felét a finom, karamellás kávém terítette. Ohohó, várjunk csak. Lindanak szólított?! Ilyet is tud???

-Tudok valahogy segíteni?-néztem rá bűnbánóan.

-Ez csak egy kis kávé, Rózsa, de egy jó tanács! Randira ne így hívj el!-válaszomat meg sem várva, tovább ment. Miközben elhaladt mellettem, megsimította a karomat, mire én döbbenten néztem utána. Ez most mégis mi volt?!

-És Kate emlékszel mikor pár napja Linda barátnőnk valami olyasmit mondott, hogy nem lesz köztük semmi, és hogy ez a fiú olyan mint a többi?-tette fel a költői kérdést April Katenek, mire én észbe kaptam a Dorian utáni bámulásomból.

-Még továbbra is ezen az állásponton vagyok!-próbáltam őket meggyőzni. Vagy inkább saját magam. Részlet kérdés.

-Linda! Konkréten most flörtölt veled! A saját szememmel láttam. Ez a pasi oda meg vissza van érted mióta először megpillantott!-közölte tényként Kate, mire én szavakhoz nem jutottam.

-Hát én is hallottam nemrég egy-két dolgot a szép fiúról!-indult el a folyosón April, mosolyogva.

-Nem mintha érdekelne, de mit hallottál?-tettem érdektelenséget, miközben kíváncsi voltam, hogy mit tudott meg Dorianról.