Outer Banks a paradicsom

66. rész

másnap reggel:
elterveztük hogy beolvasszuk az aranyat majd elvisszük a zálogházba és abból lesz pénzünk szóval el is kezdtük.
Én, Kie és Sarah a Twinkiebe ültünk és mutatta a tervet hogy hogyan hozzuk fel a többi aranyat.
-azt mondta hogy valahogy így néz ki.-mutatta Kie a rajzot-
-szóval.. 15m mélyen van, 30 méteres a kötél, akkor gondolom ez a kiskocsi egyenest azt aranyszobába megy.-mondta Kie és közben elkezdtünk nevetni a rajzon-
-ki rajzolta ezt?-nevettem-
-szerinted?-kérdezte Kie és Popera nézett és utána is nevettünk-
Pope minket nézett.
-segítesz?-kérdezte John B Popetól-
-ja.-mondta Pope-
-az jó lenne.-mondta John B-
-a csörlőt levisszük a pincébe, rögzítjük, leengedünk vele és felhozzuk amit bírunk. és most nem ejtünk el.-mondta Pope-
-csodás lesz.-mondta John B és megveregette Pope vállát-
-Kie, ajánlom hogy működjön, azzal a bazinagy búzajellel nem veszik be.-mondta JJ és odadobta elénk a 3 db aranytömböt-
-nyugi, működni fog.-mondtam és felvettem a beolvasztó kis cuccost-
elkezdtem olvasztani és látszólag elkezdett olvadni, végül sikerült, nagyon örültünk.

ezután a zálogházba vettük az utunkat, beszálltunk a Twinkiebe és mentünk is, ahogy odaértünk ki is szálltunk.
-nem semmi olvasztás volt, Dr. Frankenstein. -mondta JJ ahogy fogta az aranyat és közben rámnézett-
-neked sem menne jobban.-mondtam-
-dehogynem, jártam heggesztő tanfolyamra. -mondta JJ-
-igen? mikor?-kérdeztem JJt-
-na, hé,hé,hé. nyugi van oké?-mondta John B és leállított minket-
-persze te könnyen beszélsz, nem te csapod a zaciba ezt a szart.-mondta JJ majd felmutatta az aranyat-
-miért én és Hannah kaptuk ezt a feladatot?-kérdezte JJ és elindult befele a boltba-
-mert ti jól hazudtok.-mondta Pope ezután értetlenül néztem rá de bementünk a boltba, először JJ ment utána mi-
-jónapot hölgyem.-köszönt JJ-
-jónapot.-köszöntem és mosolyogtam-
-jónapot.-mondta a nő-
odamentünk a pult elé a nőhöz.
-látom vesz aranyat.-mondta JJ-
-ez van kiírva nem?-kérdezte a nő-
-hát remélem sokat vesz mert ettől le fog esni az álla.-mondta JJ-
-nem jár könnyen az állam úgyhogy csak rajta. -mondta a nő-
JJ kivette a táskájából az aranyat, odaadta nekem és odatettem a nő elé.
-na de egy ilyen aranyalmától?-kérdeztem és elétettem az aranyat-
-ez nem igazi.-mondta a nő és nevetett-
-nem igazi? -kérdezte JJ-
-nem lehet az.-mondta a nő-
-fogja meg milyen nehéz.-mondtam-
a nő alig tudta felvenni.
-uhum..uhum..-mondta JJ-
-tessék, nézze meg fényben.-mondtam-
megis nézte fényben.
-ez aranyozott volfrám.-mondta a nő-
-aranyozott volfrám? hát jó.-mondtam-
-akkor ellenőrizze a puhaságát.-mondta JJ-
-szabad?-kérdezte a nő-
-ja, csak tessék.-mondta JJ-
a nő ráütött de semmi nem történt.
-nolám! ugye,ugye?-kérdezte JJ-
-na,na. lassan a testtel, még hátravan a savteszt.-mondta a nő-
-ó, a savteszt.. az a kedvencem.-mondta JJ és rámnézett én meg rámosolyogtam-
a nő megnézte ezt is de semmi festék nem jött le.
-hát ez se nem aranyozott, se nem festett. -mondta a nő-
-hölgyem én megmondtam, ennél nincsen valódibb.-mondta JJ-
-úgytűnik valaki megpróbálta beolvasztani. -mondta a nő ezután JJ rámnézett-
-az anyánk.-mondta JJ-
a nő értetlenül nézett ránk.
-fogta a házban lévő ékszereket és úgy döntött legjobb ha beolvasztja.-mondta JJ-
-hogy összeálljon.-mondta idézőjelben JJ-
a nő megnézte a súlyát.
-több mint három kilót? az jó sok fülbevaló. -mondta a nő-
-na jó, őszinte leszek.. fáj látni ahogy anyánkat felfalja az Alzheimer..-mondta JJ és rámnézett-
-uhum.. adj egy percet.-mondta a nő és elment-
-csak nyugodtan.-mondta JJ-
-Alzheimer?-kérdeztem suttogva-
-miért mit kellett volna mondanom?-suttogott JJ-
-jobbat is kitalálhattál volna.-suttogtam-
-miért? te tudtál volna jobbat?-suttogta JJ-
-jó, hagyjuk JJ.-suttogtam és megfogtam a vállát-
-komolyság JJ, komolyság.-suttogtam és nevettem-
-jójó.-suttogott JJ-
-szóval..-mondta a nő ahogy visszaért-
-beszéltem a főnökömmel.-mondta a nő-
-és?-kérdeztem-
-és öhmm, ennyit adhatok.-mondta a nő és odaadott nekünk ötvenezret-
értetlenül néztünk a nőre JJ-vel.
-ötnevezer? azt hiszi hogy nem tudom az árfolyamot? hölgyem, én tisztában vagyok vele hogy ez 140-et ér legalább.-mondtam-
-édeském, egy zálogházban vagy, ez nem Zürich, vagy tán Svájcinak nézek ki? -mondta a nő-
-kilencven, vagy lelépünk.-mondtam-
-hetven, az félár! És.. nem fogom firtatni hogy honnan szereztétek.-mondta a nő-
-az összeget nagy címletekben kérjük. -mondtam-
-van egy kis gubanc, ilyen mennyiségű készpénzt nem tartok itt az üzletben, de írok egy csekket.-mondta a nő-
-csekket? nem hölgyem, kézben kérjük ahogy a tábla írja! aranyért kápé. így is kérem! tisztán kézbe.. -mondtam-
-akkor elkell küldjelek a raktárba, ott tartom a pénzt, így megfelel?-mondta a nő-
-hol van ez a raktár?-kérdeztük-
a nő megmondta hogy hova menjünk és el is indultunk, már úton voltunk és közben beszélgettünk.