Széttépett érzelmek (Babylon ff.)

Első fejezet

2007. Budapest.

Barátnőm és egyben kartársam azzal robbant be a három fős kollégiumi szobánkba, hogy a srácok fellépnek az egyetemi klubban.

– Milyen srácok, kikről beszélsz? – értetlenül, szemöldökráncolva néztem fel rá a magazinomból, amiben a legújabb divat trendek és szabásminták voltak. Szokás szerint a hétvégén varrni készültem.

– Ne legyél már ennyire lemaradva! – rivallt rám. – Köteles Leander zenekaráról beszélek! A Babylonról! – továbbra is csak pislogtam. – Az a metál banda a cuki, göndör hajú énekes-gitárossal!

– A cuki énekes-gitáros Leander, igaz?

– Igen.

– Te pedig bele vagy esve.

– Ez nem igaz! – heves reagálásán jót szórakoztam. – El kell jönnöd!

– Miért is?

Ella már hosszú hónapok óta tömte belém a rock és metál zenével kapcsolatos infókat, és természetesen magát a zenét is. Azt hiszem, kezdtem megkedvelni a műfajt. Bár nem szívesen vállaltam volna be egyelőre egy koncertélményt. Az még sok lenne a fülemnek.

– Mert most lesz az első koncertjük az új kislemez óta és magamban nem akarok menni.

– Félsz attól, hogy elájulsz a jelenlététől? Annyira azért nem nagy szám a csávó.

– Nem nagy szám!? Hogy mondhatsz ilyet? Nagyon is figyelemre méltó! – Ellát elkapta a szokásos roham, ami olyankor lépett fel, amikor én megkérdőjeleztem egy általa bálványozott férfi jóképűségét. Zárójelben megjegyzem: ez elég gyakran megesett.

– Hallgatom az indokokat.

– Mire? – pislogott rám meghökkenve.

– Arra, hogy miért olyan különleges Leander.

– Rendben, ha ezt akarod – bámult rám kihívásra készen. – Egy. Hány Leander nevű férfit ismersz? Már csak a neve is különleges! Kettő. Énekel, gitározik, basszusgitározik és zongorázik. Három. Iszonyatosan jóképű. Négy. Imádnivaló a mosolya. Öt. Még okos is! Tessék, öt nagyon erős indokot is adtam.

– Ez tényleg remek, de akkor sem megyek el.

– Ne legyél már ilyen! Gyere el, jó lesz!

– Csak abban az esetben, ha nem kapsz visító rohamot – lágyult meg a szívem.

– Ígérem! Jaj, de jó! Úristen, miben menjek?

– Miért is gondolkodsz most ezen?

– Mert holnap lesz a koncert.

– Ma pedig ma van, nem pedig holnap, úgyhogy nyugodj le, légy szíves.

Ella lehuppant az ágyára, de a lába továbbra is járt. Ez a nőszemély nem tud nyugodtan megülni.

Visszahajoltam az újság fölé, hogy tovább bogarásszam a mintákat. Ella mellém szegődött és a fényt eltakarva vizslatni kezdte a képeket.

– Egy ilyen ruhát majd varrsz a diplomaosztómra?

Egy öntapadós cetliért és tollért nyúltam, majd ráfirkantva Ella nevét a képre ragasztottam azt.

– Ez igent jelent, ugye? – vigyorgott rám, mire egy bólintással feleltem.

Papírt és ceruzát vettem elő majd a padlón kihajtogatva a hatalmas és zsúfolt szabásmintát elkezdtem átrajzolni a kinézett ing vonalait. Zsúfolt hétvégének nézek elébe...