November 19.
Másnap reggel már az ébresztő előtt felpattant a szemem, és mivel képtelen voltam visszaaludni, vagy egyáltalán feküdni, inkább felkeltem. Folyton Milán járt a fejemben, és az, hogy milyen lesz a tegnap történtek, illetve az éjszakai üzenet után újra a szemébe nézni. Megpróbálom teljesíteni amit kért, vagyis megprólok majd úgy tenni, mintha ez meg sem történt volna. Nyilván ezt nem lesz egyszerű betartani. De most komolyan, te tudnál ugyanúgy a legjobb barátod szemébe nézni, miután konkrétan közölte, hogy le akar feküdni veled? Na ugye. Nyilván nem. Persze azért megpróbálom, hiszen nem akarom elrontani a barátságunkat.
Felvettem egy egyszerű sötétkék farmert és egy halványsárga vékony pulóvert, majd a konyhába érve jutott eszembe, hogy senki nincs itthon, ugyanis anyáék tegnap elutaztak Egerbe öt napra, és csak a hétvégén jönnek haza. Tehát ez egyet jelent : zeneeeeee! :D
Leraktam a telefont az asztalra, majd beraktam egy Green Day lejátszási listát, és közepes hangerőn elindítottam. Az első szám rögtön a kedvencem, vagyis Milánnal közös kedvencünk, a Boulevard of Broken Dreams volt, amit meghallva rögtön elöntött egy kellemes meleg érzés. Eszembe jutott, amikor először hallgattuk meg közösen ezt a számot, miközben egy elhagyatott utcában sétáltunk. Furcsa egybeesés, hogy egy elhagyatott utcán sétálva hallgattuk azt a dalt, aminek az az első sora, hogy
,, I walk a lonely road ", vagyis,, egy kihalt úton megyek".
Ilyen gondolatok közepette láttam meg az órán, hogy már 7:00 van, és én még nem is reggeliztem. A hűtőben találtam egy joghurtot, aztán eszembe jutott a tegnap reggeli kakaós csigám, aminek a másik felét a táskám a dobtam, és emlékeim szerint nem ettem meg. Meg is találtam szegényt, kicsit kilapulva. De azért finom volt. :)
Miközben a farmerdzsekimet vettem fel, belenéztem a tükörbe, és észrevettem, hogy még meg sem fésülködtem. Cifra mondatok közepette visszamentem a fürdőszobába, kifésültem a hajam, és mivel nem volt kedvem összekötni, ennyivel meg is voltam.
Az ajtón kilépve kis híján sokkot kaptam, amikor megláttam a kapuban Milánt. Soha nem jött még elém, nem is értettem, hogy mit keres itt.
-Szia! Hát te hogyhogy itt vagy? - kérdeztem tőle.
-Neked is jó reggelt - mosolygott rám - gondoltam eljövök eléd, aztán mehetünk együtt a suliba.
-Ja, okés - mondtam, majd bezár a a kaput odaléptem hozzá. Nem tudtam, hogy most mi legyen, szeretné-e, hogy megöleljük egymást, vagy csak induljunk el, de végül megválaszolta a kimondatlan kérdésemet.
-Na, azért egy ölelés lehet? - kérdezte Milán egy halvány mosollyal az arcán.
-Persze - válaszoltam halkan, mire ő a derekamnál fogva magához húzott, és az arcát a vállamba fúrta. Én is szorosan átöleltem, majd hosszú percekig csak álltunk ott egymást átölelve. Úgy éreztem, hogy akkor, azokban a percekben megváltozott köztünk valami. Nem tudom megmondani , hogy pontosan mi is volt az, de valami megváltozott. Hirtelen kellemesen megborzongtam, ugyanis Milán egy puszit nyomott a fülem mögé. Ezt követően azonban eltolt magától, majd egyet hátralépve így szólt:
-Szerintem indulunk kéne - mondta, én pedig bólontottam egyet, és egymás mellett csendben elindultunk a suli felé. A kínos csendet Milán törte meg.
-Mondjak egy viccet?
-Persze - mosolyogtam rá.
-Miért füstöl a kórház kéménye?
-Öhm nem tudom.
-Fő az egészség! - mondta vigyorogva, én pedig elnevettem magam.
Ezután visszatért közénk a szokásos hangulat, nyoma sem volt a kínos csendnek.
Ráadásul megbeszéltük, hogy délután Milán átjön hozzánk, és megnézünk valami vicces filmet,ami régóta tervben volt már, csak mostanában valahogy mindig elfelejtettük. Akkor még nem is sejtettem, hogy ez a délután közel sem úgy fog alakulni, ahogy terveztem. Nem is sejtettem, hogy a filmezésből végül olyan dolog lett, amit álmomban sem gondoltam volna...
******Sziasztok! Elég lassan ugyan, de hoztam az új részt. Sok értelmes tartalma nincs, de a következő rész izgalmasabb lesz, ígérem! :D
Remélem, tetszik a történet, és ha bármi észrevételetek van, írjátok meg kommentben! :) További szép nyarat mindenkinek! 😊🥰
BINABASA MO ANG
Búzavirág
Teen FictionDorci és Milán elválaszthatatlan barátok. Voltak. Miután ugyanis a lány bevallotta Milánnak az érzéseit, vége szakad a barátságuknak. Dorci szíve összetört. Teljesen megváltozott, már köze sincs a régi önmagához, mintha nem is ugyan az a lány lenne...