Széttépett érzelmek (Babylon ff.)

Második fejezet

– Vendi, segíts!

– Most mit műveltél? – kisétáltam az előtérbe és megnyugodva könyveltem el, hogy csak a szokásos hajvasaló baj lépett fel. – Add azt ide, majd én megcsinálom neked.

– Köszönöm, életmentő vagy.

– Inkább hajmentő...

Szombat van. Este hat óra. A banda nyolckor kezd, mi pedig éppen készülődünk. Ebben a pillanatban mentettem meg Ella haját a leégéstől. Kellemetlen eset lett volna, ha perzselten vagy kopaszon jelent volna meg az imádott Leandere előtt.

– Szóval. Melyik szett legyen? – Ella három ruhakombináció előtt állt és azt várta, hogy én mondjam meg a helyes választ. A hétből négyet már kiiktattam, de még így sem tudott dönteni.

Maga elé vette a piros farmer-fekete póló kombót és szemügyre vette a tükörben. Felém fordult, mire én a fejemet ráztam. – Meleg van a hosszú nadrághoz.

A következő egy fekete ceruzaszoknya volt fehér alapon fekete koponyás pólóval. – Azt a szoknyát egy pillanat alatt el fogod hagyni.

Végül fekete rövidnadrágot és fekete spagettipántos felsőt lóbált meg piros-fekete kockás inggel. – Ez már jó lesz.

Miután sikerült végre elkészülnie én is bejutottam a fürdőbe. Egy gyors mosdást követően fekete rövidnadrágot, egy kissé kopott Tankcsapda pólót és rengeteg ékszert húztam magamra. Ez a póló volt az első bandás holmim. Nem sokkal az Ellával való megismerkedésem után turiztuk közösen. A Tankcsapda volt az első, amit megszerettetett velem. Egy villámgyors smink feldobása után már indultunk is a klubba.

A hely bejárata előtt ellenőrizték az igazolványainkat és már mehettünk is. Néha napján megesett, hogy középiskolások próbáltak meg belógni a klubba. Odabent már egy nagyobbacska gócpont alakult ki a színpad előtt és egy másik a bárpultnál. Rajtuk kívül is lézengtek kisebb társaságok az asztalok körül. Ella megragadta a karom és már húzott is maga után, hogy megigyuk a bemelegítő kört. Körülbelül fél óra és három feles után kezdődött a Babylon koncert. Legalábbis én valahogy így mértem az időt. Barátnőm ismét karon ragadott, de a felesek már adtak annyi bátorságot, hogy ne neki kelljen húznia. Nagyon szívesen mentem én noszogatás nélkül is. Ella áttörte magát a tömegen és máris az első sorban találtuk magunkat. A fiúk sorban lejátszották a friss dalokat: az Elindulok, Fal, Nem volt hiába és Az élet címűeket. Ella végig olyan intenzitással csápolt és ugrált, hogy nem sokon múlt, hogy a színpadon kössön ki a nagy lendülettől. Ezután következtek a korábbi kislemez, az EP-06 dalai. A Széttépett érzelmeket már én is teli torokból énekeltem.

– Ez annyira állati jó volt! Úgy imádom őket! Hihetetlen, hogy ilyen srácok vannak az egyetemen!

Ella csak mondta és mondta és mondta.

– Belőled nem fogy ki a szó? – már épp válaszolni akart, amikor a hátunk mögül beléfojtották a szót. Végre!

– Sziasztok lányok! Meghívhatunk titeket valamire? – Barátnőm már készült visszaszólni és elhajtani a nemkívánatos személyeket, de, aztán meglátta kik is vannak ott. Imi és Csabi néztek ránk jókedvűen. Előbbi mellettem, utóbbi pedig barátnőm mellet cövekelt le.

– Egy rövidet? – a két férfi egyszerre szólalt meg. Úgy tűnik ez volt náluk a bevált csajozós szöveg.

– Már ittam párat.

– Persze! – vágta rá velem egyszerre Ella.

– Akkor neked inkább sört – nézett vissza rám Imi, miután kiszórakozta magát a túlpörgött barátnőmön. Én csak mosolyogva bólintottam.

Még egy kör pia és beszélgetés után két SMS hatására a srácok leléptek, így Ellának esélye nyílt kidumálni magából az izgalmat és az örömöt.

– Üdvözlet a szép hölgyeknek! Visszatértünk és meghoztuk a maradékot is!

– Maradék?! Vigyázz a szádra még a végén kiteszünk a zenekarból – fenyegette baratját Foxy. A megdorgált basszusgitáros és a megérkező Leander is csak nevettek rajta.

Csabi lenyúlta a barátnőmet egy táncra, Imi és Foxy egymást kezdték szívatni az előbbi beszólás miatt, Leander pedig lehuppant a felszabadult helyre.

– Szia! Leander vagyok! – nyújtotta felém a kezét.

– Vendi – fogadtam el a kézfogást, de arra nem számítottam, hogy ahelyett, hogy megrázza, kezet fog csókolni. – Mennyit ittál te már?

– Nem lehetek udvarias egy csinos lánnyal?

– Ja, szörnyen csinos a fakó pólóm – horkantottam szemforgatva.

– Az számít, ha tényleg szereted őket, nem az, hogy mennyire új – bökött a Tankcsapda feliratra.

Így kezdtünk el beszélgetni arról, hogy ki milyen zenekarokat ismer, majd amikor közöltem vele, hogy én még kezdő vagyok a rockzenei színtéren hihetetlen tempóban kezdett el magyarázni különböző bandákról.

– Én mindezt nem fogom tudni megjegyezni – szúrtam gyorsan közbe nevetve, amikor Leander épp levegőt vett.

– Ha van kedved, találkozhatnánk valamikor a közeljövőben és akkor folytathatjuk a témát meg fel is írom neked ezeket.

– Az nagyon jó lenne.