Betűzd a nevemet

8. RÉSZ

Amikor az italpulthoz léptem az ott álló bárszékek egyikére próbáltam felügyeskedni magam, mikor egy kezet éreztem meg a hátamon.

-Segíthetek?-nézett rám egy bujkáló mosollyal a mögöttem álló Dorian.

-Nem szükséges, megoldom.-jelentettem ki rá sem nézve, továbbra is arra fókuszálva, hogy az alacsony méretemet feltoljam a székre, amit lehet inkább az alkohol szédítő hatására fognék. -Mehetsz nyugodtan a dolgodra!-pillantottam rá, mikor zavarva vettem észre, hogy még mindig az én bénázásomat nézi.

-Ezt megpróbálom nem egy kedves elküldésnek venni a részedről.-nézett tovább mosolyogva. Lehet elfogadhattam volna azt a segítséget és nem tartanánk még mindig itt. -És Rózsa!-szólított meg, miközben hátamra téve ismét a kezét, kedvesen arrébb tolt. Már épp rászóltam volna, mind a becenév és az érintései miatt, mikor lehajolt és a szék alsó részén található fogantyú segítségél egy másodperc múlva már a szék, olyan magasságban volt, amire egyszerűen felültem.

-Ó, köszönöm!-néztem rá zavartan. Szemeimmel elkezdtem pásztázni az alkoholokat, mikor észrevettem, hogy a mögöttem ülő fiú még mindig nem mozdul. -Igen?-néztem rá úgy, mintha megerőltető lenne a közelébe lenni, de inkább egyfolytában csak zavarban éreztem magam magától a fiú jelenlététől is, ami furcsa érzés volt, ezért próbáltam minden erőmmel kerülni, de láthatóan nem megy.

-Leülhetek melléd?-szólalt meg némi töprengés után.

-De csak ha iszol velem egy ilyet!-mutattam rá a közelemben lévő vodkára.

-Sajnos vissza kell utasítanom az ajánlatot, mivel ma sofőr vagyok.-mosolygott rám kedvesen. -De a következőn iszunk együtt, ígérem!-ült le mellém.

-De szavadon foglak!-mosolyogtam rá. -Akkor én iszok egyet, ha nem zavar!-nyúltam a vodkás üvegért.

-Nem lesz ez már sok Rózsa?- nézett rám aggódóan, miközben rosszallóan ugyan, de segítőkészen odanyúlt a közelében lévő üvegpoharakhoz és elém tett kettőt, mire én kérdőn néztem rá. Egy feles és egy nagyobb pohár. -Ihatsz, de muszáj minden kör után vizet is, hogy a kobakod másnap ne fájjon!- tette a kezét egy pillanatra a fejem tetejére.

-Ahhoz képest, hogy sofőr vagy elég jól értesz ehhez a témához, nem gondolod?-mosolyogtam rá, miközben ő teletöltötte a poharamat vízzel, én pedig a felespoharat vodkával, amit azonnal le is húztam.

-Ezt te mondod?-nézett rám hitetlenkedve. -Nem én húztam le épp egy sima vodkát mindenféle grimasz nélkül!-mondta nevetve, miközben a kezembe nyomta a nagy pohár vizet, mire én szememet forgatva elkezdtem inni.

-Igen?- néztem rá zavartan, mikor megéreztem, hogy szüntelenül bámul. Feszülten nyúltam a hajamhoz, mert rájöttem, hogy mióta ideértünk nem néztem tükörbe szóval a sminkem valószínűleg el lett kenve, a hajam pedig mindenfelé áll. -Tudom, hogy elkentem a sminket magamon, April ötlete volt, amúgy alapból nem szoktam, csak...-magyaráztam, mikor észrevettem, hogy vigyorogva néz. -Most te rajtam nevetsz?-néztem rá dühösen.

-Nem, dehogyis!-mosolygott továbbra is, miközben védekezően felemelte két kezét. -Csak nem hagytál válaszolni. Nem kenődött el a sminked.-nyugtatott meg.

-Akkor meg?-néztem rá zavartan.

-Csak azt akartam mondani, hogy gyönyörű vagy!-közölte velem, aztán ő is öntött magának egy pohár vizet, miközben én zavaromban azt se tudtam mit tegyek.

-Ó! Köszönöm!-mosolyogtam, mialatt éreztem, hogy ég az arcom és biztosan most nem az alkohol miatt. -Tudod a smink sok mindenre képes!-közöltem nevetve, miközben inkább megint a vodkás üveg után nyúltam.