6. RÉSZ

39 7 0
                                    

-Jó reggelt! Most már ideje lenne felkelni, te álomszuszék!-tört be az ajtómon April, mire tőlem csak egy morgást kapott. Még ilyenkor sem hagy aludni?! Egész héten hajnalok hajnalán ébresztett és még most szombaton is. Mint egy személyes, idegesítő, -de azért persze aranyos- ébresztőóra. -Hoztam kávét neked! Ráadásul olyat, amit én készítettem!-tette hozzá a szőke barátnőm, amitől rögtön kipattantak a szemeim, és fel is ültem az ágyba.

-Miért nem ezzel kezded?-néztem rá fülig érő mosollyal, nyújtva a kezeimet, amivel jeleztem neki, hogy adhatja is az említett kávét.

-A kávéért bármit, ugye?-forgatta meg a szemeit, miközben a kezembe nyomta a forró bögrét.

-Tudod, hogy imádlak!-kezdtem el iszogatni a forró kávémat.

-Persze! És mivel imádsz, ma este eljössz velem abba a buliba, ugye?-kérdezte, mosolyogva. Ettől a témától, inkább visszafeküdnék az ágyba és fel se kelnék holnap reggelig.

-Tudtam, hogy csak ezért vagy ilyen kedves!-néztem rá összehúzott szemekkel.

-Dehogyis!-emelte fel védekezően a kezeit. -Viszont most megyek és kiválasztom az esti ruhámat, utána pedig elmegyünk vásárolni neked estére!-vázolta fel a számára "tökéletes" tervet, amibe én beleakartam kötni, de már esélyem se volt, mivel April abban a pillanatban ki is futott a szobából miután ezt kijelentette.

-April ezt felejtsd el!-kiáltottam utána, frusztráltan. -És ne szaladj!-tettem hozzá, mert néha életveszélyes, de valószínűleg meg se hallotta.

April távozása utáni kialakult csendet egy csipogás zavarta meg, mire a töltőn lévő telefonom felé kaptam a fejem. Kíváncsian vettem le a töltőről a telefonomat, hogy megnézzem ki volt képes megzavarni ezt a békességet. Mikor megpillantottam a nevet a kijelzőn mosolyogva megforgattam a szemeimet. Hát, persze. Logan, a bátyám.

10.48

Nagyfiú: Komoly, hogy te ma buliba mész?? Mióta várom ezt a pillanatot. Végre felnőttél vattacukor!

Én: Haha vicces vagy! És nem, nem komoly! April elakar rángatni, de semmi kedvem hozzá.

Még ő is tudja. April lassan ebből egy történelmi pillanatot csinál.

Előre félve nyitottam meg az Instát. Tegnap péntek volt, ami azt jelenti, hogy most mindenki a tegnapi képeket osztogatja meg "szétcsaptuk magunkat" címszó alatt. Nem tévedtem. A legtöbb ember a tegnapi bulis képeket osztotta meg. Mi lesz így ma? A megosztott képeket néztem unottan, mikor a jobb felső sarokban megpillantottam egy értesítést. Követési kérelem.

17ó.

dorian.bexter kérte, hogy követhessen.

Kikerekedett szemekkel néztem az értesítést. Erre nem számítottam. Minek követett be? 10 percig tartottam az ujjamat a "megerősítés" gomb felett, mire rányomtam. Rányomtam ez után a profiljára, amin kicsit meglepődtem. Őt 2000 ember követte. Ő ebből 20 embert, köztük engem is. A képei nem igazán azt tükrözik, amit előszőr gondolnak róla. A legutolsó képre kattintottam, amin elmosolyodtam. Ő van a képen, ahogy egy kanapén ül, felhúzott lábakkal, fekete pulcsiban, de a feje nem látszik, mivel egy fekete cicát ölel, ami őt teljesen eltakarja. A kommenteket nézve megforgattam a szemeimet. A lányok cukiságfaktora kiakadt, mivel a legtöbb komment lányoktól jött egy "aww" vagy egy "imádom" hozzászólással. Ezt bezárva tovább lapoztam a következő képre, ami talán a kedvencem lett. A kép látszik, hogy nagyon spontán, és egyáltalán nem tervezett. Egy kislánnyal van a képen -valószínűleg a húga-, amin az ölében ül az említett kislány és őt eteti. Ennél a képnél ki vannak kapcsolva a kommentek. Talán ő is tisztába volt vele, hogy ennél a képnél a lányok megbolondultak volna, szóval ez lehet az oka annak, hogy kikapcsolta a hozzászólásokat. Az utolsó kép egy kosárpályán készült. Ismét egy spontán kép. A kép pont azt rögzítette mikor a labdával a kezében felugrik a kosárpalánkhoz. 3 éves kép. Semmit sem változott.

Betűzd a nevemetWhere stories live. Discover now