Alexander a maffia család örököse. Egy bérgyilkos, aki rettegésben tartja az egész várost. Mert aki Ivanov, annak nincsenek érzései, mert őket kegyetlennek nevelték.
Viszont Alexander Ivanov élete sosem volt egyszerű, hiszen egy nap megismerkedik e...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Van,amikor egy személy elvesztése okkal történik, okkal lép ki az életünkből. Nekem hetek kellettek ahhoz, hogy neki az okát megértsem. Mióta elhagyott egy nap sem telt el úgy,hogy ne gondoltam volna rá. Viszont vannak olyan helyzetek, amikor a saját boldogságunkat kell előtérbe helyezni, hiaba tudjuk, hogy fájni fog. Számomra pedig eljött ez az idő. Elengedtem őt. Elengedtem a szerelmünket és a közös jövőnket.
-Svetlana Bush!-szólított a nővérke, ezzel kizökkentett a gondolataimból. -Fáradjon be.
-Jó napot.-köszöntem miután helyet foglaltam.
-Önnek is.-mosolygott rám az idős nő. -Miben segíthetek?
-Hetek óta émelygek és sokszor előfordul, hogy rosszullétekkel kelek. -mondtam el a panaszomat.
-A menstruációja késik?-nézett fel rám.
-Ami azt illeti, már két hete.
-Kérem feküdjön fel ide.-mutatott maga mellé. -Elvégzek magán egy ultrahang vizsgálatot.
-Rendben.
Mindent úgy csináltam,ahogy azt kérte. Remegve feküdtem fel az ágyra és a pánik egyre jobban el fogott.
-Meg is van!-mutatott a képernyőre.-Az ott a magzat.
-Ez csodálatos.-zokogtam amikor megpillantottam a kicsike foltot a képernyő közepén.
-Ha minden igaz, akkor maga három hetes kismama.
Az éjszaka amikor egymáséi lettünk. Az éjszaka ami mindent megváltoztatott és a nap, amikor a megfogant az én kis angyalkám.
-Annyira félek. Nem hiszem, hogy jó anya tudnék lenni. -fogott el a félelem.
-Egy baba mindig áldás. Nincs ennél csodálatosabb dolog egy nő életében.-bíztatott.
-Ne féljen, biztosan csodás anyukája lesz a születendő gyermekének.-szólalt meg a nővérke, és az igazat megvallva jól esett.
-Köszönöm.
-Ez természetes. -nyújtotta át a borítékot,amiben az ultrahang képek voltak. -Felírtam önnek pár vitamínt,amit szednie kell.
-Rendben. -fogtam meg a táskámat.
-Egy hónap múlva újra várom önt.-kisért ki.
-Köszönök mindent, viszlát.
-Viszontlátásra.
A kórházból kiérve a sírás ismét rám tört, amint rá eszméltem, hogy egyedülálló anya leszek. Egyedül kell végig csinálom mindazt, amit vele terveztem. Együtt szerettünk volna mindezt átélni, viszont ez az álmunk, azon az éjszakán szertefoszlott. Az éjszakán amin magáévá tett, majd elhagyott. Amikor búcsú nélkül hagyott magamra.
-Gyűlöllek Alexander Ivanov!-néztem fel az égre. -Gyűlöllek,mert még mindig szeretlek....
