Outer Banks a paradicsom

76.rész

miután kicsengettek egyből elindultunk egy kicsit csendesebb helyre, Pope pedig szinte rohant.
-most fogócskázunk?-kérdezte JJ ahogy beértünk a szobába, ez a szoba tele van asztalokkal, gépekkel, olyan mint egy könyvtár.
-én nem tudom.-mondtam ahogy szedtük a lábunkat Pope után-
-csapjalak le a szögmérővel, vagy mi van már? -kérdezte JJ-
közben a recepciős nő elkezdett susogni amire vettük a jelzést hogy egy kicsit halkabban beszéljünk.
-komolyan Pope, teljesen megőrjítesz. -mondta Kie halkan ahogy az egyik géphez lepakoltuk a táskánkat, én pedig leültem a székre-
-a fickó az  ösztöndíjbizottságtól jött, nézzétek meg ezt!-mondta Pope ahogy felém nyújtotta a borítékot majd JJ a mellettem álló JJ-nek odaadta-
-olvasd fel.-mondta Pope aki hátrébb ment, én és Kie pedig közelebb mentünk JJ-hez hogy lássuk mi van a levélbe írva-
JJ kibontotta a borítékot és elkezdte olvasni magában.
-hangosan.-mondta Kie-
JJ ránknézett majd értetlenül nézett rám, ahogy én is rá.
-a kézírás nem megy.-mondta JJ amire csak elkértem tőle a levelet és elkezdtem olvasni-
-kedves Mr. Heyward! Azért keresem mert tárgyi bizonyítékom van ami felmentheti John B. Routledget.-mondtam amire mindannyian felnéztünk majd tovább olvastam-
-életbevágó hogy személyesen találkozzunk az irodámbán, King Street 27. Charleston.
ma este pontban nyolckor.. egyedül jöjjön?? -mondtam és vágtam hozzá értetlen fejeket-
-üdvözlettel C. Limbrey.-mondtam majd mindenki össze volt zavarodva-
-mi a f..-mondta Kie-
-Charleston?-kérdezte JJ-
-tudom, nyolc órás út plusz a komp, képtelenség odaérni.-mondta Pope-
-ha csak nem indulunk most rögtön.-mondta JJ-
-nekem nincs több órám.-mondta Kie-
-nekem sincs.-mondtam ahogy Kiere néztem-
-tárgyi.. mit jelent az hogy tárgyi bizonyíték? -kérdezte JJ-
-azt hogy tisztázza John B-t.-mondtam-
-akkor basszus, irány Charleston.-kiáltott fel JJ-
-ahh, mit mondok anyámnak.-mondta Kie-
-ha ezt megszerezzük, tuti nem adjuk át Shoupnak.-mondtam majd Pope elkezdett valamit keresni a mellettünk lévő gépen-
-ja, az biztos.-mondta JJ-
Pope kicsit elcsodálkozva nézte a monitort.
-mi az?-kérdezte Kie-
-nem biztos de.. szerintem akárki is ez a Limbrey, a leszármazottja lehet a Royal Merchant kapitányának.-mondta Pope amire mindannyian egymásra néztünk-

Kie eldöntötte hogy hazamegy és megbeszéli a szüleivel a Charlestonos ügyet, elhatároztam én is hazamegyek mivel már egy ideje nem voltam otthon és valószínűleg anyám azt hiszi hogy már meghaltam, vagy azt hiszi még mindig a barátaimnál lezselek, a telómon nem keresett bár a telómat el is hagytam amikor a Crain házban voltunk szóval nem tudom mire számítsak.
Pope és JJ megígérték hogy haza visznek, elindulnak Kie-ért és visszajönnek értem aztán indulunk is.
Vissza is értünk a házunkhoz.
-még egyben van a házatok szóval nincs para. -vicceskedett JJ amit nem tudtam komolyan venni mert nem voltam valami jó kedvemben ezért kiszálltam a kocsiból és becsaptam az ajtót magam után-
-tyű, ideges.-mondta Pope-
-hagyjad, induljunk Kie-ért.-mondta JJ majd el is hajtottak-

