Alexander a maffia család örököse. Egy bérgyilkos, aki rettegésben tartja az egész várost. Mert aki Ivanov, annak nincsenek érzései, mert őket kegyetlennek nevelték.
Viszont Alexander Ivanov élete sosem volt egyszerű, hiszen egy nap megismerkedik e...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Az egész testem remegett. Annyira fájt, mikor megláttam őt Lorenzo mellett,hogy alig kaptam levegőt. A szívem sajgott, amikor Svetlana szemébe néztem. Abba az imádott szempárba amibe egykor bele szerettem.
-Látod fiam? A nő akit szerettél, akiért meghalni is képes lettél volna, most a barátod oldalán mutatkozik.-lépett mellém az apám, majd a kezében lévő alkoholos italt az ajkaihoz emelte. -Ugyan olyan ócska nőszemély mint a többi.
-Fogd be a szád! Ne merészelj róla így beszélni!-förmedtem rá a férfira, majd a tekintetemet Svetlana és Lorenzo közeledő alakjára szenteltem.
Még mindig gyönyörű nő volt...
-Jó újra látni Alexander.-sétált felém Lorenzo, viszont a hangjában némi gúnyt fedeztem fel.
-Én ugyan ezt már nem mondhatom el.-döltem neki a korlátnak.
-Szeretném megragadni a lehetőséget, és bemutatni a feleségemet.-húzta közelebb magához Svetlanat, majd kezeit lassan a hasára helyezte. -És a gyermekem édesanyját!
Összerezzenek a hír hallatán, de igyekszem nem megengedni,hogy hassanak rám a szavai.
-Gratulállok!-eröltettem magamra egy mosolyt, majd ellöktem magamat a korláttól és helyet foglaltam az asztalnál.
-Szerintem beszéljünk az üzletről, elvileg ezért vagyunk itt!-köszörülte meg a torkát az apám.
-Ha nem haragszanak meg, akkor én elmennék a mosdóba.-szólalt meg hallkan Svetlana, majd a tömegen át verekedve ott hagyta a társaságunkat.
-Fiam, hozd ide a szerződést az irodából!-utasított az apám ismét, de most az egyszer örültem neki.
Szó nélkül indultam meg az irodák felé, de ahelyett, hogy az irodába léptem volna be, a női mosdó ajtaján rontottam be. Svetlana ijedten húzódott hátra, és még mielőtt bármit is mondhatott volna, kulcsra zárom az ajtót.
-Mit keresel itt?-kérdezi, azonban a tekintetem a szeme mellett lévő monoklira siklik.
-Mi történt?
-Semmi.-felelte.
-Hazudsz!-léptem közelebb hozzá. -Bántott téged?
-Véletlen volt az egész. Ő jó ember.-nyúl azonnal a kilincs felé.
Ősszehúzom a szemem,majd mosolyra húzom a szám.
-Embereket öl meg, te pedig azt mondod, hogy ő jó ember?-kapom el a csuklóját. -Ő egy szörnyeteg Svetlana!
-Ugyan olyan szörnyeteg vagy te is Alexander!-rántotta ki a kezét, majd elfordította a reteszt és dühösen viharzott ki.
Becsapom az ajtót, majd a kilincset markolva valami oknál fogva kövér könnycsepp gördül végig az arcomon. Szánalmas, érthetetlenül nedves könnycsepp. Letörlöm, aztán elindulok vissza. Nem számítottam, hogy ilyen fájdalmas lesz visszontlátnom..