-Anya, öcsi.-mondtam ahogy beléptem az ajtón és nem kellett egy másodperc hogy meglássam anyukámat és a kisöcsémet-
-Hannah?-kérdezte anyukám ahogy odajöttek mindketten és megöleltek-
-öhmm, a barátaimmal voltam.. anya..-mondtam amire anyám szúrósan nézett rám-
-a barátaiddal drága kislányom? csak hogy akárhányszor próbáltalak elérni mindig ki volt kapcsolva a telefonod és nem is hívtál vissza! még is mit gondoltál hogy ennyi időre eltűntél? minden egyes nap vártam hogy életben vagy-e még.-mondta anyám felemelt hanggal-
-ne haragudj anya, elveszítettem a telómat és csomó dolog történt, de megvagyok.-mondtam-
-hát ez remek, legalább itthon vagy, Kiara szülei is keresték a kislányukat, és azt mondták Kiara JJvel,Popeal,John Bvel szokott lógni és ő se szokott hazajárni, könyörgöm ne vedd át ezt tőle.-mondta anyukám amire nem tudtam mit válaszolni csak visszaszólni-
-Anya, Charlestonba megyünk, nem tudom hallottál-e róla mi történt John B-vel de segítenünk kell neki és Sarahnak-
-igen hallottam, meggyilkolt egy Sheriffet Hannah! az isten szerelmére erre tanítottalak hogy ilyen emberekkel lógj? és meg is haltak meg John B egy kis hajóval belehajtott egy trópusi viharba Sarah Cameronnal! érted te ezt?-kérdezte anyám kiabálva-
-Anya! John B ártatlan! Rafe Cameron ölte meg a Sheriffet, és képzeld addig amíg nem voltam itthon addig egy csomó bizonyítékot vittünk be Shoupnak de semmi, el sem tudod képzelni miket éltem át amíg nem voltam itthon, majdnem meghaltam és hasonlók, de addig nem nyugszom amíg vissza nem kapjuk John B-t szóval ha nem haragszotok én indulok Charlestonba. -mondtam ahogy kiindultam az ajtón de anyukám visszarántott-
-Charlestonba? magadnál vagy? nem mész te sehova, itthon maradsz, eleve is nagy zűrt kevertél magad körül és jó nagy bajba keveredtél. -mondta anyám majd újra kiindultam az ajtón, anyám elindult utánam, anyám után pedig az öcsém aki csak végignézte ezt-
-tisztázni tudnám John B nevét, szóval indulok anya.-mondtam-
-minek tisztázni John B nevét? Ő már halott! Meghalt!-mondta anyám-
-anya!-mondta az öcsém aki lefogta anyámat-
-megértem hogy ez most neked iszonyú nehéz. -mondta anyám-
-igen?-kérdeztem ahogy megállított-
-igen értem, csak féltelek téged, hogy ezekkel a gyerekekkel töltöd az idődet.-mondta anyám-
-istenem anya! Ők nem holmi emberek az utcáról! -kiabáltam majd újra elindultam, hallottam ahogy JJ-él dudáltam szóval már itt voltak-
-tudom Hannah nem ezt mondtam.. -mondta anyám-
-a legjobb barátaim!-kiabáltam-
-az egyetlenek.-mondtam mire az öcsém odajött és megpróbált megállítani-
-Hannah, állj meg egy kicsit, hidd el.. ők nem fognak segíteni neked, csak a rosszba fognak vonszolni és a végén tényleg nem látunk viszont soha többé.-mondta az öcsém a 15 éves öcsém, 1 évvel volt fiatalabb nállam-
-ne haragudj rám, hazajövök majd de most mennem kell.-mondta ahogy megöleltem majd elindultam és anyám visszahúzott-
-mióta lettél te ilyen? hogy kiszökögetsz és egy ideig nem is jössz haza, és főleg ilyen gyerekekkel lógsz akik nem jó hatással vannak rád?-kérdezte anyám-
-anya, sneci vagyok bocsi!-mondtam és elindultam de már láttam JJ-éket-
-nem! nem vagy az! A Figure Eighten élsz. -mondta anyám és jött utánam-
-tökre hozzájuk tartozom.-mondtam-
-elég! ne menj el ha hozzád beszélek! annyira unom már ezt a szart!.. elmondom neki. -mondta anyám ahogy az öcsémre nézett-
-mit mondasz el?-kérdeztem-
JJ-ék közben végignézték az egészet és beszélgettek közben.
-arra gondoltam egy kicsit ki mozdulhatnál a komfortzónádból, és elmennél egy internátusba, ott lennél egy kicsit és utána megnézzük hogy fogsz a dolgokhoz állni.-mondta anya-
-úristen! internátus? te miről beszélsz? -kérdeztem ahogy lementem a lépcsőn a kocsi felé-
-hogy végre meg tudd hogyan működik az élet, hogy eljuss máshová is.-mondtam anyám-
-nem megyek internátusba!-kiabáltam amikor odaértem a kocsihoz és JJ kinyitotta a kocsit-
-nézd meg hogy élsz most! nézd meg! -mondta anyám majd JJ kijött a kocsiból és anyámra nézett majd feltette a kezét én pedig beszálltam előre Pope mellé-
-örvednek Mrs. Stokes.-mondta JJ és intett egyet-
-asszonyom, ígérem hogy épen és időben visszahozom Hannaht.-mondta Pope-
-mit csinálsz?-kérdeztem-
-Hannah! ide halgass! Menj, de ha nem vagy itthon sötétedés előtt, haza se gyere!-kiabált anyám-
-csak blöfföl.-mondta JJ-
-szép napot!-mondta JJ intett egyet és beszállt hátra-
-ne aggódjon, hazaérünk.-mondta Kie-
-ez az egész sokkal könnyebb lenne szülők nélkül. -mondta Kie-
-ne aggódj Hannah, anyámék is így reagálták le, mintha világvége lenne.-mondta Kie majd nevettünk-
el is indultunk.

már ment le a nap de mi már a komppal mentünk, és közbe a kocsi elején ültünk és beszélgettünk.